„Fidel Castro” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
1958 márciusában Batista szükségállapotot hirdetett, és elhalasztotta a júniusra kiírt választásokat. Erre válaszul Castro totális háborút hirdetett, de ez nem volt jól megszervezve, ráadásul Batistának kellemes meglepetést jelentett, hogy a térség diktátorai szolidaritásból fegyvereket küldtek neki. Május végén Batista összehangolt támadást indított, de az offenzíva végül kudarcba fulladt, mert hiába állt szemben {{szám|12000}} katonája Castro 1000 gerillájával, azok sokkal jobban ismerték a terepet, ami óriási előnyt jelentett.
[[1958]] őszén Fidel Castro úgy döntött, hogy az ország egész területére kiterjeszti a gerillaháborút. Erre két hadosztály kapott megbízást: az egyik [[Havanna]] felé, a másik nyugatra vonult. Az volt a taktikájuk, hogy a városokat összekötő utakat, hidakat tönkretették, így Batista csapatai nem jutottak utánpótláshoz, és könnyű volt őket felszámolni. November végén a kormánycsapatok próbálták megállítani őket, de a támadás december elején összeomlott, és a gerillacsapatok kezdtek támadásba. Nem sokkal később már az egész ország Castro kezén volt, három nagyvárost kivéve.
Batista és közvetlen hívei 1958 decemberének végén elmenekültek az országból, a Castro vezette Forradalmi Hadsereg 1959. január 1-jén bevonult [[Havanna|Havannába]], ahol semmiféle ellenállás nem fogadta őket. A Moncada-laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Győzött a forradalom. Az államosítások miatt konfliktusba keveredtek az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, április 15-én pedig már bombázta Havannát. Két nap múlva a [[Disznó-öböl]]nél 1300 kubai emigráns (amerikai támogatással) partraszállást kísérelt meg, de támadásuk három nap alatt összeomlott. [[1962]] februárjában [[Washington (főváros)|Washington]] kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro [[Szovjetunió|Moszkva]] támogatását kérte, s a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába. {{Képdia
73 ⟶ 75 sor:
}}
A két szuperhatalom atomháborúval fenyegető konfliktusa 1962 őszén végül békésen oldódott meg, Kuba pedig egyre jobban a [[Szovjetunió]]hoz és a kommunista ideológiához kötődött. A földbirtokos osztályt egy új földreform felszámolta, bevezették a gazdaság központi irányítását. Fő exportterméküket, a nádcukrot a szovjet tömb vette meg. Kuba kilépett az [[Amerikai Államok Szervezete|Amerikai Államok Szervezetéből]], 1972-ben a [[KGST]] tagja lett, s mind aktívabbá vált az el nem kötelezett országok csoportjában. [[1975]]-ben katonailag segítette az [[angola]]i felszabadító mozgalmat, [[1977]]-ben az [[etiópia]]i forradalmat.
Az Egyesült Államok 1975-ben lazított az embargón, [[1978]]-tól lehetővé vált az emigránsok hazalátogatása, a családok egyesítése. A szocialista világrendszer [[1989]]-es összeomlása után sokan azt várták, hogy Castro is megbukik, ám alábecsülték őt. Kuba elszigetelődött ugyan, de a „Líder Máximo” belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni.
| |||