Wikipédia

„A Nyílttengeri Flotta Scapa Flow-i önelsüllyesztése” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
Javítgatások
1. sor:
[[Fájl:SMS Bayern sinking.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A [[SMS Bayern|''Bayern'']] csatahajó süllyedőben</center>]]
 
A [[Német Császári Haditengerészet]] fő erejét adó [[Nyílt-tengeri Flotta]] zömének saját legénysége általi elsüllyesztésére 1919. június &nbsp;21-én került sor az [[Orkney-szigetek]] déli részén lévő [[Scapa Flow]]-i brit flottatámaszponton, ahol az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény után internálták.
 
Mivel a [[versailles-i békeszerződés]] – melynek 184. cikkelye az összes Scapa Flow-ban internált német hadihajó elkobzásáról rendelkezett – aláírásának határideje lejártához közeledett [[Ludwig von Reuter]] ellentengernagy, az internált hajóhad parancsnoka, aki a brit korlátozások miatt nem tarthatott fent közvetlen kapcsolatot a külvilággal, a hajók elsüllyesztésére adott utasítást, attól tartva, hogy Németország nem írja alá a súlyos feltételeket tartalmazó egyezményt, ami után a hadiállapot ismét beáll a korábbi hadviselő felek között és az internált hajókat saját céljaikra lefoglalhatják a britek. Az összesen 74 &nbsp;hadihajóból 52-t sikerült elsüllyeszteni, néhányuk elsüllyesztését brit őrhajók akadályozták meg. Több német mentőcsónakra a britek tüzet nyitottak. A háborús bűncselekménynek nyolc halálos áldozata és öt sebesültje volt. Egy már hadifogságba esett német tengerészt június &nbsp;24-én gyilkolt meg egy ittas brit tengerész. Ő számít a háború utolsó halálos áldozatának.
 
Németországban a közvélemény pozitívan fogadta a hadihajók elsüllyesztésének hírét. Úgy vélték, hogy a novemberi forradalomban a matrózai révén dicstelen szerepet játszó haditengerészet e cselekedete révén helyreállította a tekintélyét. A háborút követő évtizedekben a hajók többségét kiemelték és lebontották. Az öböl mélyén mindössze hét maradt.
9. sor:
== Előzmények ==
=== A fegyverszüneti megállapodás ===
Az 1918. november 11-én megkötött [[compiègne-i fegyverszünet (1918)|compiègne-i fegyverszünet]] lezárta az első világháború harccselekményeit. Az antanthatalmak egyetértettek abban, hogy Németországnak ki kell szolgáltatnia az összes tengeralattjáróját, de a felszíni flottáját illetően nem tudtak megállapodni. Az Egyesült Államok azt javasolta, hogy a hajókat egy semleges kikötőben internálják mindaddig, míg a kérdésben megegyezés nem születik. A fegyverszüneti egyezmény véglegesített, a német felszíni flottát érintő 23. &nbsp;cikkelye a következőket tartalmazta:
 
{{idézet|A német Nyílt-tengeri Flotta azon hadihajóit, melyeket a szövetségesek és az Egyesült Államok kijelölnek, azonnal le kell szerelni majd ezután semleges kikötőkben vagy azok hiányában a szövetséges hatalmak kikötőiben kell internálni. A kikötőket a szövetségesek és az Egyesült Államok jelölik ki. A hajók itt maradnak a szövetségesek és az Egyesült Államok felügyelete alatt és csak őrszemélyzet tartózkodhat a fedélzetükön. <br>
22. sor:
[[File:The Arrival of the German Delegates on HMS Queen Elizabeth 1918 by John Lavery.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[John Lavery]] festménye a német delegáltak érkezéséről a [[HMS Queen Elizabeth|''Queen Elizabeth'']] fedélzetére]]
 
A feltételeket 1918. november&nbsp; 12-én közölték a német kormányzattal. November&nbsp;15-én [[Hugo Meurer]] ellentengernagy, [[Franz von Hipper]] tengernagynak, a ''Hochseeflotte'' parancsnokának képviseletében a [[SMS Königsberg|''Königsberg'']] könnyűcirkáló fedélzetén a skót partokhoz utazott, ahol találkozott [[David Beatty]] tengernaggyal annak zászlóshajóján, a [[Firth of Forth]]-nál horgonyzó [[HMS Queen Elizabeth|''Queen &nbsp;Elizabeth'']] csatahajón. Beatty felvázolta a brit elképzeléseket, melyeket egy másnap megtartott újabb megbeszélés során részletesebben kifejtettek. Ezek értelmében a német tengeralattjáróknak Reginald Tyrwhitt ellentengernagynak a dél-angliai [[Harwich]]ban kellett megadniuk magukat és az itt állomásozó erőknek ''(Harwich &nbsp;Force)'' kellett felügyelni őket.<ref name="Massie"/> A felszíni flotta internálásáról a következőképpen állapodtak meg:
 
{{idézet|
34. sor:
g) A Firth of Forth horgonyzási terve; <br>
h) 1. Üzemanyaggal való ellátottság: 1500&nbsp;tengeri mérföld megtételéhez elegendő mennyiség 12&nbsp;csomós sebesség mellett. Az út a Schillig-révtől indul; ezenkívül a segédgépek december&nbsp;17-ig való üzemeltetéséhez elegendő mennyiség; <br>
2. Ellátmány: A hajók áthajózásához szükséges személyzet számára 10 &nbsp;napra, az őrszemélyzet számára december&nbsp;12-ig elegendő mennyiség.}}
 
Meurer tengernagy a megbeszélések során tudatta Beatty-vel, hogy a [[SMS König|''König'']] csatahajó és a [[SMS Dresden (1916)|''Dresden'']] könnyűcirkáló műszaki okok miatt csak később indulhat útnak, valamint hogy a hatodikként kikért csatacirkáló, a [[SMS Mackensen|''Mackensen'']] még építés alatt áll, ezért nem tud a flottával tartani. Helyette 1919 januárjában a flotta zászlóshajóját, a [[SMS Baden|''Baden'']] csatahajót indították útnak. A német tengernagy kérte a kifutás határidejének kitolását, mivel a hajók legénysége még mindig hajlandóságot mutatott a lázongásra és a tiszteknek nehézséget okozhatott a parancsok végrehajtására bírni őket. Meurer végül éjfél után aláírta a feltételeket.<ref name="Massie"/>
43. sor:
A németek az internálásra kijelölt hajókat, melyeket különböző kikötőkben osztottak szét, hogy a semleges államokban (Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia) kijelölni vélt internálóhelyekre hamarabb eljuthassanak, most ismét összevonták [[Wilhelmshaven]]ben. A német vezetés a brit követelés mögött hátsó szándékot vélt felfedezni és emiatt felvetődött a gondolat, hogy a hadihajókat német vizeken süllyesszék el, de úgy ítélték meg, hogy a legénység tagjai nem működnének ebben együtt.<ref>Reuter</ref>
 
A britek visszautasították a hajókat kézben tartó katonatanácsokkal való tárgyalásokat és követelték, hogy a flotta néhány napon belül leszerelt állapotban, a hajók tisztjeivel és egy tengernagy vezetése alatt vezettessék át Nagy-Britanniába. A diktátum [[Helgoland]] szigetének megszállását helyezte kilátásba amennyiben a Nyílt-tengeri &nbsp;Flotta kijelölt része nem állna készen a november&nbsp;18-ai útnak induláshoz.<ref name="Massie"/> [[Franz von Hipper]] flottaparancsnok kérésére november&nbsp;18-án az I.&nbsp;felderítőcsoport addigi vezetője, [[Ludwig von Reuter]] ellentengernagy vállalta el a feladatot.
Meurer tengernagy – akinek a jelenlétére a fegyverszüneti bizottságban volt szükség és ezért nem vehette át az internálandó flotta vezetését – a von Reuterrel folytatott megbeszélése során jelezte azon benyomását, hogy az angoloknak nem áll szándékában a német hajókat semleges kikötőkben internáltatni.<ref>Reuter 20. o.</ref> Hipper a november &nbsp;19-ei indulás előtt a következő írásbeli parancsot küldte von Reuternek:
 
{{idézet|
53. sor:
::::::::::::::::al. von Hipper.}}
 
Az internálásra kijelölt flottarészre a németek hivatalosan az ''„Überführungsverband”'' (jelentése nagyjából: „átvezetendő kötelék”) megjelölést alkalmazták és mint egy a Nyílt-tengeri &nbsp;Flottától elkülönített kötelékkéntköteléket ''(detachierter &nbsp;Verband)'' kezelték.<ref>Reuter 21. o.</ref> A kifutás előtt a felszerelésük minden értékes és könnyebben mozdítható alkatrészét (mint pl. optikai berendezések) kiszerelték a hajókból.
 
