„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
112. sor:
=== Sárkány, szárny és vezérsíkok ===
Az ''F–4'' teljesen fémépítésű, két hajtóműves, alsó [[trapézszárny]]as repülőgép. A félszárnyak külső felét, mely a [[repülőgép-hordozó]] fedélzeti üzemnek megfelelően hidraulikusan felhajtható, 12°-ban megtörték fölfelé, ezzel javítva az [[orsózási irány]]ú stabilitást. A rendszert a szárazföldi üzemű változatokon is meghagyták és ritkán, de alkalmazták. A [[belépőél]]ek, melyeket a félszárny közepén [[kutyafog (repülés)|„kutyafogakkal”]] láttak el, teljes hosszában 30°-ra kitéríthető [[Szárny#A szárny felépítése|orrsegédszárnyat]], lehajtható belépőéleket helyeztek el, melyek az első típusváltozatokon három részre voltak osztva, később az ''E'' változatnál már csak egy-egy orrsegédszárny üzemelt. A belépőéleket meleg levegővel fűtötték a jegesedés elkerülése miatt (felhajtott szárnyvégnél látszik a hármas fűtőcső). A [[kilépőél]]ek belső felén 60°-ig kitéríthető [[fékszárny]]at, melyet a világon elsők között, [[határréteg-lefúvó rendszer]]rel szereltek fel. Az ehhez szükséges levegőmennyiséget a gázturbinákból juttatták el a fékszárnyak forgósíkjához, azok teljes szélességében biztosítva a lefúvást. Mellettük a külső részen lettek elhelyezve a csak lefelé kitéríthető [[csűrőlap]]ok ''(aileron''-ok, minimális mértékben kitéríthetőek voltak felfelé), melyek kombináltan a felső szárnyfélen, előttük elhelyezett ''[[áramlásrontó lap]]okkal (spoiler-ek)'' együtt látták el a csűrést, rendszerint az eltérő oldaliakat felváltva alkalmazva. A felső áramlásrontó lapokat nagy sebességnél, a mögöttük levő lefelé mozgókat pedig kisebb sebesség mellett alkalmazták. A főfutómű-aknák mögött közvetlenül lettek elhelyezve a hidraulikus működésű [[törzsféklap]]ok. Ezek a lapok Mach 2,4-nél is alkalmazhatóak voltak, céljuk a nagy sebességről történő azonnali lelassítás volt.<ref name="ReferenceA">Lásd a ''Mcdonnell Douglas F 4 Phantom II documentary'' című filmet.</ref>
 
A típuson alapvetően háromféle szárnyat alkalmaztak a gyártás és üzemeltetés során: a kezdeti ''A/B'' változat szárnyát a Légierő ''C/D'' változatain váltották le, melyekben a nagyobb átmérőjű, szélesebb főfutókerekek elhelyezése miatt a főtartók törzscsatlakozásai között meg kellett növelni a fogadó akna „púpját”. Ez a szárny került alkalmazásra a Haditengerészet ''J'' változatain is. Ezt követte a Légierő ''E'' változatain alkalmazott léces orrsegédszány-párral felszerelt szárny, amely végül a haditengerészeti ''S'' változaton is alkalmazásra került.
 
A 23°-ban lefelé döntött [[vízszintes vezérsík]]ok teljes egészében elfordíthatóak, és [[magassági kormány]]ként szolgálnak. A későbbi változatokon a belépő éleken örvénygerjesztő merev orrsegédszárnyakat szereltek fel. A [[függőleges vezérsík]] hagyományos kialakítású, ezen helyezték el az [[oldalkormány]]t, melyen kis aerodinamikai ballasztrúd is ki lett alakítva. A [[sárkány (repülés)|sárkány]] nagyrészt alumíniumötvözetekből, kis részben [[Titán (elem)|titánból]] készült. Titánlemezeket azokon a felületeken alkalmaztak, amik a gázturbinák nagy hőmérsékletű gázsugarainak közvetlenül ki voltak téve. Ilyen volt a magassági kormány belső fele, annak törzsbekötő-forgópontja és a farok alsó része. A törzs hátsó része alá, a két gázturbina kiömlőnyílása mögé hidraulikus működtetésű, nagy szilárdságú fémötvözetű [[fékhorog|fékhorgot]] szereltek fel. Ezt a szárazföldi üzemű repülőgépeken is megtartották kényszerleszállás esetén segítve a lassulást.