„Szatmári béke” változatai közötti eltérés

A '''szatmári béke''' a [[Rákóczi-szabadságharc]]ot lezáró békeszerződés, amelyet [[1711]]. [[április 29.|április 29-30 között]] kötött meg [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] a szövetkezett rendek képviseletében, [[III. Károly magyar király|III. Károly király]] megbízottjával, [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] császári főparancsnokkal, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen az orosz [[I. Péter orosz cár]]ral tárgyalt. A szatmárinak nevezett [[béke]] aláírására 1711. április 29-én [[Nagykároly]]ban került sor Károlyi Sándor a [[kutucok|kuruc]] haderő főparancsnoka és Pálffy János horvát bán, a Habsburg-uralkodó magyarországi[[magyarország]]i haderejének főparancsnoka között, majd ezt követően április 30-án Károlyi Sándor a szövetkezett magyar és erdélyi rendek képviseletében és a demoralizált, rosszul felfegyverzett, bom­lófélben lévő kuruc hadak a majtényi síkon végleg letették a fegyvert.