„Széchenyi lánchíd” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
72. sor:
Mivel munkájával már korábban is bizonyított, így remélhető volt, hogy eleget tud tenni a megbízásnak. W. T. Clark így Clark Ádámot alkalmazta a munkálatok állandó helyszíni irányítására. 1840 tavaszán szervezték meg a híd alapozásához szükséges anyagok szállítását. A [[tölgy]]fát a [[szlavónia]]i erdőkből, a [[vörösfenyő]]t [[Stájerország]]ból, a [[tégla|téglát]] Steinberger és Lechner pesti, illetve Csekő és Christen óbudai téglavetőjéből hozatták. A [[cement]]et a budai parton létesített égető- és őrlőüzemben állították elő, a szükséges [[márga|márgát]] a [[bácska]]i [[Belcsény]]ből rendelték.
Az alaptesteket [[Széchenyi_lánchíd#Jászolgát|jászolgát]] építésének segítségével sikerült lefektetni. A pillérek és a hídfők előre kijelölt helyét hármas cölöpsorral vették körül – a cölöpsorok egymástól való távolsága 1,5 méter volt –, ezek közül a kavicsot kikotorták és a réseket vízzáró [[agyag]]gal töltötték ki. Az így létrehozott létesítményből kiszivattyúzták a vizet és leástak a talaj teherbíró részéig. Ez a művelet több ezer cölöp leverését igényelte, jó részük ma is a Duna fenekén nyugszik. A cölöpök egyenként 15×15 [[hüvelyk (mértékegység)|hüvelyk]] (38×38 [[méter#A méter törtrészei|centiméter]]) keresztmetszetűek, 20-24 méter hosszúságúak voltak, fenyőfából készültek. Ezek végére vasrudakat erősítettek, majd 1,7 [[tonna|tonnás]] verőkossal, 6,7 méteres ejtési magassággal ütötték helyükre a cölöpöket. Leverésük darabonként körülbelül 400 ütést igényelt. A cölöpfalakat két méterenként gerendarostély-dúcolás és függőleges [[andráskereszt]]es merevítés egészítette ki. A víz sodrása ellen kőszórás, az uszadék által okozott rongálások ellen jégtörők biztosították az építmény védelmét.
[[1840]]. [[július 28.|július 28-án]] verték le az első cölöpöt a budai mederpillérnél. A cölöpök leverése két évig tartott, volt, hogy egyszerre nyolcszázan is részt vettek a munkálatokban. Angliai szakmunkások (gépkezelők, vasszerelők, előmunkások – mintegy 60 család) is költöztek Magyarországra, a túlnyomórészt helybéli munkások irányítására. A külföldi munkások hetibére 24-25 Ft volt, míg a magyarok ennek a felét kapták.
| |||