Elsőként a tengeralattjáróknak kellett útnak indulniuk és az összesen 176&nbsp;egység 1918. november&nbsp;20-tól kezdődően érkezett meg Harwichba. A [[Ludwig von Reuter]] ellentengernagy vezette felszíni hajóhadnak november&nbsp;21-én reggel a ''Cardiff'' könnyűcirkálóval kellett találkoznia. Abban a hitben, hogy a hajókat csak a béke megkötéséig, átmenetileg tartják őrizet alatt zálogként egy semleges kikötőben és azután visszatérhetnek Németországba, a legfőbb katonatanács is felszólította a hajók legénységét, hogy '' „az új német köztársaság jelentette Haza szolgálatában tartsák fenn a katonai erejüket.”''<ref>[https://www.heise.de/tp/features/Fragwuerdige-Heldentat-3381622.html Fragwürdiger Heldentat]; ''„(…) im Dienste des Vaterlandes der neuen deutschen Republik ihre Wehrkraft zu erhalten“.''</ref> A legfelsőbb katonatanács egy vörös zászlónak az előárbóc csúcsán való kitűzését tudta elérni, de a tisztek azon érvelésére, hogy azt a britek kalózzászlóként értelmezhetik és tüzet nyithatnak rájuk, röviddel a nyílt tengerre való kifutás után bevonták. Ezután a flotta a német hadilobogó alatt hajózott tovább.<ref>Reuter 23. o.</ref>
59. sor:
A kifutást megelőző napokban aknakeresők fésülték át azt a területet, amerre a flottának el kellett haladnia és világítóhajókat helyeztek el a biztonságos útvonal jelölésére. (A németek előbb a biztonságosabb dán partok menti útvonalon kívánták volna megközelíteni a skót partokat, de a britek ragaszkodtak ahhoz, hogy az Északi-tengert keresztbe átszelve, annak aknamezőktől veszélyes részein hajózzanak át.) A német kötelék 50&nbsp;km hosszúságban nyúlt el és 11&nbsp;csomós sebességgel tartott Skócia felé. Ekkor összesen 70&nbsp;hajóból állt, mivel a [[SMS König|''König'']] csatahajónál és a [[SMS Dresden (1917)|''Dresden'']] könnyűcirkálónál hajtóműproblémák jelentkeztek és hátra kellett hagyni őket, a ''V&nbsp;30'' jelű romboló pedig út közben aknára futott és elsüllyedt. A ''Cöln'' könnyűcirkáló hajtóműhiba miatt maradt le a többi hajótól.<ref name="Massie"/>
 
Bár a többi antant hatalom ezt nem tartotta indokoltnak, a britek Beatty tengernagy kezdeményezésére egy erős flottademonstrációt rendeztek a német hajók fogadására. A ''Grand &nbsp;Fleet'' egésze kifutott a hozzá beosztott amerikai csatahajórajjal a kötelékében és néhány francia hajóval együtt. A 370&nbsp;hajóból álló flotta közrefogta az érkező 70&nbsp;német hadihajót és így kísérték őket a Firth of Forth-hoz. Ez volt a modern idők addigi legnagyobb flottafelvonulása. Beatty, aki kételkedett abban, hogy a német flotta hajói valóban harc nélkül hajlandók lesznek áthajózni Skóciába, a hajók fő tüzérségét alaphelyzetbe állíttatva, de egy esetleges harcra felkészülten a legénységet állandó készültségben tartotta.<ref>''"Turrets and guns are to be kept in the securing positions, but free. Guns are to be empty with cages up and loaded ready for ramming home. Directors and armoured towers are to be trained on. Correct range and deflection are to be kept set continuously on the sights."'' Marek Pruszewicz: [https://www.bbc.com/news/magazine-30128199 The day the entire German fleet surrendered], BBC 2014. november 20. </ref>
 
=== Fegyverzetellenőrzés a Firth of Forth-nál ===
A flották november 21-én érkeztek a Firth of Forth-hoz, ahol horgonyt vetettek. Ezután Beatty a következő zászlójelzést adta le:
 
:''„A német lobogó be lesz vonva ma napnyugtakor és engedély nélkül nem lesz felvonva ismét.”''<ref name="Massie"/><ref name=Vat135>{{cite book |last=van der Vat |title=Standard of Power |page=135}}</ref>
 
Reuter tengernagy tiltakozott az utasítás ellen és közölte, hogy a hajók az internálás végett vannak itt, nem pedig azért, hogy megadják magukat. Beatty válaszában azt közölte, hogy háborús helyzetben nem lehet ellenséges zászló alatt horgonyozni brit kikötőkben. Napnyugtakor, 15:57-kor a német hajókon bevonták a lobogókat. Az intézkedés nem vonatkozott a tengernagyi lobogóra és a tengernagyi jelzőzászlókra. Beatty ezt követően a sajtó képviselői előtt hangzatos, a német haditengerészetet becsmérlő beszédeket tartott. A ''The&nbsp;Globe'' nevű újság lapjain megjelent egyik idézet így hangzott:
70. sor:
:''„A német haditengerészet nem csak le lett győzve, hanem mindörökre meg lett becstelenítve, a harcban mutatott alattomossága révén ugyanúgy, mint a vereség napján tanúsított gyávasága révén.”''<ref>Johann Althaus: [https://www.welt.de/geschichte/article184100726/Scapa-Flow-1918-So-demuetigten-die-Briten-die-deutsche-Marine.html So demütigten die Briten die deutsche Marine], Welt.de, 2018. 11. 19.</ref>
 
A német hajók fedélzetére az antant hatalmak küldöttségei érkeztek, hogy leellenőrizzék, a német hajók valóban le vannak-e fegyverezve. Az ellenőrzések vége felé a [[SMS Bayern|''Bayern'']] parancsnokának az egyik amerikai tengerésztiszt állítólag a következőket mondta:
 
:''„Maga nem is tudja, hogy a flottájuk révén miféle fegyver volt a kezükben Angliával szemben. Ha tudtak volna erről és ki is használták volna, akkor másként alakultak volna a dolgok. Az Önök hajóival és főként a Bayernnel egyetlen angol hajó sem ér fel távolról sem.”''<ref>Reuter 30. o.</ref>
 
Az itteni tartózkodása alatt a német flottát számos kisebb hajó közelítette meg fedélzetükön bámészkodó civilekkel, azonban a német várakozásokkal ellentétben visszafogottan viselkedtek, mindössze egy idősebb hölgy rázta meg egy alkalommal az öklét feléjük. Reuter úgy érezte, a rövid itt tartózkodásuk azt a célt szolgálta, hogy közszemlére tegyék a német flottát. Érkezésükkor azonban sűrű köd ereszkedett alá, így némileg Reuter megkönnyebbülésére az igazán nagy látványosság elmaradt.
A németek számára kijelölt horgonyzóhely ki volt téve a kelet felől érkező szeleknek, ami bár Reuter szerint kellemetlenül érintette őket, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Az angolok ellenben aggodalmukat fejezték ki a rossz kikötőhely miatt és Scapa Flow-t hozták fel, mint egy védettebb kikötőt és egyre inkább az oda való mielőbbi áthajózás szükségességét hangsúlyozták.<ref>Reuter 31. o.</ref>▼
 
▲A németek számára kijelölt horgonyzóhely ki volt téve a kelet felől érkező szeleknek, ami bár Reuter szerint kellemetlenül érintette őket, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Az angolok ellenben aggodalmukat fejezték ki a rossz kikötőhely miatt és Scapa &nbsp;Flow-t hozták fel, mint egy védettebb kikötőt és egyre inkább az oda való mielőbbi áthajózás szükségességét hangsúlyozták.<ref>Reuter 31. o.</ref>
 
== Internálás ==
80 ⟶ 82 sor:
[[File: Entering_Scapa_Flow.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Az ''Emden'', ''Frankfurt'' és ''Bremse'' könnyűcirkálók a Scapa Flow-ba való megérkezésükkor]]
 
A két megkeresett semleges állam, Norvégia és Spanyolország visszautasították a német flotta internálására való felkérést,<ref name="Massie">{{cite book |last=Massie |title=Castles of Steel |pages=778–788}}</ref> és végül Rosslyn Wemyss brit tengernagy javaslatát fogadták el, aki a német flotta Scapa &nbsp;Flow-ban való internálását javasolta minimális legénységgel a hajók fedélzetén, a brit flotta felügyelete mellett.<ref name="Massie"/> Erről azonban a németeket előzőleg nem értesítették.
 
