Wikipédia

„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1
aNincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
== A magyar nyelv alternatív rokonításának története ==
{{csonk-szakasz}}
[[Vámbéry Ármin]] [[1869]]-ben ''Magyar és török-tatár szóegyeztetések'' címen adta ki munkáját. A Könyv szerint a magyar finnugor eredetű nyelv, később kapcsolatba került turk nyelvekkel, melyektől rengeteg szót átvett.<ref>http://menadoc.bibliothek.uni-halle.de/ssg/content/pageview/779095</ref> A mű nyomán kirobbant az [[Turanizmus#Az_ugor–török_háború|ugor-török háború]] néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során a [[Budenz József]] -– aki német nyelvész volt! -– és [[Hunfalvy Pál]] (eredeti neve: Hunsdorfer) által felállított finnugor-elmélettel szemben alul maradt. Nagy szerepet játszott ebben, hogy a finnugor-elmélet ebben az időben ugyanolyan megalapozatlan szórokonításokkal manipulált, mint amilyeneket az ellentábornak felróttak, így sikerült több mint 1000 magyar szóról „kimutatni” a finnugor rokonságot. (Ez a szám '''ma már nem haladja meg az 500'''-at.)<ref>{{Cite web |url=http://finnugor.elte.hu/?q=szokeszlet |title=Archivált másolat |accessdate=2016-03-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160407155627/http://finnugor.elte.hu/?q=szokeszlet |archivedate=2016-04-07 }}</ref> Ezután Vámbéry nem foglalkozott többet a nyelvtörténeti elméletekkel.
 
Az alternatív elmélet hívei előszeretettel állítják be politikai vagy nemzetellenes töltéssel rendelkezőnek a finnugor elméletet. Gyakran hivatkoznak [[Trefort Ágoston]] egy idézetére. Eszerint Trefort [[1877]]-ben – mint vallásügyi és oktatási miniszter, sőt [[1874]]-től az MTA igazgatója – a következőket nyilatkozta: „Én az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás principiumátprincípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.”
 
Az idézet először Hary Györgyné 1976-os, a ''Valóság'' c. cikkében jelent meg. Hary Györgyné nem jelölte meg forrását (ha az egyáltalán létezett), így az idézet létezését semmi nem erősíti meg.<ref>[http://toriblog.blog.hu/2010/12/07/hamis_e_a_nemzetveszto_trefort_idezet Töriblog.hu - Hamis-e a nemzetvesztő Trefort-idézet?]</ref> Marton Veronika kutatásai alapján az idézet már id. Verrasztó József 1967 júliusában, Kolozsvárt kelt levelében is felbukkan, azonban az eredeti forrást ez a levél sem említi meg. .<ref>[http://martonveronika.blog.hu/2014/11/05/a_sumir_nyelvvita_es_az_elozmenyei Marton Veronika: A sumir nyelvvita és az előzményei -– I. rész]</ref>
 
[[Zsirai Miklós]] ''Őstörténeti csodabogarak'' című munkájában (1943) felsorolja, hogy a magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel egyeztették:
[[héber nyelv|héber]], [[egyiptomi nyelv|egyiptomi]], [[sumer nyelv|sumer]], [[etruszk nyelv|etruszk]], [[hettita nyelv|hettita]], [[baszk nyelv|baszk]], [[Újperzsa nyelv|perzsa]], [[pelazg nyelv|pelazg]], [[ógörög nyelv|görög]], [[kínai nyelv|kínai]], [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]], [[angol nyelv|angol]], [[tibeti nyelv|tibeti]], [[tamil nyelv|tamil]], [[korják nyelv|korják]], [[kamcsadál nyelv|kamcsadál]], [[jukagir nyelv|jukagir]], [[japán nyelv|japán]], [[ajno nyelv|ajno]], [[Dravida nyelvcsalád|dravida]], [[maori nyelv|maori]], [[magar nyelv|magar]], [[csin nyelv|csin]], [[lepcsa nyelv|lepcsa]], [[dafla nyelv|dafla]], [[abor-miri nyelv|abor-miri]], [[khasszi nyelv|khasszi]], [[mikir nyelv|mikir]], [[munda nyelv|munda]], [[gondi nyelv|gondi]], [[örmény nyelv|örmény]], [[bodó nyelv|bodó]], [[kocs nyelv|kocs]], [[garo nyelv|garo]], [[kacsari nyelv|kacsari]], [[manipur nyelv|manipur]], [[teluga nyelv|teluga]], [[migal nyelv|migal]], [[brahui nyelv|brahui]], [[tapka nyelv|tapka]], [[manyók nyelv|manyók]], [[szokpa nyelv|szokpa]], [[hórpa nyelv|hórpa]], [[szerpa nyelv|szerpa]], [[szunvár nyelv|szunvár]], [[garung nyelv|garung]], [[rodong nyelv|rodong]], [[csuruszja nyelv|csuruszja]], [[kulungya nyelv|kulungya]], [[bahingya nyelv|bahingya]], [[lehorong nyelv|lehorong]], [[szangpang nyelv|szangpang]], [[dumi nyelv|dumi]], [[bután nyelv|bután]], [[kamu nyelv|kamu]], [[humi nyelv|humi]].
Habár Zsirai ezeket „csodabogaraknak” nyilvánítja, a makrocsaládokban vagy az ősenylvekbőlősnyelvekből való leszármazásban való gondolkodás alapján ezen egyeztetések egy része korántsem biztos, hogy alaptalan.
 
