„Szent Szófia-székesegyház (Velikij Novgorod)” változatai közötti eltérés

A 38 méter magas, ötkupolás kőszékesegyházat [[II. Vlagyimir novgorodi fejedelem]] építtette 1045 és 1050 között, hogy a korábbi, tölgyfából épült 13 kupolás székesegyház helyébe lépjen, amelyet még Joachim püspök készíttetett a 10. század végén.<ref>{{Cite journal|title=M. F. Shabaeva, editor. <italic>Ocherki istoni shkoly i pedagogicheskoi mysli narodov SSSR, XVIII v.-pervaia polovina XIX v</italic>. [Essays on the History of Schools and Pedagogical Thought of the Peoples of the USSR, 18th-First Half of 19th Century]. (Akademiia Pedagogicheskikh Nauk SSSR, Institut Obschchei Pedagogiki.) Moscow: Izdatel'stvo “Pedagogika.” 1973. Pp. 605|url=http://dx.doi.org/10.1086/ahr/81.1.184|journal=The American Historical Review|date=1976-02|issn=1937-5239|doi=10.1086/ahr/81.1.184}}</ref> Ez az egyik legrégebbi templomépület a mai Oroszországban, a Zelencsuk-templomok és a Soaninyszkij-templom kivételével az ország legrégebbi épülete, amelyet bármilyen célból még ma is használnak. Luka Zsigyijata püspök (1035–1060) szentelte fel 1050 vagy 1052. szeptember 14-én, a szent kereszt felmagasztalásának ünnepén. A déli bejárat belső oldalán található freskó [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantint]] és [[Szent Ilona|Szent Helénát]] ábrázolja, akik a valódi keresztet találták meg a 4. században; ez a katedrális egyik legrégebbi műalkotása, és a kutatók úgy gondolják, hogy a felszentelés időpontjának állít emléket.<ref>{{Cite web |title=Novgorodian First Chronicle |url=http://dx.doi.org/10.1163/9789004184640_emc_sim_01952 |work=Encyclopedia of the Medieval Chronicle |accessdate=2020-05-19}}</ref>

Úgy gondolják, hogy a kupolák jelenlegi formájukat az 1150-es években nyerték el, amikor a székesegyházat egy tűz után helyreállították. A belső teret Nyikita püspök (1096–1108) kérésére 1108-ban festették ki, habár a befejezését már nem élte meg; ikonográfiája bizánci, és neves korabeli ikonfestők alkotásai. Nyifont érsek (1130–1156) fehérre meszeltette a templom külsejét, és a MartirijevszkikMartirijevszkaja és PretecsenskajaPretyecsenszkaja kriptákat is kifestették valamikor a hivatali ideje alatt, ám ezek a freskók jelenleg már alig láthatók a gyakori tüzek miatt. A katedrális bronzkapuit 1156-ban [[Magdeburg]]ban öntötték, és a [[Novgorodi Köztársaság|novgorodiak]] állítólag a korabeli svéd fővárosból, [[Sigtuna|Sigtunából]] zsákmányolták [[1178]]-ban. A székesegyház legnagyobb kincse emellett a csodatevő Mária-ikon.<ref>{{Cite web |url=https://petyerburg.blog.hu/2008/07/21/novgorod |title=Novgorodi útleírás |accessdate=2020-05-19}}</ref>

