„Irán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|width=140px | [[Perszepolisz]] || [[kép:Persepolis 24.11.2009 11-49-11.jpg|150px]] ||Perszepolisz, az [[Óperzsa Birodalom|Akhaimenida Birodalom]] egykori fővárosa [[Irán]] délnyugati részén, [[Teherán]]tól 650 kilométerre fekszik. Építése i. e. 520 körül kezdődött [[I. Dárajavaus perzsa király|I. Dareiosz]] uralkodása alatt. Bár a királynak ekkor már két másik fővárosa is volt, [[Paszargadai]] és [[Szúza]], az uralkodó az épületegyüttest nem csak kormánya székhelyéül, hanem reprezentációs célokra is használni kívánta. Az épületegyüttes egy hatalmas, 530 x 330 méteres, félig természetes eredetű, félig mesterséges teraszon épült, és paloták, kincstárak, kaputornyok, egy trónterem, és egy fogadócsarnok tartozott hozzá. Az uralkodó életében csak a palota, a kincstár a fogadócsarnok és az apadána készült el, a híres Százoszlopos Csarnokot csak unokája, [[I. Artakhsaszjá perzsa király|Artaxerxész]] idejében fejezték be. A főbejáratot, amelyet [[I. Khsajársá perzsa király|I. Xerxész]] építtetett, „Népek Kapuja” néven ismerték. A teljes épületkomplexum felépítése csaknem hatvan évig tartott. Nagy Sándor csapatai i. e. 330-ban kirabolták és felgyújtották a palotát. Jelenleg az épületegyüttesből a várost uraló, a hegyeknek támaszkodó kőterasz látható, valamint romos épületelemek. Mostani állapota egy 1971-es újjáépítés eredménye. || kulturális || 1979▼

| [[Csogá Zanbil]] || [[kép:Choqa Zanbil Darafsh 1 (37).JPG|150px]] ||Csogá Zanbil, az [[Elám|Elámi Birodalom]] szent városa a délnyugat-[[irán]]i Huzesztán tartományban fekszik. A települést az [[i. e. 13. század]]ban alapították, és ekkor itt volt [[Untas-Napirisa]] elámi király fővárosa. A város építését nem sokkal az uralkodó halála után befejezték, azonban utódai [[Szúza|Szúzába]] tették át székhelyüket. A település ennek ellenére nem néptelenedett el, hanem körülbelül i. e. 640-ig királyi város maradt, amikor az [[Asszíria|asszírok]] elpusztították. Itt található [[Mezopotámia]] legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt lépcsős temploma, az elámi építészet egyik legfontosabb emléke. Ez a templom, más néven [[zikkurat]] jelenlegi állapotában huszonöt méter, a két mára már hiányzó szinttel eredetileg hatvan méter magas lehetett. Szárított agyagtéglából építették, a felső szinteket a feltételezések szerint színes, mázas téglákkal díszítették. A zikkurátot három koncentrikus fal veszi körül, maga a város ezeken a falakon kívül helyezkedett el. Az épület mind a négy oldalánál egy boltíves kapuval induló lépcsőfeljáratot építettek, tetején emelték a legfontosabb [[elám]]i isteneknek szentelt templomot, ahova a szertartások idejére fel lehetett menni. Az építmény közvetlen környezetét is szent helynek tartották ahova számos kisebb jelentőségű templomot építettek. || kulturális || 1979▼

| [[Nags-e Dzsahán tér]] || [[kép:Isfahan Royal Mosque general.JPG|150px]] ||A Meidan-e Imam, eredeti nevén Nags-e Dzsahán tér a [[Teherán]]tól 350 kilométerre délre fekvő [[Iszfahán]] városában a [[17. század]]i [[Irán|perzsa]] társadalmi és kulturális élet egyik kivételes remekműve. Az 512 x 164 méteres teret [[I. Abbász perzsa sah]] parancsára építették és hamarosan a [[Szafavidák|szafavida]] uralom fővárosának központja lett. Ez a világ egyik legnagyobb tere, mind a négy oldalán egy-egy hatalmas épület emelkedik, amelyeket kétszintes árkádsorok kötnek össze. Eredeti neve Nags-e Dzsahán, „A világ képe” volt, később a Meidan-e Shah, „Sah térnek” nevezték, egészen az [[1979]]-es [[Iráni forradalom|forradalomig]], amióta Meidan-e Imám „Imám térnek” ismerik. A déli oldalon áll a korábban Sah-mecsetnek nevezett Imám-mecset (1612-1630), keleten a Lotfolla Sah-[[mecset]] (1602-1618), nyugaton az Ali kapu-palota (1598), északon pedig a Kajszarijje oszlopcsarnok (1602-1619). Közülük építészetileg legfontosabb a [[Ejván|négyejvános]] Imám-mecset. A tér lovaspóló mérkőzéseknek, csapattoborzásoknak és kivégzéseknek is helyet adott. Az árkádsorokat bazárként hasznosították. Az épületeket és az árkádokat festett kerámialapokkal borították. || kulturális || 1979 ▼

|[[Taht-e Szolejmán]] || [[kép:Takhte Soleyman.jpg |150px]] || Taht-e Szolejmán („Salamon trónja”) Irán északnyugati részén, az [[Urmia-tó]]tól délnyugatra egy [[tűzhányó|vulkáni]] hegység egyik völgyében fekszik természetes hőforrások közelében. A világörökségi helyszínhez egy központi [[Zoroasztrizmus|zoroasztriánus]] szentély, egy templom, egy [[Szászánida Birodalom|szászánida]] város és egy [[Ilhánok|ilhanida]] vadászkastély tartozik. A templom a 6-7. századra datálható. A terület egyedei emléke a több mint két és fél ezer évig tartó zoroasztriánus tűz- és vízkultusznak. A központi szentélyt a 13. században a [[mongolok]] részben újjáépítették, új formája egy templomegyüttest, udvarokat, oszlopcsarnokokat, levéltárat, kincstárat és szálláshelyeket foglalt magába. A terület [[régészet]]i hagyatékának fontos eleme a még feltáratlan szászánida város, valamint a szentélytől délre a mongol Ilhanida dinaszita 13-14. századból származó szintén feltáratlan vadászkastélyának maradványai. || kulturális || 2003 ▼