„IV. Béla magyar király” változatai közötti eltérés

Az ország nem készült fel megfelelően a támadásra. Bár Béla küldött csapatokat a [[Kárpátok]] hágóinak a megvédésére, és fákkal eltorlaszoltatta a hágók nagy részét, ezeket az akadályokat a tatárok könnyedén legyőzték. A király politikája nem csak báróit idegenítette el, de a bajt tovább tetézte, hogy – minden alap nélkül – a tatárokkal való összejátszással vádolt Kötöny kun vezért a rákosmezei táborban felkoncolták a magyar nemesi felkelők és német lovagok. A felbőszült kunok erre dél felé, hatalmas pusztítást okozva kivonultak az országból.

 

 

[[1241]] tavaszán kezdődött meg a [[tatárjárás]], amelynek során a mongol csapatok három irányból törtek be az országba. A [[Vereckei-hágó]]nál először a nádor, [[Tomaj nembeli Dénes]] próbálta meg a tatárok útját állni, azonban a nádor seregét a mongolok szétverték. Béla elég nagy és erős sereget gyűjtött össze: talán 80 ezren lehettek, főként zsoldosok. [[április 9.|Április 9-én]] Béla kivonult Pestről a mongolok ellen, és napokig követte a visszavonuló mongolokat, akik [[Muhi]]nál megálltak és eltűntek az erdőségben. A király parancsára a magyarok a [[Sajó (folyó)|Sajó]] folyó partján vertek fel a tábort, ami a sík terep miatt teljesen védtelen volt: ''„Úgy rendeződtek el tehát, mintha valamilyen szűk karámban volnának mindnyájan, körös-körül állítva szekereiket és pajzsaikat, mintegy a tábor védelméül… Ezt tartották a magyarok erős védelemnek, pedig legfőképpen ez okozta a vesztüket.”''<ref>Kristó Gyula: ''Az Árpád-kor háborúi''; Zrínyi Kiadó, Debrecen, 1986; 121. oldal</ref> [[április 10.|Április 10-én]], este a tatár seregek megpróbáltak átkelni a Sajó hídján, ám [[Kálmán herceg]] és [[Csák Ugrin (kalocsai érsek)|Ugrin kalocsai érsek]] visszaverte őket.