November&nbsp;22-én kiadták a parancsot, hogy a német hajóknak négy részletben a kedvezőbb kikötési lehetőséget kínáló Scapa &nbsp;Flow-ba kell hajózniuk: a rombolóknak november&nbsp;22-én, a csatacirkálóknak november&nbsp;24-én, a IV.&nbsp;csatahajóraj egységeinek november&nbsp;25-én és a többi hátramaradt hajónak november&nbsp;26-án. November&nbsp;27-én erős brit kíséret mellett az utolsó német hajók is megérkeztek Scapa &nbsp;Flow-ba.
 
A rombolók itt az öböl Gutter Sound nevű részén, a csatahajók és a cirkálók [[Cava]] szigettől északra és nyugatra vetettek horgonyt.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=270 }}</ref> Összesen 74&nbsp;hajót internáltak itt, miután a [[SMS König|''König'']] és a [[SMS Dresden|''Dresden'']] a [[SMS V 30|''V&nbsp;30'']] pótlására küldött [[SMS V 129|''V&nbsp;129'']]-cel együtt december&nbsp;6-án beérkezett, majd utolsóként a [[SMS Baden|''Baden'']] csatahajó is befutott 1919. január&nbsp;9-én.<ref>{{cite book |title=Castles of Steel |last=Massie |page=783 }}</ref>
A hajók felügyeletét a csatacirkálókra bízták (''Battle&nbsp;Cruiser&nbsp;Force'', közben ''Battle&nbsp;Cruiser&nbsp;Squadron''ra redukálva). 1919. május&nbsp;1-én az Atlanti &nbsp;Flotta kötelékéhez tartozó második csatahajóraj, majd május&nbsp;18-án a Sydney Fremantle altengernagy vezette 1.&nbsp;csatahajóraj vette át ezt a feladatot.<ref name=Marder273>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=273 }}</ref>
 
=== A helyszín ===
[[File: Sunset,_towards_Hoy_-_geograph.org.uk_-_854659.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Scapa Flow-i naplemente háttérben a Hoy-szigettel]]
 
Scapa Flow egy hatalmas öböl, melyet a skót Orkney-szigetek déli részén a Mainland, Burray, South Ronaldsay, Flotta és Hoy szigetek vesznek körbe. Ez az öböl számít az északi félteke legnagyobb természetes kikötőjének. A természeti elemektől való védettség miatt a történelem során többször kikötőhelyként használták. Már a norvégok is itt gyülekeztették a 13.&nbsp;században hajóikat és ők adták a helynek a „Skalpafloi” nevet, melyből a mostani elnevezése is ered. A napóleoni háborúk idején a britek itt gyülekeztettékvonták össze a hajóikat a Baltikumba való indulás előtt. A brit haditengerészet mind az első, mind a második világháborúban itt rendezte be a fő támaszpontját. és mindkétMindkét háborúban sikerült német tengeralattjáróknak az ide való behatolás. A Nyílt-tengeri &nbsp;Flotta internált egységeinek az öböl „Bring Deeps” névvel illetett részén, a Hoy és két kisebb sziget, a Graemsay és a Cava által határolt részt jelölték ki horgonyzóhelyül.
 
=== Az internálás körülményei ===
96 ⟶ 98 sor:
Az internálás körülményeit a német tengerészek számára a britek kifejezetten szigorú megkötésekkel nehezítették. Csak vizet és szenet adtak el, hogy a gépeket üzemben lehessen tartani. A hajók legénysége számára az élelmiszert nem szerezhették be helyileg, hanem az ellátást Németországból kellett megoldani, ahol a béketárgyalások ideje alatt is fenntartott éhségblokád több ezer ember halálát okozta havonta. Az élelmiszerszállítmányokat havonta két alkalommal indították útnak, de azok minősége rossz, összetétele pedig egyhangú volt. Négy felfegyverzett brit drifter (halászcsónak) szállította ki a beérkezett ellátmányt a szárazföld és a hajók között ingázva. A hajók készleteiről indulás előtt a katonatanács gondoskodott és von Reuter tengernagy szerint ennek volt köszönhető, hogy konyakból túl sok, szappanból túl kevés került a fedélzetre és a dohánymennyiség sem elégítette ki az igényeket. A postaküldeményeket kisebb hajókkal szállították ki a német hajókhoz, de nem álltak meg mellettük kézbesítéskor, hanem menet közben igyekeztek átdobálni a fedélzetre a küldeményeket, így azokat gyakran a vízből kellett kihalászni, ha nem sikerült jól a dobás. Egyedül a zászlóshajó mellett kötöttek ki kézbesítéskor.<ref>Reuter 36-37. o.</ref>
 
A tengerészek horgászással és sirályok elejtésével igyekeztek javítani a táplálkozásukon. A britek csak von Reuter tengernagynak és törzskara pár tagjának engedélyezték a hajójuk elhagyását, a hajók legénységei és tisztjei így nem szállhattak partra, de még egy másik internált hajót sem látogathattak meg. A német hajókra a britek sem szállhattak fel, hacsak nem hivatalos megkeresés céljából volt erre szükség.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=271 }}</ref> A tiltás ellenére éjjelente néha egy-egy őrhajó kikötött a német hajók mellett és ilyenkor élénk cserekereskedelem bonyolódott.<ref>Reuter 37. o.</ref>
A tiltás ellenére éjjelente néha egy-egy őrhajó kikötött a német hajók mellett és ilyenkor élénk cserekereskedelem bonyolódott.<ref>Reuter 37. o.</ref>
 
A Németországba hazaküldött leveleket cenzúrázták a kezdetektől fogva és később a bejövőket is. A fejenként kiosztható dohánymennyiséget havi 300&nbsp;cigarettában avagy 75&nbsp;szivarban maximálták. A német hajók fedélzetén voltak orvosok, de közülük egy sem volt fogorvos (mivel nem sikerült önkénteseket találni, akik a flottával tartottak volna), a britek pedig elutasították a fogászati ellátás biztosítására tett német kérelmet.<ref name=Massie785>{{cite book |title=Castles of Steel |last=Massie |page=785 }}</ref><ref name=GS138>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |page=138}}</ref> A német kormányzat Reuter tengernagy kérésére csak megkésve reagált és egy német fogorvos kiküldéséről akkor hoztak intézkedést, mikor már a hajókat elsüllyesztették.<ref>Reuter 82. o.</ref>
105 ⟶ 106 sor:
Arthur Marder brit történész a katonatanácsok felügyelete alatti internált német hajókon uralkodó állapotokat „teljesen demoralizáltnak” írta le és ennek okaként négy körülményt adott meg: a fegyelem hiányát, a rossz minőségű élelmet, a rekreációs lehetőségek hiányát és a lassú postaszolgáltatást. Ezen körülmények együttese ''„leírhatatlan szennyet eredményezett néhány hajón”''.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |pages=271–272 }}</ref>
 
A britek az internált hajóknak címzett tulajdonképpeni parancsokat Reuter ellentengernagyon keresztül hajtatták végre, akinek zászlóshajójaként márciusig aza [[SMS Friedrich der Große (1911)|''Friedrich&nbsp;der&nbsp;Große'']] csatahajó szolgált. Egy brit halászbárka állt a rendelkezésére a hajók felkeresésére és az írásbeli utasítások továbbítására. A tengernagy törzsének tagjai részére időnként engedélyezték más hajók felkeresését a legénység és tiszti kar tagjainak hazaengedésének intézésére.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=272 }}</ref>
 
Von Reuter ellentengernagy december 13-án ideiglenesen átadta az internált kötelék parancsnokságát a rangidős hajóparancsnokának, a ''Bayern'' csatahajón szolgáló Dominik sorhajókapitánynak, majd a ''Bremen'' csapatszállító fedélzetén Németországba utazott, ahol számos megbeszélést folytatott, hogy képet kapjon a kialakult helyzetről. 1919. január&nbsp;25-én érkezett vissza a [[SMS Regensburg|''Regensburg'']] könnyűcirkáló fedélzetén.<ref>Reuter 53. o.</ref> Megérkezve azt kellett tapasztalnia, hogy a britek cenzúrát vezettek be a távollétében. Bár a nagyobb hadihajókat a katonatanácsok tartották kezükben, ez kevésbé volt elmondható a könnyűcirkálókról és a rombolókról. Január&nbsp;27-én a például a ''Bremse'' könnyűcirkáló fedélzetén a teljes legénység díszegyenruhában sorakozott fel a császár születésnapjának tiszteletére.<ref>[http://www.schlosscaputh.de/en/today/forum_preussen/scapa_flow_-_21._juni_1919.html Scapa Flow. Die selbstversenkung der wilhelminischen Flotte – 21. Juni 1919]{{Halott link|url=http://www.schlosscaputh.de/en/today/forum_preussen/scapa_flow_-_21._juni_1919.html |date=2019-09 }} (Preussen.de)</ref>
 
