„Lászlófalva (Horvátország)” változatai közötti eltérés

[[Vukovár]]tól légvonalban 16, közúton 20 km-re nyugatra, községközpontjától 7 km-re délkeletre, a Nyugat-[[Szerémség]]ben, az Eszék-VinkovciEszék–Vinkovci vasútvonal mentén, a Vuka (Valkó) jobb partján fekszik. Vasútállomása van.

Žankovac és Henrikovci [[ókor]]i régészeti lelőhelyeinek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A középkori Lászlófalvát [[1381]]-ben ''„Lazlofalua”'' alakban említik először a bácsi káptalan által kiállított oklevélben, melyben Monostori Berzéthe Miklós fia Miklós átengedi Garai Miklós nádornak monostori birtokának egy részét. <ref>[https://archives.hungaricana.hu/en/charters/72432/?list=eyJxdWVyeSI6ICI2ODI5In0 Diplomatikai levéltár 6829.]</ref> Közelében egy szigeten álltak Osztró vár romjai.<ref> Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.</ref> Róla kapta mai szerb és horvát nevét a település.

[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Ostrovo”'' néven található. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Osztrovo”'' néven szerepel. <ref name="Lipszky"> [https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...486. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Osztrovo”'' néven 96 házzal, 3 katolikus és 694 pravoszláv vallású lakossal találjuk. <ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 35. o.] </ref>

A településenektelepülésnek 1857-ben 629, 1910-ben 746 lakosa volt. [[Szerém vármegye]] Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a szerb, 8%-a német, 5%-a horvát, 1%-a magyar anyanyelvű volt. A település az [[első világháború]] után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A [[második világháború]] végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb, 8%-a horvát, 4%-a jugoszláv nemzetiségű volt. [[1991]]-től a független HorvátoszágHorvátország része. A településnek 2011-ben 612 lakosa volt.

[[Keresztelő János]] születése tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1747 és 1752 között épült. Felszentelését 1752. június 18-án végezte Partenije Pavlović ortodox püspök. A templomnak története során három [[ikonosztáz]]a is volt: Az elsőt a 19. század elején festette Mihajlo Popović, majd 1841-ben új ikonosztáz készült, mely Đorđe Diklić munkája volt, melyet végül Luka Aleksijević újvidéki műhelyében újítottak meg. A templomot 1899-ben, 1934-ben, 1984-ben, végül pedig 2005-ben újították fel. A parókia épülete 1910-ben készült el. A horvátországi háború során a templom súlyosan megsérült. Az egyházi sematizmusban azt írják, hogy a hajó tetőszerkezete megsemmisült, a tornyot két gránát találta el, az apszis feletti tető koszorúja és a templom belseje is megsérült. A háború után helyreállították.