Bərdə mauzóleum

Bərdə mauzóleum (azeriül: Bərdə türbəsi, "Allah-Allah" türbəsi) vagy türbe, egy 14. századi síremlék, Barda megye központjában, Azerbajdzsánban. A toronymauzóleumon fennmaradt feliratok alapján tervezője és építésze "Amali Ahmad bin Ayyub al-Hafiz Albannayi an-Nakhchivani", azaz Hafiz Ayyub fia, Ahmed építész Nahicsevánból.

Építészet

A Bərdə mauzóleum 10 méter átmérőjű, 14 méter magas henger alakú sírtorony. Külső felületét Allah neve borítja – a vízszintesen rakott vörös téglák és a függőlegesen elhelyezett kékeszöld mázas téglák szőtteshez hasonlító láncmintázatában 45 fokos szögben elforgatva több mint 200 alkalommal megismétlődik a szó. A torony felső részét széles, négy övből álló mázaskerámia fríz díszíti, majd a gazdagon tagolt és díszített sztalaktit (cseppkő vagy mukarnasz) párkányzatot kúp alakú kupola fedi. A fríz központi sávján a Korán egy versrészlete látható. A tejfehér betűk türkiz növényi motívumokkal keverednek. Az édenkertet megjelenítő indák és virágok gyakran visszatérnek a sír mozaikdíszein.

A mauzóleumnak a meridián mentén – az északi és déli oldalon – két, szépen díszített bejárata van. Különösen az északi portál ragadja meg a látogatót impozáns méretével, különleges fény-árnyék hatásaival. Az iszlám építészetre jellemző mukarnasz díszítéssel gazdagított boltíves kapumélyedést geometrikus és virágmintázatú kerámiamozaik színesíti. A mauzóleum déli bejáratának felirata őrizte az építkezés dátumát:„Shawwāl (a Hold alapú iszlám naptár tízedik hónapja) második és huszonhét és hétszáz év”, azaz 1322 vagy 722 AH. A tervező neve az északi bejárat felett volt olvasható: Ahmed bin al-Hafiz Ayyub Nahcsivani.

A mauzóleum belső tere két részből áll – egy földalatti sírkamrából és egy dekagonális, azaz tízszög alaprajzú belső cellából. A torony, akár egy finoman szövött sátor emelkedik a padlószint alatt található sír fölé, követve a muszlim sírépítészet egyik alaptípusát. A zárt terű, félgömb kupolával fedett alsó kamra fölé emelt poligonális alaprajzú felső tér, azt a sátrat szimbolizálja, ahol a látogatók tiszteletüket tehetik az elhunytra emlékezve. A torony pedig egy „mennyországba vezető létraként” – a mennyország szimbolikus megjelenítéseként – értelmezhető. Hasonló tornyokat találunk mind a szeldzsuk, majd oszmán területeken, mind pedig a belső-ázsiai timurida (15. század eleji) mauzóleumépítészetben.

A tölcséres kupolával fedett Bərdə mauzóleum belső falai dísztelenek. Az egyszerű vakolt falat tíz, dupla osztású, lándzsás ívvel záruló sekély fülke tagolja, ami hengeres gyűrűben zárul, fölötte három sor sztalaktitboltozat szűkíti a mennyezetet.

A föld alatti boltozatos sírkamra három fő építészeti szerkezetből áll: a kövezett talapzatból, a hengeres kamrából és a négy pilléren álló félköríves kupolából, amit számos iráni legenda paradicsomi szimbólumként említ. A kupola csak részben maradt meg, belsején még nyomokban látszanak az egykori türkiz és kék kerámiadíszítések. A sírnak egy bejárata van észak felől.

A Bərdə torony kompozíciós rendszere közel áll a Karabah mauzóleuméhoz, ám díszítettségük erősen eltérés egymástól.

Jegyzet

A mukarnasz, vagy sztalaktitboltozat az egyik legjellemzőbb megnyilvánulása az iszlám építőművészet geometrikus felületképző-díszítőművészete és a térbeli-szerkezeti megoldás harmonikus kapcsolatának. A sokszög alaprajzú tér kupolával fedése esetén, a falazat és térlefedő szerkezet közti mező kialakításának egyik lehetséges megoldása ez a formai átmeneti módszer. Alapvetően gömbfelületek és síkfelületek, valamint különféle kötőelemek alkotta háromdimenziós felület, mely mind vízszintesen (sok esetben egy, vagy több középpont köré centrálisan), mind függőlegesen (lépcsőzetesen) sorolódik. Mukarnasz előfordulhat belső térben – konvex formákkal, illetve külső térben – konkáv formákkal.

