„Ige (vallás)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Kieg.
Helyesírási hiba kijavítása
10. sor:
 
==Az Ige (Logosz)==
A zsidó-keresztény hitvilág alapélménye az a bizonyosság, hogy ''[[Isten]] kapcsolatot teremtett a világgal''. Az [[Ószövetség]] valóságos tárháza Isten különböző megjelenéseinek. E teofániáknak számos módja lehet: víziólátomás, álom, eksztázis vagy sugallat, esetleg [[angyal]] útján, továbbá természeti jelenségekben és történelmi eseményekben<!-- (egyes szakaszok a Bibliában arra látszanak utalni, hogy a megjelenéseknek hierarchiája van, mégpedig az emberi figyelmetlenségnek megfelelően egyre erősebb figyelmeztetések, közlések követik egymást)-->.
 
::''„Ezeken az Isten-megjelenéseken túl a kinyilatkoztatásnak legnagyobb jelentőségű sajátos formája az ószövetségbenÓszövetségben az ''Isten szava'', »dabar Jahve«. Izrael nagy privilégiuma és Jahve ajándéka választott népe számára, hogy »szólott hozzá az Úr«. Bár az egész népet illeti ez az ajándék, a Szentírás nem hoz olyan esetet, amikor egész Izrael hallotta volna Isten beszédét. […] Ez lett az ószövetség alap-meggyőződése, hogy bár Isten igéje mindannyiuknak szól, ezt nem közvetlenül intézi hozzájuk, hanem egyes kiválasztottak közvetítésével. Ezek voltak a próféták, akiknek ajkán a szinte mágikus erejű »dabar Jahve« 225-ször így szignálva – jelenik meg.”''<ref>Koncz, 14–15. o.</ref>
 
Az [[Újszövetség]]ben a magyar fordítások „Ige” szava általában a [[ógörög nyelv|görög]] Λογος ''(Logosz)'' szó megfelelője. A szó a hellenisztikus, [[ógörög nyelv|görög]] nyelvű [[zsidó irodalom]]ban (többek között [[Alexandriai Philón]] nyomán) már a [[kereszténység]] előtt ismert volt, azonban keresztény [[teológia]]i kifejezésként vált közismertté, s alapjelentésében (nagy kezdőbetűvel) a [[Szentháromság]] második személyét, a [[Jézus]]t, a Fiúistent jelöli.