„Máltai lovagrend” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gregovics (vitalap | szerkesztései)
Fogalmazásbeli pontosítás. Az eredeti szöveg félreérthető, mert nem a Szentföldet foglalták vissza a muszlimok 1291-ben, hanem a lovagrend került el a Szentföldről 1291-ben. A Szentföldet Szaladin már a XII. században visszafoglalta.
BarbaraPG (vitalap | szerkesztései)
Visszavontam Gregovics (vita) szerkesztését (oldid: 22262394) A rend csak 1306-7-ben foglalta el Rodoszt, 1291 és 1306 közt Cipruson székelt. Az 1291-es dátum Acre elvesztésére vonatkozik, ami a keresztények utolsó vára volt a Szentföldön.
Címke: Visszavonás
60. sor:
[[Jeruzsálem]]ben kezdte működését valamikor 1080 előtt, keresztény szerzetesek által vezetett ispotályként (kórház-menhelyként), az akkor még muszlim kézben levő városban: beteg és sebesült zarándokokat és a szegény helybelieket ápolta. Miután az [[első keresztes hadjárat]] elfoglalta Jeruzsálemet 1099-ben, 1113-ban [[II. Paszkál pápa]] jóváhagyta az új rendet és közvetlenül a Szentszék oltalma alá helyezte. A kor szükségleteinek megfelelően, a rend átalakult katonai-betegápolói szerzetesrenddé: a [[Jeruzsálemi Királyság|jeruzsálemi királyság]] egyik legkomolyabb hadierejének számított, a [[templomos lovagok]] mellett, de emellett soha nem hanyagolta el ispotályosi hivatását.
 
Miután a muszlim erők visszafoglalták a Szentföldet 1291-ben, a Rend [[Rodosz (sziget)|Rodosz]] szigetére került 1291-ben, majd 1530-tól 1798-ig [[Málta|Máltára]], fenntartva a kettős szerepét: a betegek ápolása és a kereszténység védelme. Hadiflottája jelentős részt vett ki az [[Oszmán Birodalom]] és a [[berber kalózok]] elleni védekezésben a Földközi tengeren; közben Málta szigetén fönntartott kórháza élvonalban volt a korabeli európai kórházak közt. A reformáció és a francia forradalom hatására a rend elveszítette franciaországi és a protestánssá vált területeken levő hatalmas tulajdonait. 1798-ban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] elűzte a rendet Máltáról.
 
A rend 1834-ben letelepedett Rómában, ahol a [[pápai állam]], és 1884-től az új olasz állam, elismerte [[Szuverenitás|szuverénitását]] és székhelyének területenkívüliségét. Ettől kezdve újra föllendült és gyarapodott, visszatérve eredeti ispotályosi hivatásához.