„Korlátlan tengeralattjáró-háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
Függelék hozzáadása: korlátlan tengeralattjáró-háború meghirdetése központi hatalmak által Címke: HTML-sortörés |
||
12. sor:
A szócikk a korlátlan tengeralattjáró-háborúval, mint hadviselési móddal foglalkozik, annak alkalmazási idejét és területét ismerteti, továbbá az alkalmazásából fakadó diplomáciai bonyodalmakra és a megítélését illetve menetét befolyásoló események ismertetésére koncentrál. Emiatt az első világháborús események nagyobb teret kapnak benne, míg konkrét hadműveletek csak érintőlegesen kerülnek megemlítésre. Információkkal ezekkel kapcsolatban a vonatkozó szócikkek (pl. [[Atlanti csata (első világháború)]]) szolgálnak. Lásd lent a „Kapcsolódó szócikkek” részt.
== Az új fegyvernem megjelenése ==
119 ⟶ 121 sor:
=== Az 1915-ös tengeralattjáró-hadjárat ===
[[File:Submarine U-14 (LOC) (6358166395).jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Az ''U 14'' jelű német tengeralattjáró</center>]]
A hadjáratot a német tengeralattjárók a hazai bázisok mellett a Belgiumtól elfoglalt flandriai [[Oostende]] kikötőjében létrehozott bázisról indíthatták. Utóbbiból a La Manche-on át hamarabb elérhették a Brit-szigetek nyugati partjait. Február 22-én mintegy 20 tengeralattjáró kezdhette meg a tevékenységét a szigetek körüli háborús övezetben. Egyre jobb eredményeket értek el és augusztus hónapban már {{szám|168200|BRT}} hajóteret süllyesztettek el, naponta átlagosan 1,9 hajót.<ref>Potter, Elmer Belmont; Roger Fredland; Henry Hitch Adams (1981). Sea Power: A Naval History. Naval Institute Press
[[File: DT_"Belridge"_-_Telemark_politikammer_vol.1_-_11.jpg |bélyegkép|300px|<center>A ''Belridge'' norvég tartályhajó</center>]]
262 ⟶ 264 sor:
1943-tól a szövetséges tengeralattjárók egyre hatékonyabban támadták a japán hajókat. A háború végére a japán kereskedelmi flotta hajótere kevesebb mint a negyede volt az 1941 decemberinek. Az amerikai tengeralattjárók összesen 1300 japán kereskedelmi hajót és mintegy 200 hadihajót süllyesztettek el,<ref>[http://www.2worldwar2.com/submarines.htm World War 2 Submarines]</ref> előbbi szám az összes elsüllyesztett japán kereskedelmi hajó 55%-ának felel meg.<ref name = "Graham">{{cite book| author = Euan Graham| title = Japan's sea lane security, 1940–2004: a matter of life and death?| url = https://books.google.com/?id=EaiT_nSgsMcC| year = 2006| publisher = Routledge| isbn = 978-0-415-35640-4 }}</ref> Habár nagy szükség volt a tengeri útvonalak biztosítására a szigetország számára, a japánoknak nem sikerült egy a konvojok biztosítása számára költséghatékony rombolókíséretet kidolgozniuk, miközben az ipari lehetőségei sem voltak meg az elveszített erős fegyverzetű rombolóinak,<ref>[http://www.combinedfleet.com/lancers.htm#intro Long Lancers | Nihon Kaigun]</ref><ref>[http://www.combinedfleet.com/ships/matsu Matsu-class Destroyer | Nihon Kaigun]</ref> sem a gyengén védett kereskedelmi hajóinak a pótlására.
