„Szerkesztő:Gombabandi/próbalap” változatai közötti eltérés

Erdélyben a szociális munkások (hároméves) főiskolai szintű képzése 1939 őszén indult meg újra, mint a ''Szociális Testvérek Társaságának Szociális Szemináriuma''.

Erdély 1940-ben történt visszacsatolása újabb lendületet adott ennek a kezdeményezésnek, de a felfokozott igények kielégítésére, a Belügyminisztérium és az [[Országos Nép- és Családvédelmi Alap]] (ONCSA) kívánságára 1941-től az addigi kétéves elméleti és egyéves gyakorlati képzést 14 hónapos tanfolyam váltotta fel, két tanévre elosztva. A képző ekkor hivatalosan a ''Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskola'' nevet vette fel. S bár az elnevezésben a főiskola szó nem szerepelt, de a képzés annak felelt meg: az előadások nagy részét a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] neves professzorai tartották (például [[Várkonyi Hildebrand Dezső|Várkonyi Hildebrand]], [[Kovrig Béla]], [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]], [[Bónis György]], [[Csizmadia Andor]], [[Székely István (jogász)|Székely István]], [[Heller Erik]], [[Martonyi János (jogász)|Martonyi János]]).

A végzett növendékek összefogására külön egyesület alakult: az ''Erdélyi Szociális Munkások Egyesülete'', melyet kezdőbetűiről ESZMÉ-nek neveztek. Az egyesület, ill.illetv a kolozsvári központ körlevelekkel, lelki és szakmai továbbképzést szolgáló tanulmányi napokkal igyekezett tagjaiban fenntartani és továbbfejleszteni a szociális munkához elengedhetetlen mélyebb lelkiséget és szakmai hivatástudatot.