Bibliografiia Na Disertatsiite, Zashtiteni V Bŭlgariia, 1929–1964. Compiled by L. Stanisheva and S. Shopova. Sofia: Universitetska Biblioteka, 1969. xii, 586 pp. Paper.|url=http://dx.doi.org/10.2307/2493608|journal=Slavic Review|date=1971-09|issn=0037-6779|pages=710–711|volume=30|issue=3|doi=10.2307/2493608|first=Marin|last=Pundeff}}</ref> Az állam ekkoriban a [[Balti-tenger|Balti-tengertől]] az [[Urál (hegység)|Urál hegységig]] terjedt. A novgorodiak rendkívül büszkék voltak a templomukra, a bazilikát magának a városnak a szimbólumává tették, mondván: „Ahol Szent Bölcsesség van, ott van Novgorod.” A főkupolát Johann érsek (1388–1415) aranyoztatta be 1408-ban. A hatodik, legnagyobb kupola egy tornyot koronáz, amely a felső szintre vezet. A középkorban a novgorodi kincstárnak volt a helye, és egy könyvtárnak, amelyet állítólag [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem]] alapított. Amikor a könyvtárat 1859-ben áthelyezték a Szentpétervári Szellemi Akadémiára, több mint 1500 kötet létezett, néhányuk a 13. századból származott. A jelenleg regnáló Leo érsek a hagyományokkal összhangban helyreállíttatta egya könyvtárat, 2004-től kb. 5000 kötete van. II. Jevfimij érsek (1429–1458) volt az építkezések legnagyobb támogatója: az öt kupola mellé egy fehér kő harangtornyot építtetett, a bazilikától északnyugatra pedig egy új palotát is létrehozott 1433-ban. A közeli óratorony is eredetileg az ő munkássága idején készült el, de a 17. században összeomlott, deazonban 1673-ban helyreállították. Az 1860-as években a belső részeket újra kellett festeni, a jelenlegi freskók nagy része az 1890-es évekből származik.<ref>{{Cite web |title=Novgorodian First Chronicle |url=http://dx.doi.org/10.1163/9789004184640_emc_sim_01952 |work=Encyclopedia of the Medieval Chronicle |accessdate=2020-05-29}}</ref>

A székesegyházat [[IV. Iván orosz cár|IV. Rettegett Iván cár]] az opricsnyina idején kifosztotta az 1570-es években, de Leonyid érsek (1572–1575) helyreállította. Ő építtette a cár trónját, amely a székesegyház főhajójának déli bejáratánál áll. Leonyid idején számos nagy méretű csillár lógott a katedrálisban, ám ezek közül mára csak egy marad fenn.<ref>{{Cite web |title=Novgorodian First Chronicle |url=http://dx.doi.org/10.1163/9789004184640_emc_sim_01952 |work=Encyclopedia of the Medieval Chronicle |accessdate=2020-05-29}}</ref> A 18. század elejétől Novgorod érsekei vagy metropolitái az újonnan alapított fővárosban, [[Szentpétervár|Szentpéterváron]] éltek, így noha Novgorodnak technikailag még mindig volt a püspöke, nem túl gyakran volt jelen a városban, így a városi templomot nagyrészt a helyettes püspök vezette. Tizenkét novgorodi metropolita Szentpétervár (vagy Leningrád) nagyvárosi temetőiben és a szentpétervári Alekszandro-Nyevszkaja Lavrában lett eltemetve, nem pedig a Szent Szófia-székesegyházábanszékesegyházban.

Novgorod [[Barbarossa hadművelet|német megszállása]] során a Kreml súlyosan sérült a csaták és a náci műemlékpusztítás következtében. Maga a székesegyház azonban csodával határos módon túlélte a háborút. A főkupola nagy keresztjét (amelyhez egy fém madár kapcsolódik, amely valószínűleg a Szentlélek jelképe a galamb formájában) a spanyol [[Kék Hadosztály]] távolította el. Több mint 60 évig a madridi Katonai Művészeti Múzeumban maradt, egészen 2004. november 16-ig, amikor Miguel Ángel és Fernando Garrido Polonio spanyol szerzetesek visszaküldték az orosz ortodox egyháznak, miután egy madridi katonai táborban megtalálták a keresztet. A kupolák súlyosan megsérültek a háborúban, és a főkupola Krisztus Pantokrátor ábrázolása tönkrement. A legenda szerint a festők összeszorított ököllel festették felábrázolták Jézus alakját. Az érsek azt mondta nekik, hogy nyitott tenyérrel fessék fel Krisztust, de amikor másnap reggel visszatértek, a kezét csodával határos módon ismét összeszorítva találták. Ismétlődő erőfeszítések után egy hang a kupolából azt mondta, hogy hagyják így a képet, mert mindaddig, amíg Krisztus öklét összeszorítva tartja, mert addig a kezében tartja Novgorod sorsát is.<ref>{{Cite web |title=Конец Новгородской республики. Легенда о Спасе Вседержителе со сжатою рукой |url=http://bibliotekar.ru/novgorod13.htm |work=bibliotekar.ru |accessdate=2020-05-19}}</ref>