Wikipédia

„A Buddenbrook ház” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
botok
317 860 szerkesztés
a elavult paraméterek törlése, replaced: kép_aláírás → képaláírás AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
A többi szereplővel, a család többi tagjával sem jobb a helyzet: '''Gerda''', Thomas felesége undorodik mindentől, ami a kereskedéssel kapcsolatos, és csak a zenének él; fiuk, '''Hanno''', ha lehet, még kifinomultabb és még életképtelenebb, aki apjától semmit, anyjától viszont mindent örökölt, és maga is zenélni kezd, hogy aztán egy betegség gyermekként elvigye, és így megszakadjon a Buddenbrook-név továbbörökítése.
 
A regény nem utal a társadalmi folyamatokra ugyan, vagy ha igen, akkor is pusztán más személyeken, más – az élettel jobban megbirkózni képes – családok tagjain keresztül, azonban az olvasó érzi: ennyi szerencsétlenség, ennyi életrevalótlanság nem adódhat pusztán az egyéni rátermetlenségbőlrátermettlenségből; itt a régi, arisztokrata, de legalábbis arisztokratább kor szelleme marad alul az új materiális-földhözragadt gondolkodásával szemben; a régié, amely még a kereskedőlétet is egyfajta lovagiasságnak tekintette, mely messzebb látott az egyéni érdeknél, a személyes haszonnál, az újjal szemben, mely már csak az individuumot ismeri, és hallani sem akar magasabb, magasztosabb eszmékről, indítékokról, ösztönzőkről. A nagyapa még lehetett nemes és arisztokrata gondolkodású; Thomas számára ez már egyet jelentene, sőt jelent a halállal, mert a világ közben felfordult, mert más, keményebb és embertelenebb szabályok uralkodnak immár. Ez a Buddenbrookék tragédiája: nem tudnak eléggé kereskedők lenni ahhoz, hogy érvényesülhessenek a kegyetlen versenyben, mégis ameddig tudnak, ragaszkodnak a jóléthez, a befolyáshoz, a köztiszteletben álló család rangjához, az úri léthez. ''Gyárossá leszel vagy munkássá'': ez a gondolkodás nekik idegen, ezzel nem tudnak mit kezdeni; a gyárosléttől éppúgy irtóznak, mint a munkásétól, és így sorsuk nem lehet más, mint a szükségszerű bukás.
 
== Elbeszélőtechnika ==
43. sor:
== Művészlét ==
 
Thomas Mann műveire szinte kivétel nélkül jellemző a probléma megjelenése: művésznek lenni vagy "rendes polgárnak"; nem szégyen-e a szellemiért szentelni az életet, amikor az semmi hasznot nem hozhat a társadalom szempontjából. Mann a saját nehézségeit igyekszik megírni és kiírni – ahogyan azt persze a legtöbb író teszi -– : tőle is azt várták, legyen kereskedő, legyen tisztességes és jó [[polgárság|polgár]], miközben számára semmi nem volt ennél szürkébb és semmi nem vonzotta kevésbé a Kaufmannsstand-nál, illetve jobban a művészlétnél. A probléma még késői műveiben is megjelenik; a [[Doktor Faustus]] szinte kizárólag ennek körüljárásával foglalkozik, és a regény végkicsengése mutatja, Mann még akkor sem tudott kispolgári aggályaitól megszabadulni, még akkor sem tudott a művészlétre úgy tekinteni, mint magasabbrendű életformára, amely – bár fájdalmasan nehezebb és kínzóbb a "kékszeműségnél", mégis – talán az egyedül emberhez méltó [[a létező|létezés]].
 
A Buddenbrook-regény ugyanakkor nem ér véget Thomas halálával, hiszen még fiának, Hannónak is el kell buknia ahhoz, hogy a család csődje immár végérvényes és visszavonhatatlan legyen: így az írás utolsó része a kis Johannal foglalkozik, akit Thomas Mann a legkedvesebb teremtményének nevez, amely vonzalom, sajnos nem minden szempontból szerencsésen hagyta rajta nyomát az elbeszélésen. Hannó és barátja, Kai kapcsolata mindennek nevezhető, csak férfiasnak és a kellő mértékben távolinak nem: a homoszexualitás Mann ezen regényében is megjelenik, és talán éppen ez a kor szellemiségében férfiatlan gyengédség az, mely teljessé teszi, mely talán egyedül teljessé teheti a család romlását, a Buddenbrook-ház magvaszakadtát. A név nem öröklődhetett volna akkor sem, ha Johann felnő; nem a betegség számolta fel tehát a családot, hanem a saját életképtelensége, rosszul felfogott – az erkölcsben kispolgáriságot látó – arisztokratizmusa, a művészit a kifordultban, a fajtalanban kereső magasabbrendűség-érzése, a kékszeműséget, a ''Hans Hansen''-séget a kiegyensúlyozottsággal azonosító, a buta és korlátolt életrevalóságot az egyetlen erőteljes létnek hívő, és így az életerőt eleve [[polgárság|polgárinak]] s megvetendőnek tartó, a katolikus nemesség középkori fenségét ismét felragyogtatni már képtelen, az újat és kispolgárit elfogadni nem tudó és nem akaró, a tagadásba és a mindent-elvetés halotti passzivitásába menekülő dekadenciája.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Buddenbrook_ház”