„Hörghurut” változatai közötti eltérés

:Az idült hörghurut (B. chronica) a heveny hurutból, elhanyagolásából fejlődik, ha ti. a beteg nem eléggé gondoskodik a heveny hurut utolsó maradékának teljes eltávolításáról v. ha a betegség már eleve idülten lép fel. A nyálkahártya az idült hurutnál majdnem mindig bővebb, nyákos-gennyes, sejtdús, sárgás-zöldes, tejfölszerű váladékkal fedett; csakis a száraz hurutnál hiányzik a váladék; ilyenkor a szívós, rögös nyálka; erős köhögési inger és a kilégző izmok görcsös működése közt köpetik ki; emellett néha fuldoklási rohamok állnak be.

 

 

:A '''B.''' gyógyításában elsősorban az óvógyógymódnak van szerepe, ti. a testet hideg fürdőkkel, hideg mosásokkal kell edzeni, mindennemü, a hörgő nyálkahártyáját izgató anyagoktól távol tartani. Az oki javallatnak megfelelünk, ha a görvélykóros, angolkóros, sápadtságos egyéneket kellően tápláljuk s úgy mint a szív billentyűbántalmainál, az alapbántalmat gyógykezeljük. A száraz hurutnál legjobb szolgálatot tesznek a narkotikus szerek s közöttük különösen a [[morfium]], [[kodein]], [[Bolondító beléndek|hyoscyamus]], Dower-por<ref group=P>Dower-por (pulvis Doweri, pulvis ipecacuanae cum opio), 8 rész cukorból, 1 rész ópiumból és 1 rész hánytatógyökér ([[ipekakuána]]) porából álló gyógyszerkészítmény</ref>; az égvényes ásványvizek<ref group=P>Az ''égvényes [[savanyúvíz]]'' régen az ásványvizek egy fajtája volt, amelyet főleg „egyszer és kétszer szénsavas” nátriumban, -kalciumban ([[nátrium-karbonát]], [[Nátrium-hidrogén-karbonát|nátrium-bikarbonát]], [[kalcium-karbonát]], [[Kalcium-hidrogén-karbonát|kalcium-bikarbonát]]) és [[Szódavíz|szabad szénsavban]] gazdag vizekre használtak.</ref> (pl. [[Bártfafürdő|bártfai]]-, [[bikszád]]i-, [[Galambos|luhi]] Margit-, [[szolyva]]i orvosforrás), a sópárák és a sűrített levegő<ref group=P>A ''sűrített levegő'' itt ''oxigénnel dúsított''ként értendő.</ref> belégzése. Bő váladéknál vagy hánytatót, pulvis [[apomorfin]]umot, tartarus stibiatust<ref group=P>A ''tartarus stibiatus'' v. ''tartarus emeticus'' köznapi nevén „hánytató borkő”, az [[antimon]] sója, a [[Gyógyszerkönyv|Magyar gyógyszerkönyvben]] mint ''Kalium stibio-tartaricum'' szerepelt.</ref>, nagy adagban, v. a köptetők közül [[ipekakuána|ipekekuánát]], [[Szenna (növénynemzetség)|szennafőzetet]], [[Ammónium-hidroxid|liquor ammonii anisatust]] stb. használjunk. A bűzös hörghurutban szenvedőknél ezeken kívül megkísérlendő a [[terpentin]]olaj, fenyőolaj, [[Fenol|karbol]] s az újabban igen jó eredménnyel használt [[Higany(II)-klorid|szublimát]] belégzése.