„Asszertivitás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a →‎Bevezetés: hivatkozás, fogalmazás, helyesírás
1. sor:
Az '''asszertivitás''' vagy '''asszertív kommunikáció''' olyan tanulható kommunikációs[[kommunikáció]]s készség, [[viselkedés]]i vagy gondolkodási[[gondolkodás]]i mintázat, amelynek során az asszertívan kommunikáló személy magabiztosan, a saját [[érzelem|érzéseit]], igényeit, szükségleteit[[szükséglet]]eit tudatosítva, ezeket [[őszinteség|őszintén]] felvállalva tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is (tiszta önkifejezés), egyúttal képes arra is, hogy meghallgassa, felfedezze és megértse a másik fél érzéseit, igényeit, szükségleteit is (aktív figyelem, értő figyelem). Kommunikációjának célja a [[konfliktus]] megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be, de nem is próbálja dominálni a másik felet.
 
Aki az asszertív kommunikáció e két alappillérét, azaz a tiszta önkifejezést és az értő figyelmet képes az adott szituációnak, beszélgetőpartnernek vagy élethelyzetnek megfelelően alkalmazni, az tisztább, erősebb, őszintébb kapcsolatokat építhet ki, és nehéz helyzetekben nagyobb eséllyel talál olyan megoldást a másik féllel, amellyel mindketten elégedettek lesznek. Aki asszertívan kommunikál, arra törekszik, hogy a saját igényeit, szükségleteit ne a másik ember és a külvilág rovására érvényesítse, ehelyett olyan megoldásokra törekszik, amelyekben a saját igényei és szükségletei kielégülnek, de a másik ember igényei, szükségletei is megvalósulhatnak, valamint adott esetben a környezet, a külvilág is pozitív irányban változik.
 
Az asszertív kommunikációt lehet úgy is tekinteni, hogy az aktív (azaz: cselekvő, környezetét alakító hozzáállás és viselkedés) valamint a passzív (azaz: befogadó, másokra és a külvilágra nyitott) attitűd,hozzáállás illetveés viselkedés) dinamikus (azaz: az adott helyzetnek és az adott kommunikációs partnernek megfelelő) ötvözete - ezért szokták az asszertív kommunikációt a kommunikáció [[jin-jangjánakjang]]jának is nevezni. Fontos megjegyezni, hogy a befogadó, a másokra és a külvilágra odafigyelő attitűd kibontakozásához is bizonyos mértékű tudati és viselkedési aktivitás szükséges (azaz: a másik fél valódi meghallgatása akkor valósul meg igazán, ha a hallgató a jelenlétével, szavaival, testbeszédével aktívan támogatja a beszélő önkifejezési folyamatát).
 
==Tréning==