„Ivánkaszentgyörgy” változatai közötti eltérés

[[Vukovár]]tól légvonalban 25, közúton 31 km-re nyugatra, [[Vinkovce|Vinkovcétől]] 9 km-re nyugatra, a Nyugat-[[Szerémség]]ben, a Zágráb-VinkovciZágráb–Vinkovci vasútvonal mentén fekszik. Földrajzi értelemben a település a Dráva és a Száva folyók közötti síkon, a Diakovári vízválasztó keleti nyúlványának déli oldalán található, amely elválasztja a Vuka-medencét a Biđ és a Bosut-folyók alkotta medencétől.

A régészeti leletek tanúsága szerint a település területe az [[őskor]]tól fogva folyamatosan lakott. A falutól 4,5 km-re délkeletre, a Bosut-folyó felett elterülő enyhén hullámos területen, a „Dren” nevű lelőhelyen 2014-ben a Vinkovcei Múzeum munkatársai terepbejárást végeztek, melynek során mintegy ezer, vas, bronz, ólom és ezüsttárgy került elő a késő [[bronzkor]]tól a [[vaskor]]on és az [[ókor]]on át a [[középkor]]ig. A leletek közeli fémöntőműhelyre utalnak.

A környezetéből kiemelkedő „Križin stan” lelőhelyen a terepbejárás az [[újkőkorszak|újkőkori]] [[Sopot-Bicske kultúra|Sopot kultúra]] településének maradványait, nagy mennyiségű használati tárgy darabjait, finom és durvább megmunkálású kerámiákat, hálónehezékeket, takácsműhelyben használt csévéket, kőszerszámokat és fegyvereket találtak. Ritka leletként egy spondylus kagylóból készített medál is előkerült. A falutól 2 km-re keletre a Borinac déli lejtőin ugyancsak sok kora vaskori és középkori kerámiatöredék került elő. Ennek a helynek a közelében a Borinačka utcában egy enyhe magaslaton található szántófölönszántóföldön őskori kerámiákat, feltehetően a Belegiš II kultúra kerámiáit találták.

Ókori leletek kerültek elő a falutól északra, fekvő, a falu felé lejtő, enyhén hullámos „Hercegovina” nevű területen, ahol a római téglák és tegulák töredékei egykori „villa rustica” közelségére utalnak. Itt kell megjegyezni, hogy a falu templomépülete alsó részének egy része is római téglákból épült, melyből többen arra a következtetésre jutottak, hogy egy még korábbi román stílusú templom alapjaira épült.

[[II. András magyar király|II. András]] egy [[1209]]-es oklevelében, hatalmas birtokokat adományozott a [[Máltai lovagrend|johannitáknak]] ezen a vidéken, mely adományt [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] egy [[1238]]-as oklevelével megerősített. A johanniták ezen birtokait Horvátinak és Nagyfalunak nevezték. Horvátit a mai Stari Mikanovcival azonosítják, Nagyfalu helye azonban máig vitatott. A neves horvát történész Josip Bösendorfer felvetette, hogy Nagyfalu a leletek gazdagsága és az írásos források alapján a mai Ivankovóval lehet azonos. <ref>Josip Bösendorfer: Crtice iz slavonske prošlosti (Vázlatok Szlavónia múltjából, Eszék, 1910. 174. oldal).</ref> Ha feltevése igaz, akkor a települést [[1244]]-ben említik először.

Az Ivánkaszentgyörgy név az [[1332]] és [[1337]] között kelt [[pápai tizedjegyzék]]ben tűnik fel ''„Iwanka Zegurke”, „Iwankagurge”, „Iwanka zegurge”'' alakban, de a ''„Bonakazengurge”'' és a ''„S. Georgius”'' nevek is rá vonatkoznak. Nevét Szent György vértanú tiszteletére szentelt templomáról kapta. [[1389]]-ben ''„Iwankasentgeurg”'', [[1394]]-ben ''„Iwankazenthgewr”'', [[1399]]-ben ''„Iwankazenthgyurgh”'', [[1440]]-ben és [[1453]]-ban ''„Iwankazenth Gewrgh”'' néven említik a korabeli oklevelek. [[1488]]-ban már mezőváros (oppidum). <ref name=Csánki> Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.</ref> [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] 1389-ben Garai Miklós nádornak adta, de az már 1390-ben visszaadta a veszprém megyei Somlyó váráért cserébe. A király 1394-ben ugyancsak csereként Kórógyi Istvánnak adta. 1440-ben fele része harapkói Bothos András birtoka volt.

Várkastélyát 1453-ban említik először castellumként ''„Iwanka Zenth Gewrg”'' néven, melyre vámjával együtt Kórógyi János macsói bán tartotta jogát. [[1455]]-ben másik fele Bothos András lányainak Annának és Margitnak a birtoka. [[1472]]-ben Kórógyi János fiának Gáspárnak halálakor a királyé lett és [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] monoszlói Csupor Miklósnak adta. Az ő halála után [[1474]]-ben Dabasi Péter és testvérei kapták, majd a Dabasi fiúutód nélküli halálával [[1488]]-ban királyi adományként vingárti Geréb László, Péter és Mátyás kapták. Később [[Corvin János]]é lett, majd [[1503]]-ban Szentpéteri László, [[1507]]-ben pedig a Nagypói és a csömöri Zay család birtoka lett. <ref name=Csánki></ref>

[[1745]]-től megkezdődött a [[katonai határőrvidék]] szervezése. [[1753]]-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. [[1800]] körül az addigi faházak helyett a katonai parancsnokság engedélyével téglából épült házak épültek. Az itteni határőrök a [[Habsburg Birodalom]] minden csataterén harcoltak. 1878-ban megépült a Bród - Vinkovce - DályaBród–Vinkovce–Dálya vasútvonal, mely a postai szolgáltatáshoz hasonlóan az első világháború végéig magyar állami tulajdonban volt. [[1873]]-ban megszüntették a katonai igazgatást és [[1881]]-ben a polgári HorvátországáhozHorvátországhoz csatolták.