A fegyverszüneti bizottság a birodalmi tengerészeti minisztérium kérésére tiltakozását fejezte ki a hajók hosszas internálása miatt, de a hajók hazaengedését nem érhették el. A rossz egészségügyi állapotban lévő Reuter tengernagy március&nbsp;25-én az ''Emden'' könnyűcirkálót tette meg zászlóshajójává, miután a magát „vörös őrség” névvel illető, és a távollétében a csatahajó feletti irányítást is megszerző, a legénység mintegy egyötödét kitevő <ref>Reuter 54. o. </ref> forradalmi csoportosulás tagjai folyamatosan a kabinja felett dörömbölve igyekeztek zavarni őt az alvásban.<ref name=Marder273/><ref name=Massie785/><ref>Reuter 75-76. o. </ref>
 
A parancsnoksága alatt álló tengerészek száma a hét hónap alatt folyamatosan csökkent az időnkénti hazaengedések által. A flottával hajózó {{szám|20000|}}&nbsp;emberből {{szám|4000&nbsp;|fő}} indult haza Németországba december&nbsp;3-án, {{szám|6000&nbsp;|fő }}
december&nbsp;6-án és {{szám|5000&nbsp;|fő}} december&nbsp;12-én. Az ígyezután hátramaradt 4815&nbsp;főből is havonta százan térhettek vissza hazájukba.<ref>{{cite book |title=Castles of Steel |last=Massie |page=784 }}</ref>
 
[[File:Germans fishing.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Német tengerészek egy romboló fedélzetéről horgásznak]]
 
=== Brit előkészületek a német hajók megszállására ===
Időközben a párizsi békekonferencián folytak a tárgyalások a hajók sorsáról. A britek eredetileg a német hajókat mind maguknak akarták volna megtartani, de a franciák és az olaszok is részt követeltek maguknak és a német hadihajók negyedét-negyedét szerették volna megkapni. A britek, mivel bármiféle szétosztás révén a százalékos előnyük csökkent volna e két haditengerészettel szemben, ezután inkább már a hajók megsemmisítését akarták elérni.<ref name=Massie785/>
 
A fegyverszüneti megállapodás XXXI.&nbsp;cikkelyének értelmében a németeknek meg volt tiltva, hogy elpusztítsák a hadihajóikat. Mind Beatty, mind Madden rendelkezett jóváhagyott tervekkel a német hajók lefoglalására arra az esetre, ha a németek megpróbálnák őket elsüllyeszteni. Keyes és Leveson tengernagyok azt tanácsolták, hogy a hajókat mindenképpen foglalják le és legénységüket a Nigg-szigeten tartsák internálva, de a felvetésüket elutasították.<ref name=Marder274>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=274 }}</ref> Az aggodalmuk nem volt alaptalan, mivel már 1919 január elején Reuter megemlítette a hajók elsüllyesztésének lehetőségét a törzsfőnökének.<ref>{{cite book |title=Scapa Flow |last=Reuter |page=79 }}</ref>
122 ⟶ 124 sor:
A britek februárban a német hajók rádióberendezéseiből kiszereltettek egyes alkatrészeket, hogy azokkal már fogni se lehessen a jeleket. Ily módon az internált flotta csak a britek révén illetve a 3-4&nbsp;napos késéssel megkapott brit újságok révén értesülhetett a külvilág történéseiről.<ref>Reuter 68. o.</ref>
 
A versailles-i békeszerződés aláírásának végső időpontjának 1919. június 21-ben való meghatározását követően<ref name=GS168>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |page=168}}</ref> a brit 1.&nbsp;csatahajóraj felkészült jelentős katonaságnak a német hadihajókra való feljuttatására, hogy leellenőrizzék, nem tettek-e előkészületeket a hajók elsüllyesztésére. Június&nbsp;13-án Madden tengernagy az admiralitásnál személyesen kért napi szintű tájékoztatást a politikai helyzetről június&nbsp;17-től kezdődően, hogy ezen információknak megfelelően léphessen fel. Azonban az események után is azt közölte Madden Beatty-vel:, hogy ''„nem volt megbízható jele a békefeltételek megítélésének a németek részéről”''.
 
Fremantle tengernagy Madden elé terjesztett egy tervet a német hajók június&nbsp;21-22-én éjfélkor való megszállására, miután a szerződést alá kellett már hogy írják. Madden június 19-én jóváhagyta a tervet. Ekkor már tudomása volt arról, hogy az aláírás határidejét június&nbsp;23. 19:00-ra módosították, de erről elmulasztotta hivatalosan értesíteni Fremantle-t.<ref name=GS163>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |page=163}}</ref> A módosításról Fremantle aznap egy újságból értesült és igaz hírnek vélte. Maddentől előzőleg olyan utasítást kapott, hogy valamikor hajtson végre torpedótámadások kivédését imitáló hadgyakorlatokat a csatahajóival, amit jó időjárási körülmények mellett szoktak végezni, hogy a kilőtt torpedókat meg lehessen találni és ki lehessen emelni a vízből. Június&nbsp;20-án az idő kedvezőnek mutatkozott, ezért másnap reggel, június&nbsp;21-én 09:00-kor a brit 1&nbsp;.csatahajóraj kihajózott a nyílt tengerre.<ref name=GS163/> A német hadihajók lefoglalását a csatahajóraj visszaérkezésének éjszakájára, június&nbsp;23-ra halasztották, mikorra a békeszerződést már alá kellett írják.<ref name=GS169>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |page=169}}</ref> Fremantle később azt állította, hogy mielőtt elhagyta Scapa Flow-t, még nem hivatalos úton tájékoztatta Reutert arról, hogy a fegyverszüneti egyezmény még mindig életben van.<ref>{{cite book |title=My Naval Career |last=Fremantle |page=276 }}</ref>
131 ⟶ 133 sor:
Reuter a békeszerződés tartalmának tudatában hozzálátott a hajóinak elsüllyesztését célzó részletes tervek kidolgozásához. [[Erich Raeder]] későbbi írása szerint Reuter előzőleg azt az utasítást kapta, hogy a hajókat minden áron el kell süllyeszteni.<ref>{{cite book |title=My Life |last=Raeder |page=105 }}</ref>
 
1919. május 31-én, a [[skagerraki csata]] harmadik évfordulóján az összes hajón felvonták a német hadilobogót és a legénység tagjai transzparenseket helyeztek el a hajóikon. A britek, akik előzőleg megtiltották a német zászlók felvonását, nem tettek komolyabb intézkedéseket az ünneplő németek ellen. Von Reuter leírása szerint ő maga az ünneplés visszafogottabb módját részesítette volna előnyben fedélzetek alatt megtartott megemlékezésekkel. Az angol őrhajók többször is felléptek a nap során, de amitől ő tartott, a hajókat nem szállták meg.<ref>Reuter 96. o.</ref>
 
