„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
nem idevaló, áthelyezem |
átraktam ide a fntről kivágott részt, a tartalomhoz nem nyúltam, pedig lenne azon is javítanivaló, mert itt lényegében csak dicsőítés folyik |
||
122. sor:
{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #FFFFFF|margin = 10px|float=right|szélesség =250px|Mint ember kétségtelenül elkápráztató volt, sokoldalú, intelligens és gazdag fantáziájú.<br /> – Hobsbawm, angol történész}}
Rendelkezéseinek java része túlélte a [[19. század]] politikai változásait, ezek biztosították a modern Franciaország alapjait. A [[prefektúra]]rendszer bevezetésével erősen központosította a közigazgatást, jelentősen megerősítette a [[rendőrség]]et. Az adóbeszedés hatékonyságának növelése és a Francia Nemzeti Bank ''(Banque de France)'' megalapítása (1800) révén stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt közszolgáltatásként kezelte. A [[VII. Piusz pápa|VII. Piusz]] pápával kötött [[konkordátum]] (1801) az egyház és a forradalom kiegyezését jelentette. Elválasztotta az egyházat az államtól, de vállalta, hogy visszafogja a vallásellenes mozgalmakat és finanszírozza az egyház működését. A pápa viszont elismerte az egyházi javak kisajátítását és a főpapok állami kinevezési jogát.
A katonai és polgári érdemek elismerésére – tekintet nélkül származásra és vallásra – létrehozta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrendet]]. 1804-ben vezette be a [[Code Napoléon]]t (''Code Civil'', Napóleon törvénykönyve).
Napóleon személyében a történelem egy olyan egyéniségével találkozunk, akinek életével eddig kb. {{formatnum:200000}} mű foglalkozott, aki 60 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt, vagyis többen, mint [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]], [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]] és [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] együttvéve. Személye körül szinte kultusz alakult ki, már kortársainak nagy többsége is zseninek tartotta, akit csak „imádni vagy gyűlölni” lehetett, és akinek mellszobra a 19. századi polgári dolgozószobák állandó dísze volt.
| |||