„Kroó György” változatai közötti eltérés

'''Kroó György''' ([[1926]]. [[augusztus 26]]. –- [[1997]]. [[november 12]].) a 20. századi magyar zenekritika és zenetörténetírás egyik legnagyobb alakja [[Tóth Aladár]] és [[Szabolcsi Bence]] mellett.

Tanulmányait 1949 és 1952 között a budapesti [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola]] [[hegedű]] szakán Rados Dezsőnél, 1951 és 1956 között a zenetudományi szakon Szabolcsi Bence irányításával végezte. 1957-től a [[Magyar Rádió]] munkatársaként, 1958-tól a Zenei Népművelési Rovat vezetőjeként, 1991-től főmunkatársként dolgozott. Rádiós tevékenységével megalapozta és felvirágoztatta a magyar zenei ismeretterjesztést és zenekritikát. Az [[1960-as évek]] elejétől kritikái rendszeresen elhangzottak a Magyar Rádió általa alapított ''Új zenei újság'' című műsorában. Népszerű ismeretterjesztő rádiós sorozata volt a ''Hallgassuk együtt!''. Az ''[[Élet és irodalom]]'' hetilapban 1964 és 1996 között mintegy 240 írása jelent meg, többnyire kortárs magyar művekről. Stílusát egyedülállóvá és a mai zenekritikusok számára mértékadóvá tette közérthetőséggel párosult szakszerűsége, valamint a zene iránti szeretete és tisztelete, amely minden szavából sugárzott.

Halálára két nagy magyar zeneszerző is komponált darabot: [[Kurtág György]] ''In memoriam Kroó György'' (cselló szólóra); [[Szőllősy András]]: ''Addio Kroó György emlékére'' (szólóhegedűre és vonós kamaraegyüttesre, 2002).

*A "szabadító„szabadító opera"opera” (1966)