„Solt Ottilia” változatai közötti eltérés

A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a [[Szegényeket Támogató Alap]]ot. Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a [[Beszélő]] című illegális ellenzéki lapot. [[1985]]-ben részt vett a 45 ellenzéki értelmiségi társaságában megtartott illegális [[monori találkozó]]n. [[1988]]-ban a [[Szabad Kezdeményezések Hálózata|Szabad Kezdeményezések Hálózatának]] ügyvivője lett, majd alapító tagja a [[Szabad Demokraták Szövetsége|Szabad Demokraták Szövetségének]]. [[1990]] és [[1994]] között országgyűlési képviselő volt, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott.

 

1993 elejére teljesen eltávolodott az SZDSZ fő irányvonalától és eldöntötte, hogy nem indul újra képviselőnek. Nem sokkal később, 1993. április 4-én súlyos autóbalesetet szenvedett az [[M1-es autópálya (Magyarország)|M1-es autópályán]] Budapestről Győr irányába, Tata külterületén. A Trabant, amiben ült egy görög kamionnal ütközött. A balesetben ketten, köztük 15 éves fia, Máté életét vesztette, ő pedig olyan súlyos sérülésekkel élte csak túl, amikből sohasem épült fel. Még ugyanebben az évben, 1993-ban férje, Nagy András (írói nevén Nagy W. András) hosszan tartó súlyos betegség után szintén elhunyt.

 

Élete hátralévő idejében a [[Wesley János Lelkészképző Főiskola]] szociális munkás szakának beindításával és szellemi arculatának megformálásával új intézményes keretet teremtett a [[Szegényeket Támogató Alap]] (SZETA) hagyományainak folytatásához. Publicisztikáiban pedig továbbra is elmondta véleményét a közügyek állásáról. Hosszan tartó súlyos betegség után, 1997. február elsején hunyt el.

{{idézet2|''A külső viselkedés jelzéseinek megfejtése csakis tanulás útján sikerülhet. Lehet, érdemes és kell is olvasni az analitikus beállítottságú pszichológiai irodalmat, de végig kell gondolni, fel kell dolgozni kinek-kinek saját tapasztalati anyagát is. Ha mindig odafigyelünk embertársainkra, nem hazudunk saját magunknak, ezer és ezer „empirikus” adatot gyűjtünk össze, amelyek lehetőséget adnak analógiás következtetésre. Mint Miss Marple-nak, aki mindig azt keresi, hogy egy arc, egy gesztus, egy cselekvés milyen más esetekre emlékezteti őt.''|Solt Ottilia: ''Interjúzni muszáj'' (módszertani tanulmány)}}