Az alternatív nyelvelméletek inkább követik a multidiszciplináris elvet, mivel figyelembe veszik a régészet és a történettudomány eredményeit is. A nyelvészet ebben az esetben a történelem segédtudománya, és a helyén kell kezelni. Az alternatív elméletek szerint ha egy nyelvelmélet olyan dolgot állít, amely történetileg nem igazolható, akkor a nyelvelmélet helytelen, nem a történettudomány.
26. sor:
 
== Alternatív elméletek ==
Valójában már a finnugor nyelvészetben is két irányzat létezik,: az egyik szerint vannak az ősi finnugor nyelvek, és ebből alakult ki minden mai finnugor nyelv. A másik szerint a finnugor nyelvek az uráli nyelvcsalád egyik ágát képviselik, és a magyar nyelv nem a finnugor nyelvek finn-permi ágába, hanem az ugor ágába tartozik.
 
Az alternatívák elsődleges kiindulási alapja, hogy elvetik a finnugor nyelvek felé mutató nyelvi kapcsolat alaprétegbeliségét (vagy legalábbis annak kizárólagosságát, utalva arra, hogy szerintük pontosan ugyanazok a szavak más nyelvcsaládokkal is rokonok), esetleg az átvételek irányát és/vagy a nyelvfejlődési modellt vitatják. Az alternatív elméletek szerint az ugor nyelvcsalád (vagy finnugor vagy ural-altáji) a közös szókincséhez egy közlekedő nyelven keresztül is juthatott, amely közlekedő nyelv alapja a magyar nyelv őse is lehetett. Mindenesetre a magyarban találhatók meg legnagyobb számban ''egyszerre'' azok a fontos nyelvi jellemzők, amelyek alapján magát a finnugor nyelvcsalád elméletét felállították {{forrás?}}. Erre csak egy apró példa a kicsinyítő képzők esete, amelyek az uráli és a finn nyelvekben egyszerűek (''csa/i'', illetve ''ka/e/i''), a magyarban viszont mindkettő megtalálható. Sőt ezen felül a szláv nyelvek ''ca'' kicsinyítője is, valamint még több egyéb nyelvi nyom további kicsinyítő képzőkre, mint a ''-d'' és a ''-ny''.
 
A magyar nyelv számos olyan jellemzőt mutat, amelyek más nyelvek felé is vezethetnek, amennyiben azt tekintik alaprétegnek.<ref name="mnytud.arts.klte.hu">[http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/mokus.pdf Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói (in: Tűzcsiholó. [[Lükő Gábor]] Emlékkönyv. Budapest, 1999)]</ref><ref>FEHÉR Krisztina: A családfamodell és következményei. http://mnytud.arts.klte.hu/mnyj/49/08feherk.pdf</ref> A nyelvi alaprétegek alapján több elmélet létezik.{{forrás?}}
 