A településenektelepülésnek 1857-ben 1901, 1910-ben 2818 lakosa volt. [[Szerém vármegye]] Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 73%-a horvát, 17%-a német, 6%-a magyar és 1%-a szerb anyanyelvű volt. A település az [[első világháború]] után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett.

1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. [[1991]]-től a független HorvátoszágHorvátország része. A településnek 2011-ben 6194, a községnek összesen 8006 lakosa volt.

*[[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]] tiszteletére szentelt római katolikus temploma középkori eredetű. Egyhajós épültépület sokszögű szentéllyel. Legrégibb részei [[gótikus stílus]]ban épültek, de a szakemberek megállapítása szerint a falak alsó része részben római téglákból épült. Ez alapján feltételezik, hogy előtte egy kora [[román stílus]]ú templom állt a helyén. A gótikus templomból maradtak fenn az északi és déli oldal, valamint az apszis támpiléreitámpillérei. A gótikus templomnak keskeny, hosszúkás ablakai, a nagyméretű déli kapuzata és az északi oldalon sekrestyéje volt. A templomot a 18. században bővítették és [[barokk]] stílusban építették át. Ekkor a gótikus ablakokat barokkra falazták át, szélesítették, a portált kisebbre vették. A 19. században neogótikus átépítés történt. Ekkor alakították ki a mai ablakokat, a tornyot és a sekrestyét. A templombelsőt teljesen barokkizálták, kerámialapokkal és kővel burkolták, a hajóba pedig benyúló kórust építettek. Mechanikus, tíz regiszterestízregiszteres, pedálos orgonáját a 19. század közepén építették valószínűleg Johann Pumpp eszéki műhelyében. Az orgonaszekrény világoskékre festett, márványozott, aranyozott és ezüstözött angyalfigurák díszítik.

*A középkori vár csekély maradványai a falu déli részén, a Grac utcában találhatók. Első írásos említése 1453-ban történt, tehát nem sokkal azelőtt épülhetett. A négyszög alaprajzú síkvidéki várak közé tartozott. A 15. század végén a [[reneszánsz]] átépítés során az ágyútűz elleni védelem miatt négyszögletes ágyútornyokkal erősítették meg. A műholdas képek az erőd négyzet alaprajzát mutatják, melynek mérete mintegy 50-szer 50 méter. Az is látható, hogy két koncentrikus, vízzel megtöltött várárok vette körül. Sajnos nincs adatunk arról, miből épült, csak feltételezhető, hogy fából és földből készült. Régészeti kutatását és állagmegóvási munkálatait a 2018-192018–19-es évekre tervezték.

*KUD „Ivan Goran Kovačić” kulturális és művészeti egyesület. Az egyesületet 1963-ban helyi fiatalok egy csoportja az „August Cesarec” Általános Iskola tanáraival együttműködésben alapította azzal a céllal, hogy ápolja és megőrizze a tradicionális kultúrát és a folklórt, ezzel egyidejűleg gazdagítsa az iskolán kívüli tevékenységek kínálatát. Az egyesület tagjai sikerrel lépnaklépnek fel a környező területeken zajló fesztiválokon, közös rendezvényeken. Jelenleg a községben nincs jelentős esemény az egyesület színes népviselete és tamburazenekarának hangja nélkül.

*Az első helyi iskola [[1764]]-ben kezdte meg működését, első tanítója Josephus Molyi (Josip Molyi) volt. Szolgálata alatt 31 diák tanult az iskolában, a tanító pedig németül tanította őket. A legnagyobb probléma az iskola épületével volt, az órákat ugyanis egy régi, leromlott magánházban tartották. Később helyiek vették át a tanári pozíciókat, közülük is említésre méltó Nikola Iščić, aki 1787-ig szolgált első helyi tanárként. Ezen év után az iskolát bezárták, és az iskola 42 évig nem működött. Az iskola újbóli megnyitásának előkészítése csak 1825-ben indult meg. Az új iskolát végül 1830. november 1-jén nyítottáknyitották meg. Az új iskolában minden gyermeket fogadtak, nemcsak a gazdagabb szülők gyermekeit. Az első tanár az új iskolában a vukovári Josip Minjanović volt. 1878-ban a fiúk és a lányok külön tantermeit két vegyes osztállyá egyesítették egy tanárral. 1961-ben született az a döntés, hogy az iskolát August Cesarec Általános IskolánaknakIskolának nevezik. Az iskola akkor tíz osztályteremmel és 734 tanulóval rendelkezett. 1962-631962–63-ban az iskolát földrengés sújtotta, amely alkalmatlanná tette a tanításra, ezután kezdődött az új iskola építéséhez szükséges adománygyűjtés. Az új iskolaépületben az első munkanap 1976. szeptember 7-én kezdődött, az oktatásban 973 tanuló vett részt. 1998-ban az iskolát felújították, a 2000/2001-es időszakban átalakításokat hajtottak végre. Az iskolában 13 tanterem, 6 szaktanterem és tornacsarnok található, valamint könyvtára és az olvasóterme van.