„Keresztes háborúk” változatai közötti eltérés

A muszlim irodalom hasonló szellemben beszélt a [[dzsihád]]nak nevezett „szent háborúról”. A vallási türelmetlenségben a keresztények voltak a muszlimok tanítómesterei.<ref name="Glasenapp 1977"/><ref group=megj.>A középkori iszlám országok keresztényei akadálytalanul követhették vallási szokásaikat, és még magas állami hivatalokat is betölthettek. Még a 11. században is egyházi halottas menetek vonulhattak Bagdad utcáin a keresztény istentisztelet összes jelvényeivel, és ezek megzavarását a krónikások mint kivételes eseményt említik meg. A középkori Egyiptomban a keresztény ünnepek az iszlám lakosság számára is örömünnepek voltak. Ennek a fordítottját azonban nehéz valamelyik középkori keresztény országban elképzelni.</ref> A [[Korán]] a ''„bálványimádóknak”'' csak az iszlám tanok felvétele vagy a halál között enged választást,<ref>Korán 9, 29</ref> az ''„[[A könyv népei|Írás birtokosai]]”'' ''(zsidók és keresztények)'' ellen azonban csak addig viselt hadat, amíg azok nem voltak hajlandók [[adó]]fizetésre kötelezni magukat.<ref name="Glasenapp 1977">Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977</ref> [[Edesszai Grófság|Edessza]] eleste után (''ez volt az első állam, amely az I. keresztes hadjárat után visszakerült a muszlimok ellenőrzése alá'') az iszlám követői mind gyakrabban gondolták úgy, hogy nekik kell felvenni a harcot a [[Szentháromság|többistenhívő]]nek tekintett keresztények ellen. Mohamed követői idővel Jeruzsálemet is vissza akarták foglalni a „[[Szent kereszt|kereszt]] imádóitól”, részben azért, hogy a gyaurok ne birtokolhassák az [[sziklamecset|ottani mecsetet]]. Az ennek nyomán támadt muszlim-keresztény szembenállás azonban a fejekben sokkal nagyobb zavart okozott, mint a csatatereken.{{refhely|G. R. Evansː Hit a középkor világában, 131-134. o.}}

 

 

==== A könyv népei ====