=== Magyar-türkMagyar–türk (turáni) elmélet ===
 
A [[magyar-türk nyelvrokonság]] elmélete [[Vámbéry Ármin]] 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a magyar az [[altaji nyelvcsalád]]dal, ezen belül a [[török nyelvek|türk nyelvekkel]] és a [[hun nyelv]]vel áll közelebbi rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk ([[ujgur nyelv|ujgur]], [[Kirgiz nyelv|kirgiz]], [[török nyelv|oszmán-török]], [[kunok|kun]] stb.), [[mongol nyelv|mongol]], [[mandzsu nyelv|mandzsu]], hun, [[avar nyelv|avar]] stb. nyelveket öleli föl, de egyesek távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak [[urál-altaji nyelvcsalád|urál-altaji nyelvekről]] beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, [[turáni]] kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink [[Az Árpád-ház eredetmondái|hun-magyar azonosságtudata]].
38. sor:
A finnugor, illetve a török elmélet képviselői a 19. században élénk vitát folytattak, amely ma [[ugor-török háború]] néven ismert. Itt a finnugor nyelvrokonság kizárólagossága (ezt képviselte az ugor oldal), valamint a magyar nyelv kettős, finnugor és török jellege melletti érvek (ezt képviselte a török oldal) álltak szemben egymással. A vitát egyik oldal sem nyerte meg, mivel Vámbéry nem utasította el a finnugor nyelvrokonságot, a másik oldal viszont nem volt hajlandó elfogadni a török rokonságot, habár nem tudták cáfolni Vámbéry érveit. Vámbéry elmélete ma leginkább a [[Sándor Klára]] nevéhez köthető magyar-török kétnyelvűség elméletében<ref>http://web.unideb.hu/~tkis/sl/sk_tm Sándor Klára: A magyar-török kétnyelvűség és ami mögötte van.</ref> él tovább, de a makrocsaládok létének statisztikai alátámasztása<ref name="pnas.org">[http://www.pnas.org/content/110/21/8471.full.pdf?with-ds=yes Pagel M., Atkinson Q.D., Calude A.S., Meadea A.: Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS, 110, 21: 8471–8476, doi: 10.1073/pnas.1218726110]</ref><ref name="ReferenceA">[http://www.pnas.org/content/112/41/12752.full.pdf?with-ds=yes Jäger G.: Support for linguistic macrofamilies from weighted sequence alignment. PNAS, 112, 41: 12752–12757, doi: 10.1073/pnas.1500331112]</ref> is Vámbéryt igazolja.
 
=== Sumer-magyarSumer–magyar nyelvelméletek ===
{{Bővebben|Sumer–magyar nyelvelméletek}}
A sumer-magyarsumer–magyar nyelvrokonság kapcsolatának feltételezése és vizsgálata a [[sumer nyelv]] felfedezésétől datálható, az elmélet első felvetői nem magyarok {{forrás?}}, hanem a nyelv első leírói voltak, akik eredetileg egy igen tág, sumer-turáni-altaji nyelvi egységben gondolkodtak. A két nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják - elsősorban külföldön élő magyarok -, különböző módszerekkel. Ehhez azonban hozzájárul az a módszertani alapkérdés, miszerint a finnugor-elmélet követői szerint rendszeres hangmegfeleltetésen alapuló nyelvvizsgálat az egyetlen módja a nyelvfejlődés tudományos vizsgálatának. Az alternatív elméletek nagyobb része elveti e módszer univerzális alkalmazhatóságának lehetőségét, és a nyelvek változásának más, általuk kutatott jellegzetességeit helyezik előtérbe.
 
A sumer-magyarsumer–magyar nyelvelméletek skálája a két véglet (a magyarok a sumerek közvetlen leszármazottai; illetve valamennyi hasonlóság csupán a véletlen műve) között számos reálisabb (és könnyebben alátámasztható) elméletet is magába foglal: a magyar nyelv ősébe kerülhettek sumer eredetű szavak, vagy akár mindkét nyelvben származhatnak egy korábbi közös ősnyelvből ([[nosztratikus nyelvcsalád|nosztratikus]] vagy még korábbi) is.
 
