„Németek” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
70. sor:
* [[Szászok]]: Az erdélyi szászok [[Erdély|Erdélyben]] élnek.
*[[Johann Sebastian Bach]], [[Ludwig van Beethoven]], [[XVI. Benedek pápa]], [[Otto von Bismarck]], [[Heinrich Böll]], [[Lucas Cranach (festő, 1472–1553)|Lucas Cranach, id.]], [[Marlene Dietrich]], [[Albrecht Dürer (festő)|Albrecht Dürer]], [[Albert Einstein]], [[Rainer Werner Fassbinder]], [[Gottlob Frege|Friedrich Ludwig Gottlob Frege]], [[Carl Friedrich Gauss]], [[Johann Wolfgang von Goethe]], [[Grimm fivérek]], [[Johannes Gutenberg]], [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel]], [[Heinrich Heine]], [[Werner Heisenberg]], , [[Immanuel Kant]], [[Luther Márton|Martin Luther]], [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]], [[Karl Marx]], [[Max Planck]], [[Wilhelm Conrad Röntgen]], [[Heinrich Schliemann]], [[Konrad Zuse]] ''[[:Kategória:Németek|Még több]]''
*
== A történelem előtti idők[szerkesztés] ==
A legkorábbi [[Régészet|régészeti]] emlékek [[Németország]] területéről mintegy 700 000 évesek. A kutatók feltételezik, hogy 500.000 évvel ezelőtt már letelepült törzseket találhatunk. A [[Neandervölgyi ember|neandervölgyi]] [[Mettmann]] városa mellett talált leletek, melyek a neandervölgyiek ''(Homo sapiens neanderthalensis)'' jelenlétéről tanúskodnak, körülbelül 30-40 000 évesek. Feltételezhető, hogy éghajlati változásoktól vezérelve ezek a törzsek délre vándoroltak, de elterjedt az az elképzelés is, hogy a modern ember, a ''[[homo sapiens]]'' szorította ki a neandervölgyieket. Németország területe az utolsó [[Pleisztocén|jégkorszak]] végső fázisában [[Tundra|tundravidék]] volt, a jég pedig a mai [[Alsó-Szászország]] területéig visszahúzódott, ezért a terület feltehetőleg a korai [[paleolitikum]] ''(Aurignacien)'' és a paleolitikum középső szakasza között ''(Mittelpaläolithikum)'' jóformán lakatlan volt, azaz a kb. 30 000 évvel ezelőtti időszaktól kezdve egy hosszabb időszakon keresztül mindennemű emberi jelenlétre utaló lelet hiányzik. A kora [[Kőkorszak|kőkorban]] azonban kifejlődött a területen a [[földművelés]], [[állattenyésztés]] és települések jelentek meg. Ebből az időszakból maradt ránk például a [[Szász-Anhalt]] tartományban talált „Himmelscheibe von Nebra”, mely egy aranybetétes fémlemez a [[Bronzkor|bronzkorból]]. Ez a lelet arra utal, hogy ezen a területen már Kr. e. 2000 környékén jelen voltak [[Asztronómia|asztronómiai]] ismeretek. Ez a lelet a legkorábbi olyan régészeti lelet, mely az égboltot jeleníti meg.
== Németország területe az ókorban[szerkesztés] ==
Germán törzsek Kr. u. 100 körül - a skandináviai lakóhelyek jelölése nélkül
A [[Germánok|germán]] törzsek [[Etnogenezis|etnogenezise]] a [[bronzkor]] idején történt, vagy legkésőbb a rómaiak előtti [[Vaskor|vaskorban]]. Ezek a törzsek az i.e. I. században Dél-Skandináviából és Észak-Németországból kiindulva dél, kelet és nyugat felé terjeszkedtek. [[Gallia|Galliában]] a [[Kelták|kelta]] törzsekkel, Kelet-Európában iráni, balti és [[Szláv népek|szláv]] törzsekkel kerültek kapcsolatba. A korai germán történelem kevéssé ismert, kivéve a [[Római Birodalom|Római Birodalommal]] történt feljegyzett kapcsolataikat. Ezen kívül névtani kutatásokra és régészeti leletekre lehet támaszkodni.
