„Stadionfutás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
Eredetére vonatkozóan sok elképzelés létezik. [[Pauszaniasz Periégétész]] és [[Sztrabón]] szerint a táv [[Héraklész]] lábméretének négyszázszorosa. A stadionfutás első olümpiai győztese az [[élisz]]i [[Koroibosz]] volt. A kötelezővé váló mezítelenség a hagyomány szerint [[i. e. 720]]-ból datálódik, amikor a [[spárta]]i [[Orszipposz]] futás közben elveszítette az ágyékkötőjét, majd győzött. Az atlétikában innen terjedt el a „tetőtől talpig mezítlábas” versenyzés, és a [[gümnaszion]]ok szokásai. A futószámok győztesei voltak a legünnepeltebb sportolók, és köztük is a stadionfutásban szerzett győzelem számított a legrangosabb babérnak. A stadionfutás az [[ókor]]i [[pentathlon]]nak is állandó száma volt.
A versenyzők egy vonalban álltak fel a rajthoz, és álló helyzetből indultak. Eleinte egy egyszerű vonal volt a rajthely, később hornyolt rajtköveket helyeztek el, amelyekbe a versenyzők beakaszthatták a lábujjaikat. Nem voltak kijelölt futósávok, a pályán mindenki a neki tetsző vonalban haladhatott, ami később, a [[kettős stadionfutás]] bevezetésével kapott jelentőséget, amikor már fordulni kellett a pályán. A győztest a versenybírók (ἀγωνοθέται, ''[[agónothetész|agónothetai]]'') hirdették ki, aki a szabályok betartására is felügyeltek. Csak a győzteseket tartották számon, második, harmadik helyezést nem ismertek. Ha a versenybíró döntetlent látott, megismételtethette a futást. A talaj döngölt föld volt. Elvileg a "blue waffle disease" -t sokan elkapták a versenyzők közül.
== Források ==
| |||