=== Kabard–magyar nyelvrokonság ===
51. sor:
{{Bővebben|Japán–magyar nyelvrokonság}}
 
=== [[kelta nyelvek|Kelta]]-magyar–magyar nyelvkapcsolat elmélete ===
{{csonk-szakasz}}
 
=== [[Kecsua nyelv|Kecsua]]-magyar–magyar nyelvhasonlóságok ===
{{csonk-szakasz}}
 
=== Kínai-magyarKínai–magyar nyelvrokonság ===
[[Podhorszky Lajos]] - akinek munkásságát 1858-ban levelezői tagsággal ismerte el az MTA - 1876. március 13-án tartotta meg „''A magyar képzők és ragok megfejtése sinai gyökszók által''” című akadémiai székfoglalóját. A nyelvész kapcsolatot vélt felfedezni a magyar és a kínai nyelv között (pl. hiep: fej, tu: út szóegyezésekkel próbálta bizonyítani a két nyelv rokonságát).<ref>{{Cite web |url=http://finnugor.elte.hu/?q=nemtud |title=''Tudománytalan nyelvrokonítási kísérletek'' |accessdate=2016-06-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160617072447/http://finnugor.elte.hu/?q=nemtud |archivedate=2016-06-17 }}</ref><ref>„''De a délibábos nyelvészet még ekkor sem adta meg magát, tovább járt a maga útján, még az Akadémián belül is. Podhorszky Lajos 18 évvel levelező taggá történt megválasztása után megtartott szókfoglaló értekezésében a magyar nyelv kínai eredetét próbálta igazolni''.” ([[Ligeti Lajos]]: [http://epa.oszk.hu/00000/00021/00297/pdf/MKSZ_EPA00021_1977_93_01_003-014.pdf ''Az Akadémia könyvtára és az orientalisztika''] (1977))</ref> Erről írt is egy vaskos, 344 oldalas kötetet, ami Párizsban jelent meg 1877-ben.<ref>Ludwig Podhorszky: ''Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache: genetisch aus chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt''. Paris, Verlag von Maisonneuve, 1877 (344 p. 8° (25 cm)) Móricz Zsigmond hagyatékában is található ebből egy példány. (PIM)</ref> Mellesleg egy hun–magyar őstörténetet is alkotott magának, de erről nem maradt fenn túl sok részlet, mivel korábbi felvetéseit többször gúny tárgyává tették.
 
Podhorszky elképzeléseit a kínai-magyarkínai–magyar nyelvrokonságról [[Budenz József]] kérdőjelezte meg az MTA egyik ülésén 1877-ben.<ref>[http://real-eod.mtak.hu/317/1/ERTNYELVSZEP_07_02.pdf Budenz: ''Podhorszky L. magyar-sinaimagyar–sinai nyelv-hasonlítása.'' (1877. március 12.)]</ref><ref>„''De vajjon bizonyít-e P. úr és hogyan? Szorosan véve semmit sem bizonyít, csak hiszi, tartja, fölveszi a sinai rokonságot, s úgy látszik nem is adott magának számot arról, hogy mi kell ilyen bizonyításhoz, s hogy kell benne eljárni. [...] Ilyen szóegyezések, a milyenek a fent idézett magyar-sinaimagyar–sinai találkozások is, ismétlem, igen is lehetnek nyomok a nyelvrokonság keresésében, de soha sem bizonyítékai; mert különben könnyű szerrel a világ valamennyi nyelvének rokonságát lehetne constatálni; de akkor a nyelvtudomány sem lenne egyéb üres hanghasonlat-kapkodásnál, s czélja legfelebb curiositásokon való mulatozás. [...] Azt hiszem, eléggé igazoltam fentebb kimondott ítéletemet, hogy P. úrnak a magyar és sinai nyelvek rokonításával tett kísérlete — csakis sikertelen elhibázott kísérlet.''”</ref>
 
=== Bibliai szóhasonlítások ===
70. sor:
{{csonk-szakasz}}
 
=== Etruszk-magyarEtruszk–magyar nyelvrokonság ===
{{Bővebben|Etruszk–magyar nyelvrokonítás}}
 
Legutóbb az [[etruszk nyelv|etruszk]]-magyar–magyar nyelvrokonság elmélete került előtérbe [[Mario Alinei]] olasz nyelvész kutatásai alapján. Valójában Alinei nem kifejezetten etruszk–magyar nyelvrokonságról beszél, hanem azt állítja, hogy az etruszkok nyelve a finnugor nyelvek közé tartozik, bár az elmélet végkövetkeztetése az, hogy az etruszk nyelvhez a magyar áll a legközelebb.
 