Egy japán beszámoló szerint a háborúban {{szám|15518|}} japán polgári hajó veszett oda.<ref>[http://forum.axishistory.com/viewtopic.php?f=65&t=121018 Axis History Forum • View topic – Questions concerning the IJA merchant fleet]</ref> Az amerikai Közös Szárazföldi-Haditengerészeti Értékelési Bizottság (''Joint Army-Navy Assessment Committee''; JANAC) jelentése szerint 2117 japán kereskedelmi hajó összesen {{szám| 7913858 |BRT}} hajótérrel és 611 japán hadihajó {{szám|1822210|BRT}} hajótérrel süllyedt el.<ref>[http://www.ibiblio.org/hyperwar/Japan/IJN/JANAC-Losses/JANAC-Losses-2.html HyperWar: Japanese Naval and Merchant Shipping Losses [Chapter 2]]</ref> A Japán kereskedelmében okozott nagy veszteségen túl nagyszámú csapatszállítót is elsüllyesztettek. A szövetséges tengeralattjárók mintegy 35 alkalommal süllyesztettek el csapatszállítókat több mint 1000 halálos áldozattal.<ref> [http://www.wrecksite.eu/casualty-list.aspx#&&aj=mLsyl5%2f4%2b55gCmJgtj5RSs%2fo4AobtHBz%2fQ7cXa0PT40%3d Wrecksite List of Casualties - Japanese]</ref> A tengeralattjáró-támadástól való félelem jelentősen csökkentette a japán hadsereg csapatáthelyezési képességeit. A szövetséges tengeralattjárók számos hadifoglyot vagy munkára kötelezett indonéz lakost (romusát) szállító japán hajót is elsüllyesztettek. A becslések szerint 10.800 szövetséges hadifogoly veszítette életét a tengeren, többségük tengeralattjáró-támadás következtében.<ref> [http://www.britain-at-war.org.uk/WW2/Hell_Ships/ Britain at war - Hell ships]</ref> Donald L. Miller történész becslése szerint a tengeren életüket vesztett hadifoglyok száma kétszer ekkora, ''„nagyjából 21.000 szövetséges hadifogoly halt meg a tengeren, közülük 19.000 esett baráti tűz áldozatául."''<ref>
A szövetségesek csendes-óceáni tevékenységéről úgy tartják, hogy enyhítő körülmény volt a [[nürnbergi per]] során a [[Karl Dönitz]] főtengernagy ellen hozott ítéletben, akit hasonló döntések meghozatalával vádoltak az atlanti csata hadműveleteihez kapcsolódóan, miután [[Chester Nimitz]] tengernagy úgy nyilatkozott Dönitz védelmében, hogy az ő egységei sem jártak el különb módon.<ref>Dönitz, Karl. ''Memoirs: Ten Years and Twenty Days''.</ref> A Nemzetközi Katonai Törvényszék hivatalos ítélete a nyilatkozatot a Dönitz ügyében hozott ítélet egyik indokaként említette, miszerint ''„a tengeralattjáró-hadviselés nemzetközi törvényeinek megsértése alapján nem került értékelésre.”''<ref>Blair, ''passim'';[http://avalon.law.yale.edu/imt/juddoeni.asp Judgement: Dönitz] the [[Avalon Project]] at the [[Yale Law School]].</ref>
== Függelék ==
Az alábbi idézetek a központi hatalmak két meghatározó államának az 1917. január 31-ikei deklarációját tartalmazzák a korlátlan tengeralattjáró-háborút illetően, ahogyan azt a sajtóban aznap leközölték.
=== A korlátlan tengeralattjáró-háború kihirdetése Németország által ===
{{idézet|<center><big>'''A korlátlan tengeralattjáró-háború kihirdetése'''</big></center>
<center>'''Az Anglia és Franciaország körüli tenger és a Földközi-tenger nagyobb része tiltott zónává hirdettetik</br> – A birodalmi kancellár beszéde (Német jegyzék az Egyesült Államoknak)''' </center>
'''Berlin, január 31.'''</br>
A Reichstag főbizottságának mai ülésén Dr. v. Bethmann Hollweg a következők ismertetéséhez kért szót:
December 12-én azokat a megfontolásokat ismertettem, melyek a békeajánlatunkhoz vezettek. Az ellenségeink válasza kerek perec úgy hangzott, hogy a békéről velünk folytatandó tárgyalást elutasítják, hogy csak egy békéről akarnak tudni, arról, amelyiket ők diktálják. Ezzel az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált a háború folytatásáért való felelősség kérdése. A felelősség egyedül az ellenségeinket terheli. Ugyanilyen biztos a mi feladatunk. Az ellenség feltételeiről nem tudunk tárgyalni. Csak egy fejbe vert nép fogadhatja el azokat. Harcolni kell tehát.
