Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei [[Felsőlövő]]n.
Innen még a század elején a [[Szegedi Napló]] munkatársaként került [[Szeged]]re. A lapnak [[1913]]–[[1919]] között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. [[1904]]-től a [[Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár|Somogyi-Könyvtár]] és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, [[1908]]-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. [[Tömörkény István]] [[1917]]-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.
Móra Ferenc 1911 - 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.{{refhely|Lengyel 2005}}{{refhely|Szabadkőműves Wiki}}
Komoly értéket jelentenek az [[Alföld]]ön és főleg a Szeged körüli [[őskor]]i településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A [[kunágota]]i sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, [[1926]]).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi [[Délmagyarország]] hasábjain jelentek meg. [[1922]]-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
