„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés

Szelim pasa tengerparti villája előtt áll a jövevény, mögötte ott kéklik a tenger, előtte ott sötétlik a szeráj kapuja. Belmonte, a fiatal spanyol nemes, kinek kedvese, Constanza, egy kirándulás alkalmával kalózok zsákmányául esett, megtudta, hogy az ifjú leányt, két kísérőjével, Blonde komornával és Pedrillo inassal együtt, Szelim pasa megvásárolta a rablóktól. Ozmin érkezik, Szelim pasa szerájának mogorva felügyelője. Fügét szed a palota előtti gyümölcsfáról és közben azon jár az esze, hogyan kell őrizni az ifjú nőket, csábító gavallérok kísértéseitől. Belmonte szólásra próbálja bírni az öreget, meg akarja tőle tudni, jó helyen jár-e, de Ozmin rendíthetetlen nyugalommal folytatja a dalolást és a gyümölcsszedést. A dühös Belmonte indulatosan szakítja meg Ozmin dalát. Ozmin gorombán kérdezi, mi kell hát? Kétszer is nagyothallónak teszi magát, hogy annál jobban megbosszantsa a jövevényt. Végre Belmonte kiveszi belőle, hogy valóban Szelim pasa házára talált, s hogy Ozmin a pasa szolgálatában áll. Mikor azonban Pedrillo szolgája felől kérdezősködik, a vén törököt valósággal elönti a düh. Pedrillót, aki a pasa kegyeibe férkőzött és a zsémbes öregnek már nyilván sok borsot tört az orra alá, legszívesebben karóba húzná vagy megégetné. A vitatkozás egyre hevesebbé válik: Belmonte Pedrillo védelmére kel, Ozmin dühe mindjobban fokozódik és kifakadásaiban egyre leplezetlenebbül és egyre baljóslatúbban ütközik ki valami fanatikus, sötét gyűlölet. Most már Belmontét is gyanúsítja és egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy lányt szöktetni jött a szeráj tájékára. Végül káromkodó durvasággal ront rá, hogy elkergesse. Pedrillo érkezik, Belmonte szolgája, aki él-hal azért, hogy Ozmint bosszanthassa.