Wilson elnök kongresszusnak küldött üzenete mutatja azon komoly kívánságát, hogy a világbékét ismét helyreállítsák. Az általa megfogalmazott maximák közül sok egybe esik a mi céljainkkal. A tengerek szabadsága, a balance of power rendszerének megszüntetése, mely folyton új bonyodalmakat kell keltsen. A nemzetek egyenjogúsága, a nyitott kapuk elve. Mik azonban az Antant békefeltételei? Németország védelmi erejét meg kell semmisíteni. Elzász-Lotharingiát és a keleti őrvidékeket [tartományokat] el kell veszítenünk, a Dunai Monarchiát fel kell bomlasztani, Bulgária nemzeti egységét meg kell hazudtolni, Törökország ki kell szorítani Európából és Ázsiában szét kell verni. Az ellenségeink pusztító szándékait nem lehet jobban kifejezésre juttatni.
A végsőkig való harcra hívtak ki minket. Elfogadjuk a kihívást. Mindent bevetünk és győzni fogunk. A dolgok ilyen alakulása révén a tengeralattjáró-háború folytatásának módjáról való döntés az utolsó és akut stádiumába lett kényszerítve.
A tengeralattjáró-háború kérdése, ahogy az Urak is emlékezhetnek rá, háromszor foglalkoztatott minket ebben a bizottságban: az előző év márciusában, májusában és szeptemberében. Minden alkalommal behatóan előadtam az Uraknak, a kérdés pro és kontráját. Nyomatékosan utaltam arra, hogy minden esetben pro tempore beszéltem, nem pedig alapvető híveként vagy ellenségeként beszéltem a tengeralattjáró-háború alkalmazásáról, hanem a katonai, politikai és gazdasági helyzet összességének megfontolásai alapján, mindig a kérdés vizsgálatából kiindulva: Elhozza-e nekünk a korlátlan tengeralattjáró-háború a győzedelmes békét avagy sem? "Minden eszköz – mondtam én márciusban –, ami a háború lerövidítésére alkalmas, a leghumánusabb." "A legkíméletlenebb eszközt is, ami számunkra a győzelmet, a gyors győzelmet hozza – mondtam akkor –, alkalmazni kell."
A birodalmi kancellár ezután tovább kifejtette, az előző év márciusában és májusában ő miért ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-háborút és a kérdés szeptemberben is miért nem volt elbírálható a politikai és a katonai vezetés egybehangzó megítélése szerint. "Amint a Hadsereg Főparancsnokságával arra a meggyőződésre jutok, hogy a kíméletlen tengeralattjáró-háború közelebb hozza számunkra a győzedelmes békét, akkor a tengeralattjáró-háborút meg kell valósítani." "Ez az időpont," folytatta, "most következett el. Előző ősszel az idő még nem érett meg, de ma eljött a pillanat, mikor a siker legnagyobb kilátásával megpróbálkozhatunk a hadművelettel. Egy későbbi pillanatra azonban nem várhatunk." Mi változott? Elsőként a legfontosabb. A tengeralattjárók száma az előző évihez képest nagyon jelentősen növekedett. Ezzel a siker egyik szilárd alapja teremtetett meg.
Majd a második meghatározó pont: a világszintű rossz gabonatermés. Ez már most komoly nehézségek elé állítja Angliát, Franciaországot és Olaszországot. Megvan az a szilárd reményünk, hogy ezeket a nehézségeket a korlátlan tengeralattjáró-háborúval az elviselhetetlenségig fokozzuk. A háborúban a szén kérdése is létfontosságú kérdés. Már most, mint tudják, kritikus e helyzet Franciaországban és Olaszországban. A tengeralattjáróink még kritikusabbá fogják ezt tenni. Ehhez jön még névszerűen Anglia számára az ércbehozatal a lőszergyártás számára tágabb értelemben és a fabehozatal a szénbányászat számára. Az ellenségeink nehézségeit még tovább fokozza e területeken a hajótérszükséglet. Itt az idő és a tengeralattjárók cirkálóháborúja előkészítette a döntő csapást. A hajótér hiányát az antant minden porcikája megszenvedi. Ez nem kevésbé érvényes Olaszországra és Franciaországra, mint Angliára. Ahogy a korlátlan tengeralattjáró-háború pozitív hatásait most sokkal magasabbra becsülhetjük, mint előző tavasszal, úgy azok a veszélyek, melyek a tengeralattjáró-háború folytatásából eredeztethetőek, azóta csökkentek."