[[Kelták|Kelta]] és [[Germánok|germán]] törzsek először a [[Ókori Görögország|görög]] és [[Római Birodalom|római]] írásokban tűnnek fel. A germánokról részletesen [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] és [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] tudósít. Kr.e. 500 körül a mai Németország déli vidékeit kelták, míg az északit germánok lakták. Az évszázadok során a germánok déli irányba vándoroltak és [[Jézus|Krisztus]] születésének idejére elérték a [[Duna]] vonalát, mely körülbelül a germán-kelta törzsek lakhelyének határvonalává vált. Kelta szavak már ebben az időben gazdagították a germán szókincset.
Kb. Kr.e. 58 és Kr.u. 455 között a [[Rajna|Rajnától]] balra és a Dunától délre eső vidékek a Római Birodalom részévé váltak. Ez a vidék magában foglalta a mai [[Baden-Württemberg]] tartomány nagy részét is. Ebben az időben a terület római provinciái Germania Superior (azaz ''Felső-Germánia''), [[Germania Inferior]] (azaz ''Alsó-Germánia''), valamint [[Raetia]] voltak. A rómaiak településeket hoztak létre a mai [[Köln]] ''(Cologne)'', [[Bonn]], [[Worms (település)|Worms]], [[Trier]] és [[Augsburg]] területein is, mely helyszíneken a mai napig megtalálhatók a római jelenlét emlékei. A rómaiak számos építészeti újítást is hoztak a vidékre, melyek hatásai részben még ma is érezhetők.
A határvédelem érdekében a rómaiak baráti germán törzseket telepítettek a [[limes]] mentén.
[[Augustus római császár]] idejében [[Publius Quinctilius Varus]] kezdte meg Germania meghódítását. Ebben az időszakban ismerték meg a germánok a római hadviselést és alakították ki saját törzsi tudatukat. I.sz. 9-ben Varus három légiója szenvedett vereséget az [[Armin (hadvezér)|Armin]] által vezetett heruszkoktól a teutoburgi erdőben. A mai Németország Rajnától Dunáig terjedő területe kívül maradt a Római Birodalmon. A III. században megnőtt a nyugati germán törzsek ereje: az alemannoké, a frankoké, a szászoké, a frízeké, a [[Türingek|türingeké]]. 260 körül a germán népek áttörték a római limest és a dunai fronton behatoltak a birodalom belsejébe.
== Németország területe a kora középkorban[szerkesztés] ==
Németország és elődállamainak területi változásai - főbb pontok
A germán népek beözönlése után a mai Németország területén számos kisebb-nagyobb területű, ám rövid életű királyság alakult. A türingiai királyság a [[Duna]] vidékétől az [[Elba (folyó)|Elba]] folyó folyásának vidékéig terjedt legnagyobb kiterjedése idején, azonban az egyébként szervezetlen birodalom hamarosan összeomlott, és [[Türingia]] az egyik legtagoltabb, legtöredezettebb terület volt a német történelem folyamán. Töredezettségét a német egységig megőrizte.
A [[szászok]], kiknek a kora középkorban az Elba folyása mentén, ill. a mai [[Szászország]] területén volt központjuk, a [[Frankok|frank]] hódoltságig megőrizték [[Pogányság|pogány]] életmódjukat, és törzsi szervezettségüket. Az északi területeket, a későbbi [[Brandenburg]], [[Mecklenburg]] és [[Pomeránia]] területeit csak a későbbi évszázadok során népesítették be német nyelvet beszélő népcsoportok. Az ezredforduló környékéig ezek a területek határőrgrófságok voltak, melyek határvédelmi feladatokat láttak el.
