„Első keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
}}
 
Az '''első keresztes hadjárat''' ([[0951095]]–[[1099]]) az első volt azon [[Keresztes háborúk|háborúk]] sorában, amelyekkel a katolikus európai államok megkísérelték visszafoglalni [[Jeruzsálem]]et és a [[Szentföld]]et a muszlim hódítóktól. Az első hadjáratot [[II. Orbán pápa|II. Orbán]] pápa hirdette meg az 1095-ös [[clermont-i zsinat]]on és a kiváltó oka az volt, hogy a [[Szeldzsuk-dinasztia|szeldzsuk]] törökök hódításainak következtében a keresztény [[Bizánci Birodalom]] szinte teljesen kiszorult [[Anatólia|Kis-Ázsiából]].
 
A felhíváshoz Franciaországban, a [[Német-római Birodalom]]ban és Dél-Itáliában lelkes tömegek, és jó néhány főnemes is csatlakozott. A hivatalos 1096. augusztusi indulás előtt a vallási buzgalomtól fűtött parasztok és egyéb közrendűek a „szegények keresztes hadjáratán” külön indultak el a Szentföldre és útközben zsidók elleni pogromokat tartva, fosztogatva értek el a szeldzsuk határig, ahol a muzulmánok szétverték a seregüket. A „fejedelmek keresztes hadjárata” jórészt rendben, fegyelmezetten, a bizánci hatóságokkal együttműködve vonult Anatóliáig, de a hadjárat menetét végig meghatározta, hogy nem volt mindenki által elfogadott vezére, [[Monteil-i Adhemar|Adhemar]] pápai legátus csak a vallási vezetést látta el (míg meg nem halt [[Antiokheia|Antiókhiában]]).