Az 1919. június 18-án a legénység két újabb csoportjának Németországba való útnak indítása azt jelentette, hogy már csak megbízható emberek maradtak hátra Scapában a hajók elsüllyesztéséhez szükséges intézkedések végrehajtásához. Ezen a napon a tengernagy – a brit driftereket igénybe véve – parancsokat küldött szét, melyek a következőket tartalmazták:
152 ⟶ 154 sor:
# Az 5a ponthoz. A hajóparancsnokoknak gondosan meg kell fontolniuk, mely lépéseket kell megtenni a hajók elsüllyesztésének biztosítására abban az esetben, ha az angolok megpróbálkoznának a hajók meglepetésszerű elvételével. <br> Egy az angolok által követelt, de általam jóvá nem hagyott kiszolgáltatása a hajóknak erőszakos elvételnek tekintendő és emiatt a hajó elsüllyesztésével kell rá reagálni.
# Az 5b ponthoz. Lehetséges, hogy olyan parancs kerül kiadásra, miszerint a) a hajót azonnal <ref group="m">Az azonnal itt nem szó szerint értendő. Miután ugyanezeket a zászlójelzéseket a vételezés visszajelzéséhez minden hajón felvonták és ezt a zászlóshajóról megfigyelték, a zászlóshajón a jelzések bevonásra kerültek és ez adta meg a jelzést az „azonnali” elsüllyesztéshez minden hajó számára.</ref> el kell süllyeszteni, vagy b) a hajót egy adott időpontban kell elsüllyeszteni.
# Jelzések. A 7a pontban foglalt azonnali elsüllyesztéshez a következő jelzés kerül leadásra: <br> ’Minden parancsnoknak és a rombolóflottilla parancsnokának. 11. paragrafus. [Paragraph 11]<ref group="m">A hajók elsüllyesztésére utasító jelszó (Paragraph 11) a német egyetemi diákszervezetek kocsmaszabályzatának legismertebb és legelterjedtebb pontjára utal, melynek tartalma: „Es wird fortgesoffen!“ – (magyarul jelentése kb. „Folytatódjék az ivászat!”). Itt vélhetőleg egy kis módosítással kapott alakjaként értelmezhető („Es wird abgesoffen!“ – „El lesz süllyesztve!”) Lásd német Wikipedia [[Paragraph„Paragraph 11]]11” szócikkét. Néhol – tévesen – a 11-es számot az elsüllyesztés végrehajtásának időpontjaként magyarázzák, amit valójában még 11 óra előtt adtak ki és végrehajtását 11:30-kor rendelték el. / A 11-es szám többszöri használata lehetséges, hogy szándékos és szimbolikus jelentőséggel bírt és utalás – egyfajta válasz – volt a compiégne-i fegyverszünetre, mely Rosslyn Wemyss brit tengernagy kérésére a 11-ik hónap 11-ik napján 11 óra 11 perckor lépett életbe. (szerkesztői megjegyzés)</ref> Megerősíteni. A internált kötelék parancsnoka.’ <br> Ez a jelzés minden lehetséges módon továbbítandó. A hajók elsüllyesztéséhez azonnal hozzá kell látni. <br>A hajók adott órában való elsüllyesztéséhez a 7b pontban foglaltaknak megfelelően a következő jelzés kerül leadásra: <br> ’Minden hajóparancsnoknak és a rombolóflottilla parancsnokának. Paragrafus nulla, kilenc, egy, három. Megerősíteni. Az internált kötelék parancsnoka.’ <br> Ebben a jelzésben az első két számjegy a dátumot, azaz 9-ikét, és a két utolsó számjegy az órát jelöli, amikor az elsüllyesztésnek meg kell kezdődnie. Az idő déltől délig (asztronómiailag) értendő. <br>
# Megerősítés. A jelzés vételezése a következő módon megerősítendő: <br>’Az internált kötelék parancsnokának: Paragrafus … megerősítve. Az ’Emden’ parancsnoka.’
# Mivel a békeszerződés feltételeinek elfogadása vagy el nem fogadása és az ellenségeskedés újbóli megkezdése döntés előtt áll, a következő napok különösen kritikusak. Szerdától, június 18-tól fokozott éberség szükségeltetik nappal és éjjel, hogy az angoloknak nem csak minden szokatlan viselkedését, hanem az ’Emden’-től érkező jelzéseket is figyelemmel lehessen tartani. Mivel a legénységben nem lehet teljes mértékben megbízni, ezért a tiszteknek maguknak kell a szükséges őrszolgálatot ellátniuk.
171 ⟶ 173 sor:
:''Egy pénzügyi megállapodás kitételeként Németország kész kiszolgáltatni nem csak a követelt hadihajókat, hanem az összes sorhajóját.''<ref>Reuter 103. o.</ref>
 
A lap 11. oldala további információkkal szolgált a békeszerződéssel kapcsolatban. Itt megemlítették, hogy Németország öt napot kapott a szerződés aláírására, azaz ennek határideje június&nbsp;21-én kellett lejárjon.<ref>Reuter 105. o.</ref> A tisztek mély sértettséget éreztek amiatt a hitegetés miatt, hogy a kormányzat miközben azt közölte velük, mindent megtesz azért, hogy az internált flotta hazatérhessen, valójában még több hajót ajánl fel.
 
Reuter és a tisztikar válaszul tiltakozó rádióüzenetet fogalmazott meg Berlinnek. Az üzenetet azonban csak reggel 8-9&nbsp;óra között küldték volna el a britek, másnap június&nbsp;21-én reggel viszont korán kihajóztak hadgyakorlatozni. A németek hiába jelezték, hogy fontos üzenetet szeretnének elküldeni, erre már nem adtak nekik lehetőséget.<ref>Reuter 104. o.</ref> Fremantle tengernagy a hajóival való távozásakor állítása szerint jelzést adott le a németeknek, melyben tudatta, hogy a fegyverszüneti megállapodás még érvényben van.
 
Törzsének főnöke, Iwan Oldekop fregattkapitány 10 óra körül jelentette Reuter tengernagynak, hogy a brit csatahajók rombolókísérettel elhagyták a kikötőt, az antant pedig visszautasította a hajók megvételét, ehelyett feltétel nélküli átadásukat követeli. Reuter, akit hivatalosan nem értesítettek a tárgyalások fejleményeiről – és Fremantle állítólagos közléséről sem tesz említést – úgy vélte, hogy a német kormány vissza fogja utasítani a szerződés aláírását. Korábban már úgy számolt, hogy a határidőt déli 12:00&nbsp;órában szabhatták meg, hogy így a kiújuló ellenségeskedések esetén az antant hatalmaknak még aznap legyen módjuk felvonultatni a csapataikat a frontvonalra. Ebből a megfontolásból kiadta az azonnali elsüllyesztésre felszólító parancsot. Ebből a megfontolásból Reuter zászlójelzést vonatott fel, mellyel az azonnali elsüllyesztéshez való készenlétre utasította a flottát.<ref>Reuter 105. o.</ref> A személyzethiány miatt hosszabb időbe beletelt, míg minden egységhez eljutott az utasítás és befutottak a megerősítések. Ezt követően 11:20-kor a következő tartalmú jelzést adták le a zászlóshajóról:
 
:''„Minden parancsnokló tisztnek és a torpedónaszádok vezetőjének. A tizenegyes paragrafus a mai napon életbe lép. Nyugtázzák. Az internált hajóraj parancsnoka.”''<ref name=Marder280>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=280 }}</ref>
 
A jelzést megismételték jelzőfényekkel és keresőfényekkel (reflektorokkal).<ref name=Massie787>{{cite book |title=Castles of Steel |last=Massie |page=787 }}</ref> A hajók elsüllyesztéséhez ezután azonnal hozzáláttak: a fenékszelepeket megnyitották és a belső vízvezetékeket szétverték.<ref name=GS164-5>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |pages=164–5}}</ref> A hajóablakokat kilazították, a vízzáró ajtókat és a kondenzátorok fedő elemeit nyitva hagyták és néhány hajó vízzáró falait is átfúrták, hogy ennek révén is meggyorsítsák a víz beáramlását.<ref name=GS164-5/> Az egyik német hajóparancsnok feljegyezte, hogy június &nbsp;21. előtt a fenékszelepeket addig csavarták fel, hogy éppen csak még zárjanak és erősen beolajozták őket, a szelepek mellé pedig nagy kalapácsokat helyeztek el.<ref>David Howarth, page 163 "The Dreadnoughts" {{ISBN|0-7054-0628-8}}</ref> A zászlóshajóként szolgáló ''Emden''en csak később láttak hozzá a hajó elsüllyesztéséhez, mivel két brit bárka is mellette állt.<ref>Reuter 106. o. </ref>
 
Kívülről nem volt észlelhető semmi feltűnő egészen délig, mikor a [[SMS Friedrich der Große (1911)|''Friedrich&nbsp;der&nbsp;Große'']] erősen kezdett jobbra dőlni és az összes hajó főárbócára felvonták a német lobogót. A hajók legénysége ekkor csónakokba szállt és elhagyta a hajója fedélzetét.<ref name=GS171>{{cite book |title=The Grand Scuttle|last=van der Vat |page=171}}</ref> A hadihajók egymás után dőltek egyik vagy másik oldalukra. A brit hadihajók nagy része nem volt jelen, mindössze három romboló (a ''Vesper'', a ''Vega'' illetve egy harmadik javítás alatt lévő), hét halászhajó (trawler) és néhány drifter volt a támaszponton.<ref name=Marder280/><ref name=Massie787/>
 