A birodalom déli része, főleg [[Bajorország]] a IX. és X. század folyamán a [[Magyar kalandozások|magyar kalandozásoktól]] szenvedett, míg a [[Rajna]] menti kereskedővárosok ugyanezen időszak alatt a [[Vikingek|viking]] támadások elhárításán fáradoztak.
[[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] császárrá választása után a megszervezett [[Frank Birodalom]] központját [[Aachen]] városában rendezte be. Károly halála után a birodalom felbomlott, testvérei azt három részre osztották, a középső, [[Lotaringia|lotaringiai]] részt azonban a következő évszázadokban elnyelte a nyugati és keleti államalakulat. A keleti államalakulat, a [[Keleti Frank Birodalom]] képezte alapját a későbbi Németországnak.
A Német-római Birodalmat (''Heiliges Römisches Reich'', később, az itáliai területek elvesztése után ''Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation'') I. Nagy Ottó szervezte meg 982-ben.
== Német-római Birodalom (962-1806)[szerkesztés] ==
{| class="wikitable"
|
|''Bővebben: [[Német-római Birodalom]]''
|}
A középkori német birodalom a [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] által 800. december 25-én alapított [[Frank Birodalom]] 843-as megosztásából származik, és különböző formákban 1806-ig állt fenn. Területe [[Dánia|Dániától]] a mediterrán partvidékig terjedt. Ezt gyakran említik Német-római Birodalom néven, hivatalos neve 1448-tól a Német Nemzet Szent Római Birodalma (Sacrum Romanum Imperium Nationis Germanicae). Ez a cím nem vonatkozott a fentebb írt teljes területre.
Az [[1356]]-os [[német Aranybulla]] pecsétje
A [[Német-római Birodalom]] [[IV. Károly német-római császár]] halálakor (1378)
Az Ottók császársága alatt (919-1024) [[Lotaringia]], [[Szászország]], [[Frankföld]], [[Svábföld]], [[Türingia]] és [[Bajorország]] hercege állandósította hatalmát, és ezen régiók német királyát koronázták császárrá 962-től. A száli dinasztia alatt (1024-1125) a Német-római Birodalom kiterjedt Észak-Itáliára és Burgundiára, de ezek a területek elvesztek az [[invesztitúraharc]] alatt. A Hohenstaufen császárok alatt (1138-1254) a német fejedelmek kiterjesztették befolyásukat dél és kelet felé szlávok lakta területekre. Az északnémet városok a virágzó [[Hanza-szövetség]] tagjai lettek.
Az [[1356]]-os Aranybulla volt a császárság alkotmánya feloszlásáig. Eszerint a császárt a császárság hét leghatalmasabb fejedelme és érseke választotta, a [[Választófejedelem|választófejedelmek]]. A XV. század elejétől kezdve a császárokat csaknem kivétel nélkül az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] közül választották.
[[Luther Márton]] szerzetes [[1517]]-ben írta meg 95 pontját a búcsúcédulák árusításáról és a hit általi megigazulásról. Ezzel kezdődött a [[reformáció]], melynek néhány év alatt a birodalomban is számos híve lett. [[1530]]-ra, az [[Augsburg|augsburgi]] birodalmi gyűlésre a lutheri irány hívei összeállították az [[Ágostai hitvallás|Ágostai hitvallást]], és a császár előtt fel is olvasták. Ezt követően sok német államban megszervezték az e hitvalláson alapuló [[evangélikus]] egyházat. A vallási viták viszont belháborúhoz vezettek, melyeknek első szakaszát az [[1555]]-ben megkötött [[augsburgi vallásbéke]] zárta le. A felekezetközi harcok a [[Harmincéves háború|harmincéves háborúban]] ([[1618]]-[[1648]]) újultak ki, ami súlyos pusztítást okozott német földön. A német államok lakossága egyharmaddal csökkent. A [[vesztfáliai béke]] (1648) véget vetett a német államok vallásháborúinak, de a birodalom a gyakorlatban számos független fejedelemségre esett szét. [[1740]]-től kezdődően az osztrák Habsburg-dinasztia és a [[Porosz Királyság]] vetélkedése nyomta rá bélyegét a német történetre. [[1806]]-ban a [[napóleoni háborúk]] következtében a birodalmat feloszlatták.