Legaprólékosabb és legszínesebb példái a timurida Belső-Ázsia (Szamarkand, Buhara, Khíva, Sahrisabz), illetve az anatóliai félsziget Szeldzsuk-építészete. Ezek alapján rögtön felmerül a különféle anyaghasználat és szerkezeti szerep kérdése is. Míg előbbi területeken a színpompás mázaskerámia-burkolatú mukarnasz a jellemző, addig a rúmi szeldzsuk művészetben a burkolatlan téglaszerkezet a meghatározó. Legjellemzőbb alkalmazási zóna az egyes építmények határoló falai és kupolája közti mező. Itt általában teherhordó mukarnaszról beszélhetünk, mely a falszerkezet anyagából készült, de előfordul, hogy az átmeneti zóna teherhordó szerkezetéről aláfüggesztett díszítőelem – stukkóból, fából, vagy mázaskerámiából (például Belső-Ázsia timurida épületei). A mukarnasz ezenkívül előfordulhat még kapuzatok álkupolájában (timurida, szeldzsuk, oszmán építészet), valamint párkányzatok és oszlopfők esetében (például jellemzően belső-ázsiai kánságok: Szamarkand, Khíva és Buhara épületein).

Rekonstrukció

A mauzóleum első helyreállítási munkálatai az 1960-as években folytak, ám gondatlanságból változtattak a mauzóleum eredeti megjelenésén - az arab nyelvű feliratokat törölték, az eredeti téglakupolát pedig betonnal helyettesítették, ami repedéseket okozott az épületen. Az ismételt rekonstrukció 2012. és 2018. között folyt. A betontetőt teljesen lebontották és az eredeti állapot szerint téglával burkolták. Körülbelül 427 m²-es felületen restaurálták és pótolták a díszes kerámiaelemeket. A sír falainak feliratait a 14. századi kufi ábécé betűivel rekonstruálták, valamin a fal repedéseit a téglák és csempék közötti habarcs-illesztések megtisztítása után speciális iszapkeverékkel töltötték fel. Ezzel a falon található repedések teljesen helyreálltak. A lépcsőket és a sír belsejében található márványkoporsót üvegburkolattal borították. A helyreállítási munkákat az azerbajdzsáni Kulturális Örökségvédelmi, Fejlesztési és Rehabilitációs Szolgálat végezte. A Bərdə mauzóleum megnyitójára 2018. március 25-én került sor.

Története

Bərdə fontos város volt a 10. században, majd később az Ilhánok Il-Khanid uralkodók kedvelt üdülőhelyévé vált. (akik Maraghában tartották tartományi fővárosukat.)

Eredetileg két torony alakú síremlék épült itt a 14. században, de csak egy maradt fenn, amelyet a helyiek Ahmad Zocheybana mauzóleumának is neveznek. Az épület két portálja fölött arab feliratok jelezték, hogy a sírt 1323-ban (722 AH) emelték, építője pedig Ahmad bin Ayyub al-Hafiz, Nahicsevánból.

Különleges stílusának köszönhetően a mauzóleum a Dél-Kaukázus orosz inváziója után felkeltette a kutatók figyelmét, így a híres orientalista Johannes Albrecht Bernhard Dorn 1861-ben, kaukázusi utazása során tanulmányozta és írta le. Feljegyezte, hogy a főhomlokzaton kúfi feliratok láthatóak, valamint a mauzóleum bejáratánál normál kézírású arab feliratok. Rajzot is készített az emlékműről és díszítőelemeiről, kifejezetten az utókornak ajánlva azzal a megjegyzéssel, hogy „a tudatlan lakosok széthordják az épület tégláit” [4]. A mauzóleum feliratai rendkívül értékesek, mert megerősítik, hogy a 14. században Nahicseván építészeit más városokba is meghívták a fontos épületek tervezéséhez és építéséhez.