A britekre sokkolóan hatott a süllyedő német hajók látványa és a német mentőcsónakokra és a vízbe esett tengerészekre kezdtek el lövöldözni a halászbárkákról és szárazföldről egyaránt. Először a ''Friedrich&nbsp;der&nbsp;Große'' mentőcsónakjára nyitottak tüzet, annak ellenére, hogy ki volt tűzve rajta a fehér zászló, csakúgy, minthasonlóan a német csónakok többségéntöbbségéhez.<ref>Reuter 107. o. </ref> A [[SMS Kaiserin|''Kaiserin'']]ről nem sikerült megfelelően leengedni a csónakot, így az emberek a vízbe ugrottak róla. A kimentésükre oda igyekvő német mentőcsónakokat a britek tűz alá vették, így a hajótöröttek kimentése fél órát késett.<ref>Reuter 119. o. </ref> A [[SMS Markgraf|''Markgraf'']] parancsnokának, Schumann korvettkapitánynak és két altisztjének életét az egyik felfegyverzett halászhajóról leadott lövések oltották ki, mikor még a saját hajójuk fedélzetén tartózkodtak.<ref>Reuter 115. o. </ref><ref group="m">Az egyik korai rendelkezésükben a britek jelezték, hogy az „internálás” ideje alatt a hajóikat engedély nélkül elhagyó német tengerészekre tüzet fognak nyitni. A három áldozat viszont a saját hajójuk fedélzetén tartózkodott, így ebben az esetben a britek még e rendelkezésre sem hivatkozhattak.</ref> A hajó parancsnoka a kezében fehér zászlót tartott, mikor a halálos fejlövés érte.
 
Reuter tengernagy az ''Emden'' legénységével csónakba szállt és előbb a ''Bayern'' csatahajó bójákba kapaszkodó hajótörötteit mentették ki. Az egyik brit drifter ezután vissza igyekezett vinni a német tengernagyot a zászlóshajóra, hogy onnan visszavonassák vele a hajók elsüllyesztésére kiadott parancsot, de út közben egy homokzátonyra futottak és fél órát vesztegeltek ott.<ref>Reuter 109. o. </ref>
 
Fremantle 12:20-kor kapta az első jelentést a történtekről és a hadgyakorlatot 12:35-kor félbeszakítva teljes gőzzel Scapa felé vette az irányt. Mire 14:30-kor megérkezett már csak a nagy hajók voltak a felszínen. Rádión már előre parancsba adta, hogy minden rendelkezésre álló vízi járművel igyekezzenek megakadályozni a német hajók elsüllyedését vagy igyekezzenek partra vontatni őket.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=281 }}</ref> Az öbölben még akkor is folyt a hajótöröttekre való lövöldözés, mikor a brit csatahajók visszaérkeztek. A többi hajótól egy földnyelv elválasztotta VI. &nbsp;rombolóflottilla csak most szerzett tudomást arról, hogy az előzetes parancsot végre kell hajtani és ekkor láttak hozzá a rombolók elsüllyesztésének.<ref>Reuter 110. o. </ref>
 
[[Fájl:SMS Hindenburg scuttled.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A [[SMS Hindenburg|''Hindenburg'']] csatacirkáló vízből kilátszódó felépítménye]]
 
Utolsóként a [[SMS Hindenburg|''Hindenburg'']] csatacirkáló süllyedt el 17:00-kor,<ref name=Massie787/> A parancsnoka, hogy a hajója legénységéneklegénység a meneküléstmenekülését megkönnyítse,megkönnyítendő arra is ügyelt, hogy a hajóját gerincre állítva süllyessze el.<ref>Reuter 111. o. </ref> Eddigre már 15 &nbsp;kapitális hadihajó elsüllyedt, egyedül a [[SMS Baden|''Baden'']] maradt a felszínen. A könnyű egységek közül négy könnyűcirkáló és 32 &nbsp;romboló süllyedt el. A csónakjaikban a part felé evező német tengerészek közül nyolccal végeztek a rájuk leadott lövések és tizenhatan sebesültek meg.<ref>{{cite book |title=From the Dreadnought to Scapa Flow |volume=V |last=Marder |page=282 }} - itt kilenc kerül említésre, tévesen</ref>
 
Épp ezen a napon tett kirándulást egy stromnessi 10-12 éves kisdiákokból álló iskolás csoport Scapa Flow-ba, hogy a német és az őket őrző brit hadihajókat megnézzék, így véletlenül az események szemtanúi lettek. A süllyedő hajók látványa és a szüntelen fegyverropogás miatt többen sokkos állapotba kerültek. A kirándulóhajóról a gyerekek is látták, amint az egyik tűz alá vett német mentőcsónakból egy tengerész a vízbe esett. Egy diák beszámolója szerint az egyik polgári csónakból egy ember még akkor is célzott lövéseket adott le a németekre, mikor a partra szállították őket.
 
A [[HMS Revenge|''Revenge'']] csatahajón szolgáló 18 éves Hugh David brit alhadnagy a levelében a német tengerészek legyilkolásáról a következőket vetette papírra:
 
:''„Életemben először láttam ahogy embereket ölnek és mindezt a harc heve nélkül, ahol ez a morál fenntartását jelenthetné, és ez elgondolkodtatott, Istenem, ez elgondolkodtatott…”''<ref>''„I have seen men killed for the first time in my life and that without the crash of action to keep ones spirit up, and it has made me think, God, it has made me think…”''</ref>
 
== A foglyokkal való bánásmód ==
AHugh Fremantle és Reuter közötti feszült találkozó egyikDavid szemtanúja volt aza alhadnagyiFremantle rangbanés szolgálóReuter 18közötti évesfeszült Hughtalálkozónak David alhadnagyis. David aligAlig pár lépéssel állt Reuter tengernagy mögött, mikor Fremantle a csatahajó fedélzetén 16:00 körül fogadta, így állítása szerint minden elhangzott szót tisztán értett. A két tengernagy közötti rövid párbeszédet a következőképpen írta le:
:'''Fremantle''': ''Feltételezem azért jött, hogy feladja magát?''
:'''von Reuter''': ''Azért jöttem, hogy feladjam az embereimet és magamat (közben a gyorsan süllyedő hajók felé intett). Mást nem akarok.''
210 ⟶ 212 sor:
:'''von Reuter''': ''A szárnysegédem velem tarthat?''
:'''Fremantle''': ''Igen, ezt engedélyezem Önnek.''<ref>Forrás: {{cite news|url=https://www.bbc.co.uk/news/magazine-33152438|title=WW1: The letter that reveals a brutal day at Scapa Flow|author= Marek Pruszewicz|work=BBC Magazine|date=19 June 2015 |accessdate=19 June 2015 }} (Az 1957-ben elhunyt David levelét 2015-ben hozta nyilvánosságra a családja.)</ref><ref group="m"> Reuter is megemlíti, hogy ez alkalommal nem védekezett a Fremantle által megfogalmazott vádak ellen és csak később indokolta meg tetteinek jogszerűségét. (Reuter 112. o.)</ref>
Reuter tengernagy e beszélgetés részleteiről nem tett említést, de azt megjegyezte, hogy ekkor még nem indokolta meg a hajók elsüllyesztését. Leírásában úgy említi, hogy a zászlóshajókról hangjelzések által kiadott parancsokból értesült az árulás vádjával. A brit tengernagy erre hivatkozva rendelte el, hogy csak a legelemibb emberi kötelesség szerint bánjanak a hadifoglyokkal. Visszaemlékezése szerint ezután rendelte magához a tolmácsot és ismertette rajta keresztül a cselekedetének okát. Reuter a rajta keresztül közölte Fremantle-el, hogymiszerint tudomása szerintalapján a háború tovább folytatódott és a német előírások szerint a harcképtelenné vált hajókat el kell süllyeszteni. Emiatt került sor a flotta elsüllyesztésére, ami nem árulás („Act of Treachery”). A német tengernagy kérte, hogy ne a legénységen torolják meg azt, amire ő adott ki parancsot. Fremantle azzal válaszolt, hogy a fegyverszüneti megállapodást két nappal meghosszabbították, így Reuter tettét árulásnak tekinti továbbra is. Reuter ezt azzal utasította vissza, hogy a Németországgal való összeköttetés korlátozása miatt a brit admiralitásnak azonnal tájékoztatnia kellett volna a hosszabbításról, amiről neki nem volt tudomása, máskülönben a hajók elsüllyesztésére nem került volna sor. A Fremantle által kért további tájékoztatásra felelve Reuter közölte, hogy a békeszerződéssel kapcsolatos német ellenjavaslatok elutasítása után azt kellett feltételeznie, hogy ismét beállt a hadiállapot, mivel a fegyverszünet automatikusan, azaz előzetes felmondás nélkül le kellett járjon. Mivel nem kapott semmiféle közlést a fegyverszünet meghosszabbításáról, felhatalmazásában és kötelességében állt – anélkül, hogy a brit tengernagytól előzetesen információkat kellett volna kikérjen – önállóan cselekedni és a flottát elsüllyeszteni. A tengernagy közölte azt is, hogy információkat egyedül az angol sajtóból szerzett, amiket ott „hivatalos” forrásokból származóként jelöltek meg.<ref>Reuter 115-116. o.</ref>
 