== Az első és második császárság között (1814-1871)[szerkesztés] ==
[[I. Napóleon francia császár]] bukása után 1814-ben összehívták a [[Bécsi kongresszus|bécsi kongresszust]] és megalapították a [[Német Szövetség|Német Szövetséget]] ''(Deutscher Bund)'' 39 független állam részvételével. A felemelkedőben lévő liberális mozgalom tagjai a birodalom egységének helyreállítását és szabadságot követeltek. Erre a válasz az elnyomás új hulláma volt [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich]] osztrák államférfi vezetésével. A német vámunió, a [[Zollverein]] a német államok gazdasági egysége felé vezetett. Ekkoriban sok német számára a francia forradalom eszméi voltak a mérvadók, a nacionalizmus egyre erősebb lett, különösen a fiatal értelmiségiek körében. Ezt a mozgalmat jelképezték a fekete, vörös, arany színek, amelyek ma a nemzeti színek.
Az Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására 1848-ban a német államokban is forradalmak törtek ki értelmiségiek és közéleti személyiségek vezetésével. Az uralkodók kezdetben engedtek a forradalmi liberális követeléseknek. [[IV. Frigyes Vilmos porosz király|IV. Frigyes Vilmos porosz királyt]] császárrá választották, de valóságos hatalom nélkül. Ő visszautasította a koronát és az alkotmányjavaslatot, ami a liberális mozgalom átmeneti hanyatlását váltotta ki.
1862-ben [[Porosz Királyság|Poroszországban]] katonai reformot hajtottak végre. Ekkor nyílt konfliktus tört ki [[I. Vilmos német császár|I. Vilmos porosz király]] és az egyre liberálisabb parlament között. A király porosz miniszterelnökké [[Otto von Bismarck]] herceget nevezte ki. Bismarck miniszterelnöksége alatt 1864-ben Poroszország és a Német Szövetség államai (ekkor még Ausztriával szövetségben) [[Porosz–osztrák–dán háború|győzelmes háborút]] vívtak [[Dánia]] ellen, megszerezték [[Schleswig]] és [[Holstein]] tartományokat. Ezután azonban a német államok fölötti vezető szerepért folyó vetélkedés konfliktushoz vezetett Ausztriával. Poroszország győzött az 1866-os [[Porosz–osztrák–olasz háború|osztrák–porosz háborúban]] is, ezután Bismarck létrehozta az [[Északnémet Szövetség|Északnémet Szövetséget]], az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]] kizárásával. Ezzel a korábbi vezető német állam kiszorult a többi német állam ügyeiből.
[[Német Császárság]]
== Német Császárság (1871-1918)[szerkesztés] ==
A Németországnak nevezett modern nemzetállam 1871-ben alakult a korábbi német államok egyesítésével. A Német Császárság legnagyobb alkotórésze a Porosz Királyság volt.
Miután [[Franciaország]] vereséget szenvedett a [[Porosz–francia háború|porosz–francia háborúban]], a Német Császárságot 1871. január 18-án [[Versailles]]-ben kiáltották ki. A porosz [[Hohenzollern]]-dinasztiából került ki a császár, akinek a fővárosa [[Berlin]] lett. A császárság egyesítette az összes korábbi német államot [[Ausztria]] kivételével („kisnémet” megoldás). 1884-től kezdődően Németország Európán kívüli gyarmatokat is szerzett.
