„Italikus művészet” változatai közötti eltérés

Az '''itáliai művészet''' általános értelemben véve Itáliának a római kort megelőző művészete, szűkebb értlemben véve azonban csak a kora vaskortól[[vaskor]]tól kezdődő, a Kr. e. 9-1. század közé eső szakasza, melybe nem tartozik bele:

A kora vaskorral kezdődő itáliai művészet előzményei az őskori művészet alkotásai. A bronzkorban[[bronzkor]]ban Itália vidékén két nagy kultúra terjedt el, a Pó-vidéki és az '''appenini kultúra'''. A '''Pó-vidéki kultúra''' jellegzetes alkotásai [[cölöpépítmény]]ek, melyeket palaffitáknak neveznek. A [[palaffiták]] kizárólag Itáliára jellemző változatai a [[terramare|terramarék]]. Az appenini kultúra a Kr. e. 14-10. században Bolognától Dél-Itáliáig terjedt ki. Emlékei a kézzel ksézültkészült, fényes fekete felületű agyagedények, melyeknek bekarcolt felületét fehérrel töltötték ki. Ez a két kultúra egymással érintkezett, s a kora-vaskori itáliai művészet alapja lett.

Északnyugat-Itáliában a '''Golasecca-kultúra''' votlvolt jelentős. Ez a Como-folyótól a Póig terjedt, vállukon bekarcolt geometrikusan díszített agyagedények jellemzik. A 9-5. században virágzott, a kelták söpörték el.

Az itáliai művészet legjellemzőbb termékei az '''apuliai illírek''' kerámiája. A szomszédos görög városok hatására vörös-fekete-fehér feometrikus díszítésű edények készítéséről áttértek naiv figurális ábrázolásokra. Ilyenek pl a ''Canosa-vázák'' és ''Gnathia-vázák''. A Kr. e. 3. századi római hódítás véget vetett a kultúrának.

Kr. e. 9-8. századtól kezdve században zajlott '''Picenum''' sajátos kultúrája. Eleinte a Villanova-kultúra hatására fantasztikus állatalakos és geometrikus bronzkorongok jellemzik, majd a 7-6. században görög és etruszk hatásra bekarcolt rajzú sztélék, pl a [[Noviara-sztélé]]. Nagyalakos szobrok is előkerülteelőkerültek, mint a [[capestranói harcos]]. Picenumban[[Picenum]]ban és a szomszédos Umbriában kisméretű fogadalmi szobrokat is készítettek.

'''Campaniában''' az egész itáliai fejlődés nyomon követhető, mert szentélyeinek egy része (''Marica-szentély'' a Garigliano torkolatánál, ''Patturelli-szentély'' Capuában) Kr. e. 7. századtól a római korig folyamatosan használatban volt. Ez a terület ugyanakkor az etruszk és görög kultúra találkozási helye is volt, majd a Kr. e. 5. században [[szamnisz]] fennhatóság alá került. A szamnisz uralom új korszakot jelentett az egész itáliai művészetben. Erősen görögös magaskultúra alakult ki, melynek jellemző emlékei a paestumi és apuliai [[oszk]] festmények, capuai fogadalmi szobrok új sorozata, dél-itáliai görög ornamentikát egyénivé alakító vázafestmények. Egészen népies jellegű ez a művészet. Az arckifejezések sematikusak, gyakoriak a hős- és héroszábrázolások. A Kr. e. 4-3. században egybeolvadt a késő etruszk művészet egy ágával, s a római hdítás alatt népies jellegénél fogva egyész Itáliában elterjedt.

Bár az egyes népek nyelve eltűnt és kultúrája megszűnt önállóvá lenni, a népies itáliai művészet a [[római művészet]] egyeduralma alatt is fennmaradt. Bizonyos mértékig olykor-olykor erősebb befolyást tudott gyakorolni a hivatalos művészetre is, s csak a középkori kultúrával tűnt el végleg.