A ''Revenge''-ről Fremantle által (hangjelzésekkel is leadott) parancsban a tiszteket felszólították, hogy a kimentett német tengerészeket, mivel azok „áruló magatartásukkal” a jó bánásmódban való részesülés jogát eljátszották, csak a legalapvetőbb emberi kötelesség szerint szabad kezelni és a csomagjaikat alaposan át kell nézni. Ez a németek tapasztalatai szerint azt jelentette, hogy lehetőleg rosszul kellett velük bánni és a csomagjaikat kifosztották. Egyes brit hajókon a kimentetteket előbb gondos kezelésbe vették, de a parancs kiadása után ez az ellentettjére változott. A csomagjaikat a foglyoknak a hajók hátsó fedélzetén halomba kellett rakniuk, ahol a ráeresztett brit legénység alaposan kifosztotta azokat. Reuter tengernagy kabátja a [[HMS Royal Oak|''Royal Oak'']] fedélzetén esett e figyelemre méltó brit viselkedés áldozatául. A tengernagy könyvében utólag ezekkel a szavakkal emlékezett vissza:
234 ⟶ 236 sor:
:''„Mondja meg a tengernagyának, hogy a beszédének tartalmát nem tudom méltányolni és a véleményem nem egyezik az övével. Egyedül enyém a felelősség. Meg vagyok győződve arról, hogy bármelyik brit tengerésztiszt ugyanígy járt volna el a helyemben.”''<ref>Reuter 118. o.</ref>
 
A színpadias beszédén túl Fremantle tengernagy később a következőket jegyezte meg:

:''„Nem tudtam megállni, hogy ne érezzek némi szimpátiát von Reuter iránt, aki akkor is megőrizte méltóságát, amikor akarata ellenére egy rendkívül kellemetlen és ravasz megbízást kapott.”''<ref>"I could not resist feeling some sympathy for von Reuter, who had preserved his dignity when placed against his will in a highly unpleasant and invidious position." – David Howarth: "The Dreadnoughts" 164. o. {{ISBN|0-7054-0628-8}}</ref>
 
Július közepén Németországban vételeztek egy rádióüzenetet, mely szerint Nagy-Britanniában nem fogják jogilag vizsgálni a hajók elsüllyesztését. Ezek után Németországnak, mivel sem a kormányzat, sem az admiralitás nem játszott szerepet a hajók elsüllyesztésében, Reuter kiadatását kellett volna kérelmeznie. Mivel ez német részről elmaradt, okot adott az antanthatalmaknak arra, hogy a német kormányzatot a részvétel felelősségével gyanúsítsa meg.<ref>Reuter 129. o.</ref>
242 ⟶ 246 sor:
 
=== A háború utolsó áldozata ===
Két nappal a hajók elsüllyesztése után a ''Resolution'' csatahajó fedélzetén egy James Woolley nevű ittas brit tengerész az egyik lövegtorony tetején lesállást foglalva egy puskával agyonlőtt egy közelben elvezetett német hadifoglyot. Az áldozat Kuno Evertsberg volt, a [[SMS Frankfurt|''Frankfurt'']] könnyűcirkáló egyik gépésze. A legénység több tagja arról számolt be, hogy Woolley többször megemlítette, hogy agyon tervez lőni egy németet, mert így akart bosszút állni a háborúban elhunyt rokonaiért. Az eset kitudódása miatt a brit admiralitás nem tehetett mást, minthogy Woolley-t Edinburgh-ban bíróság elé állította. Az esküdtszék mindössze 20 &nbsp;percnyi tanakodás után egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a vád nem bizonyítható és Woolley-t felmentették. Az 1919. június &nbsp;23-án életét vesztő Kuno Evertsberg volt az első világháború utolsó halálos áldozata. A nyolc társa mellé a lynessi haditengerészeti temetőben eltemetett tengerész sírkövén tévesen június &nbsp;21-ét adták meg a halála napjaként (emellett a nevét is tévesen, a t-betűt elhagyva Eversberg-ként vésték fel).
 
== Reakciók ==
255 ⟶ 259 sor:
Szavai tükrözték a haditengerészet tisztikarának és a társadalom többségének véleményét is. A német kormányzat utólag helyeselte a hajók elsüllyesztését. A hosszas hadifogság után hazatérő tiszteket és a legénység tagjait ünnepélyesen fogadták Wilhelmshavenben. Von Reutert a német flotta becsületét megmentő hősként ünnepelték. Húsz évvel később, 1939-ben tiszteletbeli tengernaggyá ''(chargierter Admiral)'' léptették elő.
 
A német Nyílt-tengeri Flotta fő erejének önkezű megsemmisítése alkalmat adott az antanthatalmaknak további követelések megfogalmazásához. Ennek keretében nem csak más, részben modern hadihajó átadását követelték, melyek a Birodalmi &nbsp;Haditengerészet ''([[Reichsmarine]])'' magját képezhették volna, hanem a még meglévő német kereskedelmi flotta hajóinak többségét is.<ref>[https://www.heise.de/tp/features/Fragwuerdige-Heldentat-3381622.html Fragwürdige Heldentat]</ref>
 
== A háborús bűncselekmény kérdése ==
261 ⟶ 265 sor:
A hajók elsüllyesztésekor a briteknek jogukban állhatott volna bizonyos esetekben tüzet nyitni. Ilyen eset lett volna, ha a britek a szelepek megnyitásán értek volna német tengerészeket, vagy egy tisztet, aki erre épp parancsot adott ki és a felszólítás ellenére sem hagytak volna fel a cselekedettel. Június&nbsp;21-én azonban nem ez az eset állt fenn. A német tengerészek ezeket az intézkedéseket már korábban végrehajtották és már a mentőcsónakokban voltak, mikor tüzet nyitottak rájuk.
 
'''Gyermek szemtanúk'''
 
A véres eseményeknek véletlenül egy iskolásokból álló kirándulócsoport is a részese volt. A 10-12 éves stromnessi kisdiákok 1919. június&nbsp;21-én tettek kirándulást Scapa&nbsp;Flow-ba a ''Flying&nbsp;Kestrel'' kirándulóhajó fedélzetén, hogy a német és az őket őrző brit hadihajókat megnézzék, így véletlenül az események szemtanúi lettek. A süllyedő hajók látványa és a szüntelen fegyverropogás miatt a gyerekek közül többen sokkos állapotba kerültek. A kirándulóhajóról azt is látták, amint az egyik tűz alá vett német mentőcsónakból egy tengerész a vízbe esett. Egy diák beszámolója szerint az egyik csónakból egy ember még akkor is célzott lövéseket adott le a németekre, mikor a partra szállították őket.
 
== A hajók későbbi sorsa ==
266 ⟶ 274 sor:
[[Fájl: Salvage_at_Scapa_Flow.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A [[SMS Baden|''Baden'']] csatahajó a kiemelési munkálatok idején]]
 
Scapa Flow-ban a 16 kapitális hadihajóból 15, a 8 cirkálóból 5 és az 50 rombolóból 32 süllyedt el.<ref name=Vat135/> A maradékuk vagy úszóképes maradt, vagy a sekélyebb vizekre vontatták őket és ott feneklettek meg. Utóbbiakat később szétosztották maguk között az antanthatalmak, míg az elsüllyedt hajók többségét a helyükön hagyták, mivel a kiemelésük és építőanyaguk újrahasznosítása nem lett volna gazdaságos, ugyanis a háború után az elavult hadihajók szétbontásából nagy mennyiségű újrafelhasználhatóújrahasznosítható ócskavas állt rendelkezésre.<ref name=Fine>{{cite book |last=Fine |title=Lost on the Ocean Floor |pages=130–138}}</ref> A helyi lakosok azonban panaszkodtak amiatt, hogy az elsüllyedt hajók veszélyeztetik a hajózást és ezért 1923-ban létrehoztak egy társaságot a hajók kiemelésérekiemelésükre, mely négy rombolót emelt ki.
 