Az alapítás korát Németország egységesítése követte. [[I. Vilmos német császár|I. Vilmos császár]] külpolitikai célja Németország nagyhatalmi helyzetének biztosítása volt szövetségek kötésével, [[Franciaország]] diplomáciai elszigetelésével és [[Háború|háborúra]] való készülődéssel. [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] uralma alatt Németország az európai nagyhatalmak egyike volt, imperialista külpolitikát folytatott, ami a szomszédos országokkal megrontotta a viszonyt. Németország korábbi szövetségesei elhidegültek tőle, új szövetségeseket meg nem talált. Közben Franciaország és Nagy-Britannia egymás közti kapcsolatait új alapokra helyezte az antant-szerződéssel, Franciaország [[Oroszország|Oroszországhoz]] fűződő kapcsolatai erősödtek. [[Osztrák–Magyar Monarchia|Ausztria-Magyarországtól]] eltekintve, Németország egyre jobban elszigetelődött.
A német imperializmus Európán kívül is megjelent és a többi európai hatalommal együtt részt vett [[Afrika]] felosztásában. A [[Berlini konferencia|berlini konferencián]] osztották fel Afrikát az európai hatalmak. Németországnak jutott [[Német Kelet-Afrika]], [[Német Délnyugat-Afrika]], [[Togo]] és [[Kamerun]]. Az Afrikáért történő versenyfutás fokozta a feszültséget az európai nagyhatalmak között és az egyik oka volt a I. világháborúnak.
1914. június 28-án meggyilkolták [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd]] osztrák trónörököst és kirobbant az [[első világháború]]. Minden idők legvéresebb háborújában Németország a központi hatalmak egyikeként vereséget szenvedett az antanttól. 1918 novemberében forradalom tört ki Németországban, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császárt]] és az összes fejedelmet lemondatták. A háború végén a fegyverszünetet november 11-én, a békét [[Versailles]]-ben 1919 júniusában írták alá. A béketárgyalásokról kizárták a központi hatalmakat. Korábbi háborúk végén nem volt szokás a vesztes kizárása a béketárgyalásról. A béke megalázó feltételeket is tartalmazott, ezeket gyakran felemlegették, amikor később a nácizmus terjedt az országban.
== Weimari köztársaság (1919-1933)[szerkesztés] ==
{| class="wikitable"
|
|''Bővebben: [[Weimari köztársaság]]''
|}
Az [[1918–19-es németországi forradalom|1918 novemberi német forradalom]] győzelme után kikiáltották a köztársaságot. A Weimar városába összehívott alkotmányozó nemzetgyűlés fogadta el a [[Weimari alkotmány|weimari alkotmányt]], melyet 1919. augusztus 11-én írta alá [[Friedrich Ebert (politikus, 1871–1925)|Friedrich Ebert]] köztársasági elnök, a [[Németország Szociáldemokrata Pártja]] (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD) tagja. A [[Németország Kommunista Pártja]] (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) 1918. december 30-án alakult meg [[Rosa Luxemburg]] és [[Karl Liebknecht]] vezetésével. 1919 januárjában alapították a Német Munkáspártot (Deutsche Arbeiterpartei – DAP), ebből lett később a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP), közismert nevén a náci párt, mely 1923. november 8–9-én a [[müncheni sörpuccs]] révén megkísérelte megdönteni a köztársaságot.
A [[nagy gazdasági világválság]] hatásai következtében, valamint a megalázó versailles-i békerendszer, a gyors egymásutánban egymást váltó gyenge kormányok miatt a német tömegek szemében a parlamentáris [[demokrácia]] tekintélye megrendült. Ehhez hozzájárult a különböző jobboldali csoportok (monarchisták, népiek és nácik) által széles körben terjesztett tőrdöfés-legenda, amely szerint Németország az I. világháborút nem a harctereken vesztette el, hanem a [[forradalom]] miatt. Másik oldalról a radikális baloldaliak, kommunisták, a [[Spartakus-szövetség]] tagjai elutasították a tőkések uralmát és [[tanácsköztársaság]] kikiáltására törekedtek. Különböző pártmilíciák alakultak, politikai gyilkosságok ezreit követték el. Ezek a milíciák nyilvánosan megfélemlítették a szavazókat, akiket egyébként is félelemben tartott a magas [[munkanélküliség]] és a [[szegénység]]. Sikertelen kormányok sora után [[Paul von Hindenburg]] elnök alternatívát keresett, és jobboldali tanácsadói javaslatára 1933. január 30-án kinevezte [[Adolf Hitler|Adolf Hitlert]] Németország [[Kancellár|kancellárjává]].
