„Krcsmarik János” változatai közötti eltérés

A király [[1905]]-ben [[Békés vármegye]] főispánjává nevezte ki. Mivel Ferenc József az [[Magyarországi_országgyűlési_választások_a_dualizmus_korában#1905|1905-ös választások]] eredményeit figyelmen kívül hagyva [[Fejérváry Géza|Fejérváry Gézát]] nevezte ki miniszterelnökké, [[Békés vármegye]] alkotmányvédő bizottságot állított fel, melynek első ülésén kimondták, hogy Krcsmarik kinevezését törvénytelennek tartják. Elhatározták, hogy nem fogják kivenni tőle az esküt, sőt, a hivatali helyiségeket és a főispáni lakást sem fogják a rendelkezésére bocsátani. Sem hivatalosan, sem magánúton nem voltak hajlandóanhajlandóak érintkezni vele. Amikor Krcsmarik a protokolltól eltérően saját maga tűzte ki a tulajdon beiktatására összehívott közgyűlést, intézkedését törvénysértőnek bélyegezték. E közgyűlésen azonban a súlyos belpolitikai és törvényhatósági válság ellenére 10 megyebizottsági tag megjelent és a közgyűlést megtartották, igaz ezt csak a csendőrség jelenlétével tudták megtenni. Ez csak olaj volt a tűzre, hiszen ekkor a gyűlésen megjelent 10 tagot a többi bizottsági tag hazafiatlansággal vádolta meg. A közigazgatási anarchia elkerülése és egy belügyminisztériumi rendelet értelmében politikai nézetkülönbségeik ellenére a vármegyei tisztviselők felvállalták a közügyek zavartalan ellátását, de határozottan leszögezték, hogy Krcsmarikkal a legszorosabb értelemben vett hivatali teendőkön kívül továbbra sem voltak hajlandóak érintkezni. Elveik mellett a megyei rendek kitartottak, és a főispán ellen többször is panaszt emeltek az ügyészségen. Az e panaszokból indult peres ügyekben változó ítéletek születtek. A fenntarthatatlan körülmények végül Krcsmarik lemondásával oldódtak meg, hiszen időközben a [[Fejérváry-kormány]] is lemondott.