„How Many More Times” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
| hangminta = How Many More Times.ogg
}}
A '''''How Many More Times''''' [[Led Zeppelin]] [[1969]]-es ''[[Led Zeppelin (album)|Led Zeppelin]]'' című, debütáló albumának kilencedik, egyben utolsó dala. Szerzője a zenekar mind a négy tagja volt, de [[Robert Plant]] énekes a CBS kiadóhoz tartozó Chrysalis Records-al való korábbi szerződéses kötelezettségei révén nem lett feltüntetve. Később az ASCAP már feltüntetteszerepeltette Plant nevét a szám szerzői között.<ref>{{cite web|url=http://www.ascap.com/ace/search.cfm?requesttimeout=300&mode=results&searchstr=380136049&search_in=i&search_type=exact&search_det=t,s,w,p,b,v&results_pp=30&start=1 |title=How Many More Times (Title Code: 380136049)|work[ASCAP |accessdate=2009-06-31 |quote=John Baldwin, John Bonham, James Patrick Page, Robert Plant}}</ref> Nyolc és fél perces hosszával a "How Many More Times" a leghosszabb dal az albumon, és nagyrészt minden olyan elemet felvonultat, amely jellemzi az együttes korai stílusát.<ref name="KlasszikuShock: Led Zeppelin I">{{cite web |url=https://www.shockmagazin.hu/klasszikushock/led-zeppelin-led-zeppelin |title=Led Zeppelin: Led Zeppelin - Visszatekintés a Shockmagazin Klasszikushock rovatában. |accessdate=2019-12-11 |publisher= shockmagazin.hu |language=magyar}}</ref> A [[basszusgitár|basszusbevezetővel]] nyitó dal leginkább a jellegzetes és zúzós riffjéről vált ismertté,<ref name="Shadwick">{{cite book| year= 2005| title=Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980| publisher=Keith Shadwick |location= | page=53| isbn=978-963-266-115-5}}</ref> és szerkezetét tekintve több kisebb részből áll, amelyeket egy bolerószerű dallam köt össze. A szerzemény középtáján a bluesra jellemző "kérdés-felelet szerkezet" is megjelenik [[Jimmy Page]] gitáros és Plant, valamint Page és a ritmusszekció között egyaránt. A dal elborult, pszichedelikus részeiben Page a ''[[Dazed and Confused]]''hoz hasonlóan hegedűvonóval szólaltatja meg a gitárját, majd a dal utolsó szakaszában visszatérnek a kezdeti, kemény [[hard rock]]hoz.
 
A szám egyes témái hallatán több más [[blues]]zenész hatása is nyilvánvaló. Némely részlete emlékeztet [[Jeff Beck]] [[1966]]-ban felvett ''Beck’s Bolero'' dalára, melyen Jimmy Page és Jones is játszott. A főriff [[Albert King]] ''The Hunter'' című dalából eredeztethető, de a számban fellelhetőek [[Howlin' Wolf]] ''How Many More Years'' című szerzeményének egyes részletei is. Plant dalszövege egyaránt tartalmaz kölcsönvett sorokat ebből a két számból.
 
==A stúdiófelvétel==
 
8 és fél perces hosszával ez az album leghosszabb dala. Szerkezetét tekintve több kisebb részből áll, melyeket egy bolerószerű dallam köt össze. A dal végén a hang felváltva hallható a jobb és bal csatornában. Némely részlete emlékeztet az [[1966]]-ban felvett ''[[Beck’s Bolero|Beck’s Boleró]]''ra, melyen [[Jimmy Page]] és [[John Paul Jones (zenész)|John Paul Jones]] is játszott. A dal egyik különlegessége, hogy – a ''[[Dazed and Confused]]''hoz, az ''[[In the Light]]''hoz és az ''[[In the Evening]]''hez hasonlóan – a dal második részében Page vonóval is játszik a gitárján.
 
Szerzőkként Page, Jones és [[John Bonham]] neve van feltüntetve, bár több más [[blues]]zenész hatása is nyilvánvaló. A szöveg [[Albert King]] ''The Hunter'' és [[Howlin' Wolf]] ''How Many More Years'' című dalából is tartalmaz részleteket. A zenekarnál bevett gyakorlat volt, hogy nem jelölték ezeket a zenészeket, így a ''[[You Shook Me]]'' ([[Willie Dixon]] dala) és a ''[[The Lemon Song]]'' (Howlin' Wolf ''[[Killing Floor]]'' című dala alapján) is saját dalként vagy ismeretlen szerző műveként jelent meg. Több peren kívüli egyezség nyomán végül Dixon és Wolf nevét is feltüntették a két dal szerzői között. [[1995]] óta a Led Zeppelin albumainak új kiadásain a ''How Many More Times''t a Led Zeppelin eredeti dala és a ''The Hunter'' egyvelegeként tüntetik fel.