„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés

Szelim pasa palotájának nagy csarnokában nem alusznak ezen az éjszakán. A pasa felriadt a lármára és épp tudakozódni küldi egy emberét, amikor Ozmin lihegve hozza neki a meghiúsult szökés hírét, természetesen nem mulasztva el az alkalmat a maga éberségének felmagasztalására. Belmontét és Constanzát megkötözötten vezetik be az őrök. Szelim felháborodva támad Constanzára. A megkínzott fiatal leány azonban bátran kijelenti, hogy Belmonte régi, egyetlen szerelme és kész érte a halállal is szembenézni. Belmonte még irgalmat remél: gazdag családja örömmel fizetne bármilyen váltságdíjat szabadulásukért. De ahogyan kiejti családja nevét, a Lostados nevet, Szelim irtózattal fordul feléje: Belmonte apja, az orániai kormányzó volt életének megrontója, aki miatt el kellett bujdosnia hazájából. S most íme halálos ellenségének fiát adta kezébe a sors. Belmonte nem remélhet kegyelmet. A pasa magával viszi Ozmint, hogy a foglyok büntetése felől rendelkezzék. Az őrség bevezeti Pedrillót és Blondét is. Blonde hidegvérű, de Pedrillót kiveri a hideg veríték, különböző, félfüllel ellesett tortúrák hallatára. Mikor a pasa visszatér a csarnokba Ozmin kíséretében, mind a négyen felkészültek a legszörnyűbbre, ám nem várt fordulat következik be. Szelim nem akar bosszút állni ellenségein, nem követi egykori üldözője példáját, lemond a bosszúról, lemond a szerelemről és szabadon bocsátja mind a négy foglyát, Ozmin kimondhatatlan keserűségére. A szerájbeliek és janicsárok kíséretében hajóra száll a négy boldog ember és a hajó lassan megindul velük a hajnali fényben tündöklő tengeren. szar az énekora