„Vesztfáliai Királyság” változatai közötti eltérés

[[I. Napóleon francia császár]] alapította 1807. augusztus 18-án kelt rendeletével. Miután a [[tilsiti béke]] az Elbától balra fekvő porosz tartományokat kezébe adta, a császár ezek egy részéből, továbbá Kur-Hessen, [[Hannover]] és [[Braunschweig]] területéből megalapította a Vesztfáliai Királyságot, amelyet mint a francia császárság fiókországát, legifjabb öccsének, Bonaparte Jeromosnak (Jérôme) adományozott. Az új királyság területe kitett 38 100 km2-t, a lakosság pedig 1 946 343 főre rúgott. Az új király, aki Kasselban, illetőleg [[Wilhemshöhe]] kéjlakban székelt, adott ugyan holmi alkotmányt az országnak, amelynek a tulajdonképpeni ura azonban a bátyja maradt - az ő parancsait JeromosnakJérôme-nak teljesítenie kellett. 1810 márciusában Napóleon majdnem egész Hannovert csatolta a királysághoz, de 1811-ben megint elkülönítette attól. Ettől fogva a Vesztfáliai Királyság területe 45 427 km2-re, lakóinak száma 2 056 973 főre rúgott. Az 1812. évi orosz háború küszöbén JeromosJérôme személyesen vezette a hadsereget Napóleon táborába, aki azonban annyira haragudott öccsére, hogy hazaküldte őt. Seregét azonban, 24 000 embert, magával vitte Oroszországba, hol azok úgy szólván az utolsó szálig sírjukat lelték. Erre Jeromos Napóleon parancsára új sereget (12 000 embert) toborzott és ezekkel 1813-ban Szászországba sietett, ahol azonban azok nagyobb része átpártolt a szövetségesekhez. JeromosJérôme erre Kasselba vonult vissza, ahonnan 1813. október 1-jén Csernicsev orosz vezér és kozákjai elől menekülnie kellett. A '''Vesztfáliai Királyság'''szinte kardcsapás nélkül esett a szövetségesek kezébe és JeromosJérôme hatalma összedőlt. Amit a múzeumokból és a kincstárból magával vihetett, azt elvitte. Országát többé nem látta újra.