== Harmadik Birodalom (1933-1945)[szerkesztés] ==
{| class="wikitable"
|
|''Bővebben: [[Harmadik Birodalom]]''
|}
1933. február 27-én leégett a Birodalmi Gyűlés ''(Reichstag)'' épülete. Ekkor rendkívüli állapotot hirdettek és hamarosan felszámolták az alapvető demokratikus jogokat. A felhatalmazási törvény nyomán Hitler kormánya kezébe került a teljes törvényhozó hatalom is. Ezellen csak a Szociáldemokrata Párt szavazott; a kommunisták már nem voltak képesek az ellenzésre, mert képviselőiket addigra már meggyilkolták vagy bebörtönözték. Németország centralizált totalitárius egypárti állammá alakult. Az ipart kvótákkal és előírásokkal szigorúan szabályozták, a gazdaságot felkészítették a háborúra. 1936-ban német csapatok szállták meg a demilitarizált Rajnavidéket, [[Neville Chamberlain]] brit miniszterelnök megbékítési politikája hatástalannak bizonyult. 1938-tól Hitler Nagy Németország létrehozására törekedett. A kétfrontos háború megelőzésére megkötötte a [[Molotov–Ribbentrop-paktum|Molotov–Ribbentrop-paktumot]] a [[Szovjetunió|Szovjetunióval]], de ezt a paktumot később Németország felrúgta.
A nacionalizmus, militarizmus és területi viták fokozták a feszültséget. 1939. szeptember 1-jén Németország villámháborút indított [[Lengyelország]] ellen, két nappal később hadat üzent Németországnak [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és [[Franciaország]]. Ezzel megkezdődött a [[második világháború]], amelynek kezdetén Németország gyorsan uralma alá hajtotta [[Európa]] nagyobbik részét.
1941. június 22-én Hitler megszegte a Szovjetunióval kötött szerződését, a keleti frontot megnyitva megtámadta Szovjetuniót. A [[Pearl Harbor-i csata|Pearl Harbor-i]] amerikai támaszpont elleni [[japán]] támadás után nem sokkal Németország hadat üzent az [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikai Egyesült Államoknak]]. Bár kezdetben a német csapatok gyorsan nyomultak előre Szovjetunióban, a [[sztálingrádi csata]] a háború fordulópontja lett. Ettől kezdve a német csapatok visszavonultak a keleti fronton. A nyugati fronton a szövetséges csapatok [[Normandiai partraszállás|normandiai partraszállása]] jelentette a háború fordulatát. Ettől kezdve a szövetségesek gyors iramban nyomultak Németország felé. Végül Németország vereséget szenvedett. Miután a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] elfoglalta Berlint, 1945. május 8-án a német csapatok feltétel nélkül kapituláltak.
[[Holokauszt|Holokausztnak]] nevezik azt, hogy a Harmadik Birodalom rezsimje kormánypolitikává tette a társadalom különböző csoportjainak kiirtását: zsidók, kommunisták, papok, prédikátorok, rokkantak és mások. A náci időszakban a Holokauszt során 6 millió embert gyilkoltak meg. A második világháború és a náci népirtás 35 millió ember halálát okozta Európában.
== Kettéosztottság és egyesítés (1945-1990)[szerkesztés] ==
{| class="wikitable"
|
|''Bővebben: [[A Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok]]''
|}
A háború következtében meghalt közel tízmillió német katona és civil; jelentős területek elvesztek; 15 millió németet űztek el a korábbi keleti területekről és más országokból; a nagyvárosokat súlyos rombolások érték. Az ország területét és [[Berlin|Berlint]] a szövetségesek négy megszállási övezetre osztották. [[Franciaország]], [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] által ellenőrzött övezet 1949. május 23-án egyesült és létrehozta a [[Nyugat-Németország|Német Szövetségi Köztársaságot]]; 1949. október 7-én a szovjet megszállási övezetben megalakult a [[Német Demokratikus Köztársaság]]. Ezek nevei a köznyelvben „Nyugat-Németország” és „Kelet-Németország” volt, Berlin részei pedig „Nyugat-Berlin” és „Kelet-Berlin”. A keleti országrész fővárosa Kelet-Berlin lett, a nyugatié [[Bonn]]. Nyugat-Németország kijelentette, hogy Bonn csak ideiglenes főváros, egyszer megszűnik a mesterséges fennálló helyzet, a két államra osztottság.
