„Hekatombé” változatai közötti eltérés

A pécsi egyetem és Budapest között vonaton ingázó magyar értelmiségiek nyolcfős csoportja (történész, filozófus, irodalmár, vallás- és eszmetörténész, teológus, fizikus, klasszika-filológus) a rendszerváltás táján eme sajátos jelenség kapcsán rendkívül szellemes bölcsészettudományi paródiát írt ''[https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/2000folyoirat_1991_03/?pg=58&layout=s Rövid bevezetés a hekatombológiába]''<ref>A. R. Mageddon: ''Rövid bevezetés a hekatombológiába''; in: [[2000 (folyóirat)|''2000'']], 1993/márc., 57-61. old.</ref> címmel. Mintegy görbe tükröt tartva a "mészárszék-emberiség" történelmének, saját szakterületeiket sem kímélve. Az interdiszciplináris paródiaesszé a filozófushumor egyik csúcsteljesítménye.

A kollektív alkotás az "elméleti tömeggyilkosságtan" avagy mészárlattan afféle elvi alapvetése, hemzseg a filozófiai, teológiai, történelmi, (szak)irodalmi stb. utalásoktól, nyelvi játékoktól, kifigurázza a szellemtudományok egynémely vadhajtását, a terminológiai csűr-csavarokat, a bibliai [[Egzegézis|exegézis]] túlburjánzását, talmudi szőrszálhasogatást (elméleti hekatombológia vs. gyakorlati hekatombászat, hullászat, öldökléstudomány etc.). De még matematikai képleteket is segítségül hív a képtelenségek magyarázására.

A bevezetőben fölvetett probléma a későbbiekben számos példa és (nemlétező) forráshivatkozás révén röviden végigvezet a kitalált pszeudo-áltudomány megannyi ága-bogán, s mindeközben az emberi történelem kegyetlenségével, ill. annak "megmagyarázási kísérleteivel" is szembesít. A tudományág létrejöttének legfőbb ihletője volt "ama kérdés tudományos eldönthetésének igénye, hogy vajon Mao Ce-tung vagy J. V. Dzsugasvili tekinthető-e nagyobb tömeggyilkosnak. Csak a legfontosabb lehetőségeket említve: vajon az abszolút számok vagy a teljes népesség megsemmisítési arányszáma dönti el az első helyezést?" Mint minden fontos diszciplína, természetesen idővel szembesül struktúrája eresztékrecsegtető és tartópillérropogtató paradoxonával: "Mikoron Káin egyetlen embert ölt meg – akkoron kiirtotta az emberiség egynegyedét. Hekatombát tett-é Káin?"

A tanulmány számos idegen nyelvből merít, így az angol, francia, latin, német, orosz stb. kikacsintások, a jegyzetekben elhelyezett humoros utalások, szóviccek a filozófiatörténet egyfajta gyorstalpalóját (krátkij kursz) is nyújtják. "Napjaink hekatombológiáját a liberális és a konzervatív hekatombológia ellentéte jellemzi. Az első ragaszkodik a megdöglés szabadságához, melyet a szabadpiac erőviszonyai garantálnak, a második ellenben elégtelennek tartja az állampolgárok felelősségét a hekatombológiai szubjektumok előállítására, s ezért ragaszkodik a jelentős állami beavatkozáshoz." És hogy a "pozitív jövőkép" se legyen elhanyagolva, abbéli reményüknek adnak hangot, hogy "A technikai eszközök fejlődése pedig magával hozta annak lehetőségét, hogy hekatombológiai szubkultúrák helyett egy nagy hekatombában egyesüljön az egész világ."

A szellemtudománytörténeti paródia elkövetője "az Ordo Hecatombologorum magyarhoni provinciájának laikus testvérisége: Barta Gábor, [[Geréby György]], [[Hahner Péter]], [[Hraskó Péter]], [[Kisbali László]], [[Pirnát Antal]], [[Tatár György (filozófus)|Tatár György]] és [[Vidrányi Katalin]]." És ha valami mégsem lenne érthető a zsúfolt jegyzetapparátus és bőséges szöveghely-adalék dacára, úgy "a fordítás nyelvi nehézségeiért a szegényes magyar exterminológia a felelős"...