„Amerikai polgárháború” változatai közötti eltérés

1818-ban a [[Brit–amerikai háború (1812)|brit–amerikai háborút]] követően a kongresszus elhatározta a vámemelést és a vámok mértékét átlagban 20%-ban állapította meg. A déli államok képviselői javarészt egyetértettek az emeléssel, mert a háborús kiadások miatt magas [[államadósság]]ot csökkenteni kellett. A vám következtében megugró [[árszínvonal]] Észak számára bevételnövekedést jelentett, mert belső piacán csökkent a külföldi versenytársak jelenléte, emiatt több árut tudtak értékesíteni, ráadásul növekvő árakon. Délen viszont [[versenyképesség]]-romlást és bevételkiesést érzékeltek, noha nem mindenhol egyforma mértékben. Főleg a fontos kikötőkkel rendelkező tengerparti államok, az úgynevezett [[Mély-Dél]] szenvedett emiatt, míg a szárazföld belsejében levő államokat kevésbé érintette. 1825-ben a vámokat immár 37%-osra emelték, amitől például Dél-Karolinában a kereskedelem 30%-kal esett vissza. 1828-ban a Kongresszus a hazai ipar védelmében 50%-ra emelte a vámot, melyet Délen hamarosan Vám-szörnyként kezdtek emlegetni.{{refhely|Tariff of Abominations}}{{refhely|Foreign Affairs of J. Q. Adams}}

 

 

Az alacsony vám természetesen megint az északiak érdekeibe vágott. [[1842|1842-ben]] a kongresszusi többség hazai iparvédő vámemelést léptetett életbe, melyet főleg a [[Whig Párt (USA)|Whig Párt]] harcolt ki. [[1844|1844-ben]] azonban a whigek elvesztették az elnökválasztást a demokratákkal szemben. 1846-ban a demokraták [[Walker-vám]]nak nevezett intézkedése 32%-ról 25%-ra csökkentette a vámokat a Dél érdekében. Az 1850-es években így is masszív költségvetési többlet halmozódott fel évről évre, ezért a többlet szétosztása érdekében az [[1857-es vámtörvény]] 17%-ra csökkentette az átlagos vámtarifát. Ekkoriban a szövetségi vámbevételeknek 87%-a Délen keletkezett.{{refhely|Genesis of the Civil War}}