A hasonlóság a puszta alaki egyezéseken túlmenően az írásrendszerre és a betűk kiejtésére is vonatkozik.
132. sor:
A '''türk rokonítás'''t a [[régészet]] alátámasztja. A finnugristák szerint azonban a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett [[alapszókincs]]től (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. Az „alapszókincs” meghatározása azonban erősen szubjektív. A finnugor-elmélet hívei szerint a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak. A magyar nyelvben fellelhető alig 500, finnugor nyelvekkel rokon szó azonban egy alapszókincsnek is csak a nagyon kis töredékét alkotja (és ezek többsége sem kizárólagos a finnugor nyelvekre), nagyobb része azonban vagy török, vagy valamilyen egyéb nem-finnugor, éppenséggel az indoeurópai körbe (is) vezet. [[Marácz László]] szerint a finnugor elmélet aluldeterminál: nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem. A finnugor elmélet támogatói viszont ezeket a szavakat rendre uráli eredetűnek sorolják be, nem foglakoznak azok nyelvcsaládokon átívelő párhuzamaival, így az az érvelés, hogy az uráli eredetű szavaink ősibbek lennének a többi nyelvcsaláddal rokon szavaknál, Marácz szerint módszertani hibán (körérvelésen) alapul.<ref>[http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból]</ref> [[Szilágyi N. Sándor]] így fogalmazta meg a problémát: „''A családfa a széttartó irányú mozgásra irányítja az ember figyelmét... Ezzel szemben a gyökerek sok helyről indulnak, némelyek közülük egyesülnek, így egyre kevesebben lesznek, míg végül egyesülnek a fa tövében. Legvastagabbnak a finnugor látszik, de a honfoglalás előtti török sem éppen hajszálgyökér. (És tán még vastagabbnak is látszhatna, ha nem akarták volna annyian és annyira vékonyabbra faragni.)”<ref name="mnytud.arts.klte.hu"/>
 
Az alapszókincs elmélete még az indoeurópai nyelveket sem képes önmagában rokonítani. Így például az indoeurópai nyelvek többségében közös a ''vas'' szó. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az indoeurópai nyelvi egység a vaskorban még fennállt. Ugyanakkor a ''tej'' szó már nem közös, holott a vaskort jóval megelőzően létezett már a tej. Még inkább alapszókincsbe illőnek látszik a ''láb'', ami közös, míg a ''kéz'' már nem közös. Az alapszókincshez tartozónak gondolt ''lazac'' jelentésű germán ''lox'' (német Lachs) alapján komoly elméletté vált az indoeurópaiak északi származására vonatkozó elgondolás. Azonban ennek rokonát a hindi ''lak'' szóban találták meg, amelynek jelentése „rózsaszínű máz”. (Magyarban: '''laz'''ac!) Ez épp olyan délibábos, célorientált nyelvi bűvészkedés az indoeurópai nyelvészektől, mint amilyeneket az alternatív elméletek fejére olvasnak. Ezért az alapszókincs elmélete csak erős megszorításokkal, fenntartásokkal tekinthető tudományos módszernek. A magyar-türkmagyar–türk nyelvrokonság elmélete mellett szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza. Ezeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelezi.
 
A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altaji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek) rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig különösen kérdéses. Szima Csien K. e. kb. 100-ban 130 kötetes művének (témája: Kína és a szomszédos népek történelme) 110. kötetét a hunokról írta. A hunok nyelvét a tudósok általában kihalt ótörök nyelvnek tartják, bizánci krónikák szerint pedig az avarok a hunok utódai.
166. sor:
* [http://www.varga.hu/index.html Varga Csaba] (ősnyelvpárti)
* Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel, 2007
* Varga Csaba: Ógörög: Régies csángó nyelv, 2006
* [http://www.olvassbele.hu/index.php/koenyvismertetk/705-pacaldieta Pacaldiéta] (A nyelvrokonságról)
* [http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=243 Honti László (főszerkesztő): A nyelvrokonságról Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság], Budapest, [[Tinta Könyvkiadó]], 2010.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Alternatív_elméletek_a_magyar_nyelv_rokonságáról”