„Hangűr” változatai közötti eltérés

A magyar nyelv történetében észlelhető a hangűr megszüntetésére való törekvés. Egyik eszköze [[mássalhangzó]] betoldása a magánhangzók közé. Például egyes [[toldalék]]ok előtt eleinte hangűr volt, amely '''''j'''''-vel való kitöltésekitöltéssel állandósult,szűnt meg a [[birtokos személyjel]] esetében (pl. ''mezee'' > ''mezeje'') vagy a ''ki'' [[határozószó]] [[Fokozás (nyelvészet)|fokozott]] alakjában: ''kiebb'' > ''kijjebb''. A ''j'' a mai nyelvben is a leggyakoribb hangűrtöltő mássalhangzó, de nem tükrözi az írás, pl. [dijó], [fijú], [teja].<ref name="jaszo_126"/>

Hangűrös változat a sztenderdben, és '''''v'''''-vel kitöltött anélkülia nélküli [[nyelvjárás]]ban a ''január'' ~ ''januvár'' szószóalakok.<ref name="jaszo_126"/> Azonban a [[moldva]]i nyelvjárási régióban gyakori a hangűr a sztenderddel szemben: ''hüessz'' ~ ''hűvös'', ''hooz'' ~ ''havazik''.<ref name="kiss_363"/>

AzA [[szépirodalom]]ban a hangűr kifejezhet testi erőfeszítéserőfeszítéstől, sírástól elakadó hangot, heves indulatot, félelmet, erőszakos cselekedettel járó erőfeszítést, külső hatásra pillanatnyi megtorpanást stb., a sztenderttőlsztenderdtől nem eltérő szócsoportban. Példa mertorpanásmegtorpanás kifejezésére:

Amikor a verselés úgy kívánja, a hangűr meszüntetésévelmegszüntetésével együtt egy szótagot hagynak ki. Egyik eszköze lehet a főleg hangalakzatként [[Szinkópa (nyelvészet)|szinkópának]] nevezett megoldás, amikor az első magánhangzót hagyják ki: