„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés

A ''‑ni'' végű főnévi igenévnek ritka (de például a [[portugál nyelv|portugálban]] vagy a [[török nyelv|törökben]] is meglévő) jellemzője, hogy ragozható: ''énekelnem, énekelned, énekelnie'' stb. – ezek az alakok személytelen ragozású segédigék mellett használatosak (''kell, szabad'' stb.).

 

 

A magyar nyelvben a főnévi igenév szerepe kibővült a jövőidő képzéssel. A magyar [[Ige (nyelvészet)|ige]]ragozás nem ismer jövő idejű igeragot, azt a jelen idejűvel fejezi ki. Ezt időhatározóval lehet kiegészíteni, ha nyomatékos jövőidejűséget szándékszunk kifejezni. A ''megyek'' ige jelen idejű (E1), ugyanakkor azt is kifejezi, hogy ''majd megyek'', vagy ''később megyek''. A magyar nyelvben már viszonylag régen megjelent a főnévi igeneves jövőidőképzés, amit segédigével kell megtámogatni: „menni fogok”, illetve „el fogok menni”. Ebben a formában a segédige kapja a megfelelő jelen idejű igeragot, a jövő idejűséget a segédige alapjelentése hordozza. Ebben a szerkezetben az igekötő is elválik az igéjétől, és a segédige beékelődik a kettő közé. [[Kalewi Wiik]] finn nyelvész szerint ez az egyik első lépése a ragozó nyelvek flektálóvá alakulásának, ennek alapján a ragozó nyelvektől idegen az effajta jövőidőképzés.