A s.I.G. 33 önjáró lövegekkel a 701–706. nehéz lövésztámogató tüzérütegeket (schwere Infanteriegeschütz-Kompanien) szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. 1942 február és április között mind a 12 példányt Észak Afrikai olasz kolóniába szállították, hogy ott harcolhassanak a [[Német Afrika-hadtest]] ''90. könnyű gyalogos divízió'' (90. leichten Afrika-Division) kötelékébe. A sietőssivatagi környezet, a gyorsan fejlesztésekmegtervezett és kiforratlan technikai hiányosságai problematikussá tették a sajátosjárművek sivatagihasználatát. környezetGyakran miattkellett mindena járműsérült gyakranjárművekből meghibásodottalkatrészeket kiszedni, ezérthogy kevéslegalább volta teljesenmeglévő még működőképes,apéldányokat javíthatatlanhasználni tudják. Rövid idő elteltével a járműveket gyakransérülékenynek, megbízhatatlannak tekintették; állandó karbantartást igényeltek, ezért nem voltak képesek nagyobb megtartottáktávolságok alkatrészeknekmegtételére. A Sturmpanzer II részt vett aaz Ain el-Gazala-i csatában valamint(1942 amájus El-Alameinés környéki harcokbanjúniusában), amely a ''[[Tengelyhatalmak]]''tengelyhatalmak győzelmével zárult, valamint az 1942 júliusában zajlott első El-Alamein-i ütközetbe és az Alam Halfa-i (1942 augusztus 5- szeptember 31) környéki harcokban [3]. A [[Másodiktengelyhatalmak elaz (1942 október–novemberi) második El-Alamein-alameinii csata]] vége után és december 2-án nyolc járművet megsemmisítettek.vesztettek, Bára fennmaradó négy pedig a korszerűbbvereséget típusokkövetően érkezésevisszavonult ésTunéziába, azahol elhasználódás1943 miattelején a bevethetőheves s.harcok I.Gsorán megsemmisültek. 331943 május 13-akán számaTunéziában gyorsana csökkent,tengelyhatalmak 1943-bankapituláltak a szövetségesek előtt. Ezután még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton. AÚgy másodiktűnik világháborúazonban, utánhogy a brit 8. hadsereg hat sérült Sturmpanzert talált egy olyan műhelyben, amelyet a visszavonuló németek nem evakuáltak; az egyiket az Egyiptom számosKirályság járművethadseregének használtadták át, amely azt az izraeliek ellen az 1948-as arab-izraeli háborúban vetettek be. [[Arab–izraeli2] konfliktusA felmerült problémák ellenére a német hadsereg által a Sturmpanzer II-vel szerzett tapasztalatok hasznosnak bizonyultak a hatékonyabb [[Wespe]] alattkifejlesztéséhez. [2]
== Technika ==
A 1940-es franciaországi invázió idején kipróbált 15 cm-es sIG 33 (Sf) auf Panzerkampfwagen I Ausf. B túl nehéznek bizonyult az alvázuk számára. Ezért a mérnökök egy erősebb már meglévő alvázat választottak. Az első, improvizált prototípust 1940. június 13-án tesztelték Kummersdorf-Gutban, majd októberben egy második jármű, amelyet az Alkett gyártott a Panzer II Ausf.B alvázával. Az utóbbi járművet módosított védőpajzzsal szerelték fel, de nem volt elegendő hely egy nagy kaliberű tarackágyú telepítéséhez és a kiszolgáló személyzetnek,[1] és az alváz is elégtelennek bizonyult az erős visszaugrás elnyelésére. [2] Ezért az alvázat 60 centiméterrel meghosszabbították (amihez hatodik kerék hozzáadását tette szükségessé), és 32 centiméterrel kiszélesítették, hogy jobban elférjen a fegyver. A felépítményt elejét és oldalát 15 milliméteres lemezek képezték azonban a teteje és hátulja nyitott[1] maradt. Az oldala lényegesen alacsonyabb volt, mint a homlokzata, ezért a legénység sebezhetővé vált a kézi lőfegyverek, tüzérségi lövedékek és gránátok repeszdarabjaival szemben. A hátsó részéhez nagy nyílásokat helyeztek a motor jobb lehűtése érdekében. A 15 centiméteres sIG 33 fegyvert tüzérségi és gyalogos támadások közvetlen tűztámogatására használták. Az ágyút 5 ° balra és jobbra lehetett irányozni. Lőszerkészlete 30 darab lövedékből állt.
