„Albert Schweitzer” változatai közötti eltérés

A középiskolát [[Mulhouse|Mülhausenben]] végezte, ahol [[1893]]-ban érettségizett. A strassburgi egyetemen kezdett tanulni teológiát és filozófiát, Párizsban pedig [[Charles-Marie Widor]] orgonaművésznél, a Szent Szulpicius-templom orgonistájánál orgonát. Majd 3 éven keresztül Párizsban és Berlinben folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. Ez utóbbi városban doktorált filozófiából, 1899-ben. Disszertációjának címe ''Kant vallásfilozófiája a [[A tiszta ész kritikája|Tiszta ész kritikája]]''<ref>Kant, Immanuel'': A tiszta ész kritikája'' (ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, {{ISBN|9789639165717}}</ref> ''és a Vallás az értelem határain belül esszék alapján'' (Die Religionsphilosophie Kants von der Kritik der reinen Vernunft bis zur Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft). 1901-ben írta meg teológiai disszertációját ''Az utolsó vacsora különböző, egymástól eltérő, újabb kori történeti értékelésének kritikai bemutatása'' címen (Kritische Darstellung unterschiedlicher neuerer historischer Abendmahlsauffassungen). 1906-ban publikálta is. [[Tübingen]]ben 1913-ban jelent meg átdolgozott kiadása ''A Jézus-élet-kutatás története'' címmel (Geschichte der Leben-Jesu-Forschung). 1902-ben habilitált evangélikus teológiából (''A messiási titok és Krisztus szenvedésének misztériuma'' (Das Messianitäts- und Leidensgeheimnis), majd docensként működött aaz egyetemen és a Szent Miklós templom lelkészeként szolgált. Ő áldotta meg [[Theodor Heuss]], a későbbi (első) NSZK-államelnök házasságát. 1905-ben jelent meg [[Johann Sebastian Bach]] című műve franciául, 1908-ban pedig egy új, német nyelvű Bach-monográfiát adott ki.