Ekkortájt jelent meg a színen Ernest Cox vállalkozó, aki az admiralitástól 26 rombolót valamint a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] és a [[SMS Hindenburg|''Hindenburg'']] csatacirkálókat vette meg 250 &nbsp;fontért.<ref name="Fine"/> Egy megvásárolt majd módosított régi német szárazdokk segítségével hozzákezdett a rombolók úszóképes állapotba hozatalának. A következő másfél évben a 26 &nbsp;rombolóból 24-et emelt ki a vízből, majd ezután a nagyobb hajók kiemelésének látott hozzá. Kifejlesztett egy módszert, melynek során a búvárok befedték a víz alattialatt lévő hajótestek nyílásait, majd levegőt pumpáltak beléjük, aminek következtében azok a felszínre emelkedtek. Ezután már el lehetett őket vontatni a hajóbontó üzemhez.<ref name="Fine"/>
Ennek a technikának a segítségével számos hajót sikerült a felszínre hoznia Coxnak. A módszere ugyanakkor költséges volt. A ''Hindenburg'' kiemelése {{szám|30000 |}}&nbsp;fontba került. A sztrájkoló munkások munkalassítása és a szénbányászok sztrájkja 1926-ban csaknem leállította a kiemelési munkálatokat, de Cox ekkor a még víz alatt lévő ''Seydlitz'' raktáraiból hozatta fel a szenet és ezt az üzemanyagot használta a gépei működtetéséhez a sztrájk végéig.<ref name="Fine"/>
A ''Seydlitz'' kiemelése is bonyolult vállalkozásnak bizonyult, mivel a hajó az első próbálkozás közben újra elsüllyedt és közben tönkretette a kiemeléshez használt felszerelés nagy részét. A kitartó Cox ismét hozzálátott a műveletnek és meghagyta, hogy a következő próbálkozáskor mozgóképen rögzítsék a kiemelést. Miközben Cox Svájcban töltötte a szabadságát a ''Seydlitz''et egy véletlen folytán a felszínre hozták. Cox a munkásait utasította, hogy süllyesszék el ismét, hogy Skóciába visszatérve szemtanúja lehessen a harmadik, immár végső felszínre hozatalnak.<ref name="Fine"/>
 
Cox vállalata összesen 26 rombolót, két csatacirkálót és 5 csatahajót hozott felszínre.<ref name="Fine"/> A megmaradt részesedését eladta az ''Alloa Shipbreaking Company''-nek. „AzCox, aki úgy tett szert hírnévre, mint „az ember, aki megvett egy flottát” ezután visszavonult.<ref name="Fine"/> Az őt váltó társaság újabb öt cirkálót, csatcirkálót és csatahajókat emelt ki, mielőtt a második világháború kitörése leállította volna a munkálatokat.<ref name="Butler">{{cite book |last=Butler |title=Distant Victory |page=229 |url=https://books.google.com/books?id=cqgrz37DgMcC&lpg=PP1&ots=1z1Ed0S5SP&dq=Butler.%20Distant%20Victory&pg=PA229#v=onepage&q&f=false}}</ref>
 
=== A megmaradt hajók napjainkban ===
278 ⟶ 286 sor:
 
A tengerfenéken maradott hét hajótest az 1979-es archeológiai területeket érintő törvény ''(Ancient Monuments and Archaeological Areas Act 1979)'' védi. Búvárok felkereshetik őket, de ehhez előbb engedélyt kell kérniük.<ref name=MCA>{{cite web |last=Maritime and Coastguard Agency |url=http://www.mcga.gov.uk/c4mca/mcga07-home/emergencyresponse/mcga-receiverofwreck/mcga-protectedwrecks/mcga-protectedwrecks-ancient.htm |title=PROTECTED WRECKS IN THE UK: Wrecks designated as Maritime Scheduled Ancient Monuments |accessdate=2019-06-19 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100417153141/http://www.mcga.gov.uk/c4mca/mcga07-home/emergencyresponse/mcga-receiverofwreck/mcga-protectedwrecks/mcga-protectedwrecks-ancient.htm |archivedate=2010-04-17 }}</ref>
A német fegyveres erők 1930-as években való újjáépítése idején a császári flotta Scapa Flow-ban való elsüllyesztését a ''[[Kriegsmarine]]'' tagjai számára az ellenállás szimbólumaként hozták fel.<ref>Humble, Richard (1972). ''Hitler's high seas fleet''. Pan Books, p. 23. {{ISBN|978-0-345-09721-7}}</ref>▼
 
A Nyílt-tengeri Flotta elsüllyesztésének utolsó akkoriban katonai szolgálatban lévő szemtanúja Claude Cholus 2011. május&nbsp;5-én hunyt el 110 éves korában. Őt tartják egyben az első világháború legtovább életben maradt veteránjának.<ref>{{cite web|url=http://www.defence.gov.au/news/navynews/editions/05_13_02/story09.htm|title=500 km by bike to demolish Albany|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071014060805/http://defence.gov.au/news/navynews/editions/05_13_02/story09.htm|publisher=Navy News|accessdate=2007-07-06|last=Booth|first=Gary|archivedate=2007-10-14}}</ref>▼
 
[[File:Tug alongside.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Egy vontatóhajó a ''G 102'' jelű romboló mellett</center>]]
 
1995-ben a Scapa Flow-ban maradt hajótesteket emlékművédelem alá vették és ebből fakadóan 2002-től csak a skót hatóságok által erre felhatalmazott búvárbázisok szervezhetnek merüléseket hozzájuk. Az orkney-szigeteki charter-hajótársaság és a búváriskolák egyesülete 2004 óta többször megpróbálta elérni, hogy a Hoy-sziget előtti vizeket, melyben a német hajók nyugszanak nyilvánítsák védetté (''National Marine Reserve''-é), ami hasonlatossá tenné egy nemzeti parkhoz. Ezeket az indítványokat az illetékes skót minisztériumok jóindulata ellenére sem sikerült elérni az Orkney Szigeti Tanács ''(Orkney Island Council)'' előtt, mivel ott egy ilyen intézkedés után a Flotta szigeten lévő olajterminál és a halászflották mozgásának korlátozásától tartanak.
 
== Emlékezete ==
▲A flotta elsüllyesztését a német társadalom többsége pozitívan fogadta. A német fegyveres erők 1930-as években való újjáépítése idején a császári flotta Scapa &nbsp;Flow-ban való elsüllyesztését a ''[[Kriegsmarine]]'' tagjai számára az ellenállás szimbólumaként hozták fel.<ref>Humble, Richard (1972). ''Hitler's high seas fleet''. Pan Books, p. 23. {{ISBN|978-0-345-09721-7}}</ref>
 
David Beatty brit tengernagy kérése volt, hogy temetésén – csakúgy mint Jellicoe-én – a német flottát annak főparancsnoka képviselje. A németekkel kapcsolatos korábbi méltatlan megnyilvánulásai és főként a Nyílt-tengeri&nbsp;Flotta internálása idején a németek megalázására törekvő magatartása miatt a ''Kriegsmarine'' az 1936-os temetésén eme kérésének nem tett eleget.
 
▲A Nyílt-tengeri Flotta elsüllyesztésének utolsó akkoriban katonai szolgálatban lévő szemtanúja Claude Cholus 2011. május&nbsp;5-én hunyt el 110 &nbsp;éves korában. Őt tartják egyben az első világháború legtovább életben maradt veteránjának.<ref>{{cite web|url=http://www.defence.gov.au/news/navynews/editions/05_13_02/story09.htm|title=500 km by bike to demolish Albany|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071014060805/http://defence.gov.au/news/navynews/editions/05_13_02/story09.htm|publisher=Navy News|accessdate=2007-07-06|last=Booth|first=Gary|archivedate=2007-10-14}}</ref>
 
== Az internált hajók listája ==
449 ⟶ 461 sor:
| 50||[[SMS V 100|SMS ''V 100'']]|| megfeneklett ||Franciaország kapta meg, 1921-ben lebontották
|}
 
== Jegyzetek ==▼
{{Jegyzetek}}▼
 
== Megjegyzések ==
<references group="m"/>
 
▲== Jegyzetek ==
▲{{Jegyzetek}}
 
== Fordítás ==
477 ⟶ 489 sor:
|title=Righting a wrong in history at Liness Naval Cemetery|accessdate=2019-06-11|last= |year=2019|work=Craig Taylor; The Orcadian 2018. március 8.|publisher=scapaflow1919.com}}
{{refend}}
 
== Animáció ==
* [https://www.youtube.com/watch?v=o1Vn2lkX2yA&t=984s The Animation of the 1919 German Fleet Scuttle in Scapa Flow] (Nick Jellicoe tolmácsolásában)
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Nyílttengeri_Flotta_Scapa_Flow-i_önelsüllyesztése”