A birodalmi kancellár ezután taglalta az általános politikai helyzetet. Majd így folytatta: "Hindenburg tábornagy pár nappal ezelőtt a következőképpen vázolta előttem a helyzetet: A frontunk minden oldalon szilárdan áll. Mindenhol megvannak a kellő tartalékaink. A csapatok hangulata jó és bizakodó. A katonai helyzet megengedi, hogy az összes következményt magunkra vállaljuk, amit a korlátlan tengeralattjáró-háború magával vonna. Mivel ez a tengeralattjáró-háború minden körülmények között eszköz arra, hogy az ellenségeinknek a legnagyobb károkat okozzuk, meg kell kezdődjön. A haditengerészet parancsnokságának és a Nyílt-tengeri Flottának van egy szilárd meggyőződése, mely meggyőződés gyakorlati támasza a tengeralattjárókkal folytatott cirkálóháború azon tapasztalatain nyugszik, miszerint Anglia ezen fegyver révén békére bírható. A szövetségeseink egyetértenek a meglátásainkkal. Ausztria-Magyarország a gyakorlatban is csatlakozik az eljárásunkhoz. Ugyanúgy, ahogy mi Anglia körül és Franciaország nyugati partvonala mentén tiltott zónát állítunk fel, melyben mindennemű az ellenséges országba irányuló hajóforgalmat meggátolandónak tekintünk, Ausztria-Magyarország is tiltott zónát jelöl ki Olaszország körül. A tiltott zónán kívül minden semleges országnak szabad út van hagyva az egymás közötti kereskedelemre. Amerikának ugyanúgy felkínáljuk, mint ahogy már 1915-ben is tettük, a meghatározott angol kikötőkbe irányuló, meghatározott modalitások mellett biztosított személyforgalom lehetőségét."
Ezután a birodalmi kancellár felolvasta az Egyesült Államoknak szánt jegyzéket és közölte, hogy ennek megfelelő tartalmú jegyzékeket intéztek a többi semleges ország felé is.
A birodalmi kancellár a következő szavakkal zárta beszédét: "Senki közülünk nem fogja a lépésünk komolyságát látva behunyni a szemét. Azt, hogy az életünkről van szó, 1914. augusztus 4. óta mindenki látja. A békeajánlatunk elutasítása által ez a tudomás vérrel van aláhúzva. Mikor 1914-ben az orosz mozgósítás miatt a kardhoz kellett nyúljunk, ezt a népünkkel szembeni mélységes felelősségérzetből tettük és azon elhatározott erő tudatában, mely így szólt: Kell, ezért tudjuk is. Végtelen mennyiségű vér kiontatott azóta, de a Kell és Tudunk nem lett elmosva általuk. Ha mi most a legjobb és legélesebb fegyvereink használata mellett döntünk, akkor nem más vezet minket, mint azon szóba jövő körülmények higgadt megfontolása és a szilárd akarat, hogy népünket kisegítsük abból bajból és gyalázatból, melyben az ellenségeink részesíteni akarják. A siker magasabb kézben van. Amire emberi erő képes e siker Hazánknak való kicsikarása érdekében, legyenek ebben biztosak, Uraim, az nem lesz elmulasztva, minden ezért fog történni."<ref>[http://www.stahlgewitter.com/17_01_31.htm Stahlgewitter.com]</ref>}}
=== A korlátlan tengeralattjáró-háború kihirdetése Ausztria-Magyarország által ===
{{idézet|<center><big>'''Ausztria-Magyarország jegyzéke a korlátlan tengeralattjáró-háborúról'''</big></center>
'''Bécs, január 31.'''<br>
Egy a külügyminiszter, Czernin gróf által számos semleges államhoz eljuttatott jegyzék a következőket tartalmazza: Az ellenség azon szándékaival szemben, hogy Ausztria-Magyarország és szövetségeseinek seregeit legyőzze, a flottáikat megsemmisítse és a lakosságukat kiéheztesse, a harcot szárazföldön és vízen folytatni kell minden eszközzel, még a legkönyörtelenebbekkel is. Az ellenségeink eddig is azon ügyködtek, hogy az Ausztria-Magyarország és a szövetségesei közti hajóforgalmat meggátolják és a hozzáférési útvonalakat elvágják. Más tengerekhez hasonlóan az Adrián is még a kórházhajókat és a fegyvertelen személyszállító gőzhajókat is előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózták. Ausztria-Magyarország és a szövetségesei ezt követően a maguk részéről ugyanezt az eljárást fogják alkalmazni azáltal, hogy Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot minden hajóforgalomtól elvágják és e követelmény teljesítéséhez 1917. február 1-től egy meghatározott területen belül bármiféle hajóforgalmat minden eszközzel meg fognak akadályozni.}}
== Jegyzetek ==
| |||