„Albert Camus” változatai közötti eltérés

[[1935]]-ben a népi front (a francia bal és középbal pártok [[antifasiszta]] szövetsége) megalakulása után – sok más fiatal értelmiségihez hasonlóan – kommunista lett és belépett a [[Francia Kommunista Párt]] algériai tagozatába, hogy lehetősége nyíljék a szegények érdekében cselekedni. A párt azt a feladatot adta neki, hogy a város [[muzulmán]]-[[Arabok|arab]] lakossága körében antikoloniálisgyarmatellenes és prokommunista[[kommunizmus|kommunista]] [[propaganda|propagandát]] terjesszen és tagokat toborozzon. Ez utóbbi szinte lehetetlennek bizonyult, mivel a [[marxizmus|marxista]] [[ateizmus]] elutasította a muszlimokat. Camus bepillantást nyert az akkoriban kb. 8 millióra becsült arab és [[Berberek|berber]] őslakosok szociális és pszichológiai problémáira. 800 000 algériai francia (vagyis francia, spanyol és olasz bevándorlók leszármazottai, valamint „elfranciásodott” zsidók) uralkodott felettük.

Még abban az évben [[moszkva]]i utasításra minden antikolonialistagyarmatellenes propagandát megszüntettek, mert az [[Franciaország]] védelmét a fegyverkező [[Németország]]gal szemben gyengítette volna. Camus, aki szívén viselte az arabok szociális és politikai egyenjogúságát, felháborodott pártja politikájának pálfordulásán és szembekerült a hivatalos, [[sztálinizmus|sztálinista]] vonallal, ezért [[1937]]-ben kizárták a pártból.