Nyugat-Németországban [[parlamentáris demokrácia]] épült ki [[Szociális piacgazdaság|szociális piacgazdasággal]], mely az Amerikai Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal szövetkezett. Az 1950-es évek elejétől tartós gazdasági növekedés indult ''(német gazdasági csoda).'' 1955-ben csatlakozott a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]]-hoz és 1958-ban az [[Európai Gazdasági Közösség]] alapító tagja lett. A határ túloldalán Kelet-Németországot kezdetben megszállva tartotta a Szovjetunió, majd 1955 májusától, a [[Varsói Szerződés]] megalakulásától, szövetségesként volt jelen. Autoriter ország volt szovjet típusú gazdasággal. Sok polgára a Nyugatban látta a politikai szabadság és a gazdasági virágzás hazáját. 1961-ben felépítették a berlini falat, hogy megakadályozzák a szökéseket Kelet-Németországból Nyugat-Németországba. Ez a lépés lett a [[hidegháború]] [[Szimbólum|szimbóluma]]. A két Németország közötti feszültség jelentősen enyhült az 1970-es évek elejétől [[Willy Brandt]] nyugatnémet [[kancellár]] keleti politikája következtében, amely magában foglalta Németország II. világháborús területi veszteségeinek tényleges elismerését.
Miután a keletnémet kormány kénytelen volt szembesülni azzal, hogy egyre több keletnémet szökik nyugatra Magyarországon át, az 1989. nyári tömegdemonstrációk után novemberben a keletnémet hatóságok feloldották a lakosságot sújtó utazási korlátozásokat. Bár az eredeti szándék a keletnémet államra nehezedő nyomás csökkentése volt, a határok megnyitása felgyorsította a keletnémet reformfolyamatot. Egy évvel később, 1990. szeptember 12-én megkötötték a "kettő plusz négy szerződést" a két német állam a megszálló hatalmak között. A szerződés értelmében a négy megszálló hatalom lemondott minden, a győzteseket megillető jogról, és Németország visszanyerte teljes függetlenségét. 1990. október 3-án Németországot ismét egyesítették. Az 1994. március 10-én elfogadott Bonn-Berlin törvény értelmében az egyesített állam fővárosa Berlin lett, Bonn pedig, részben megőrizve különleges helyzetét, továbbra is székhelye maradt néhány szövetségi minisztériumnak. A kormány költözése 1999-ben fejeződött be.
Az egyesítés óta Németország vezető szerepet tölt be az [[Európai Unió|Európai Unióban]] és a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]]-ban. Békefenntartó csapatokat küldött a stabilitás biztosítására a Balkánra és [[Afganisztán|Afganisztánba]]. Ezek a katonai szerepvállalások vitatottak, mert Németországban törvény írja elő, hogy csapatai csak védelmi szerepet láthatnak el. A külföldre küldött csapatok tevékenységét nehéz védelminek beállítani; de parlamenti szavazásokkal legalizálták a részvételt békefenntartó küldetésekben.
== Lásd még[szerkesztés] ==
* [[Német Demokratikus Köztársaság|NDK]]
* [[Nyugat-Németország|NSZK]]
* [[Rajnai Szövetség (1806)|Rajnai Szövetség]]
* [[Zollverein|Német Vámunió]]
* [[Német Szövetség]]
* [[Északnémet Szövetség]]
* [[Német királyok listája]]
*
*
| |||