„Earl Van Dorn” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
1861 szeptemberében [[Constance Cary Harrison]] és két unokatestvére elkészültek az első három konföderációs hadilobogó megvarrásával, melyeket [[William Porcher Miles]] és Beauregard terveztek. Constance a mississippi állambeli Port Gibsonban született, vagyis Van Dorn szülővárosában, így az első három lobogót Johnston, Beauregard és Van Dorn vehette át. A csapatok 1861. november 28-án ceremoniálisan kibontották a lobogókat.{{refhely|Atkinson}}
 
Egy a manassasi táborban Longstreet által adott banketten vita kerekedett, hogy mi legyen a Konföderáció himnusza. Néhányan a Maryland, my Maryland mellett voksoltak, mások a Dixie-t favorizálták. Nem így Van Dorn, aki vehemensen érvelt [[Vincenzo Bellini]] [[A puritánok]] című nagyoperájának szabadságduettje mellett, melyben a két basszus azt énekli: „Sia voce di terror: Patria, vittoria, vittoria, onor. Suoni la tromba, e intrepido/ Io pugnerò da forte/ Bello è affrontar la morte gridando Libertà!” (Rettegje az ellenség szavunk: haza, győzelem, győzelem, becsület! Harsogjon a trombita és minden erőmmel bátran harcolni fogok! Mily gyönyörű a dacolni a halállal, azt kiáltván, szabadság!) Van Dorn hazafias nekibuzdulásában odáig ment, hogy énekelni kezdte a sorokat, mire Longstreet biztatni kezdte: „Fel az asztalra és mutasd magad, hisz nem is látunk!”„” „Nem, hacsak magad is velem nem tartasz!” - vágott vissza Van Dorn. Végül Longstreet, Van Dorn és [[Gustavus W. Smith]] hadosztályparancsnokok mindhárman felálltak az asztalra és a társaság, valamint Johnston és Beauregard tábornagyok szórakoztatására elénekelték a duettet.{{refhely|Atkinson}}
 
Ez idő tájt Davis elnöknek problémái támadtak a Mississippintúli hadszíntéren, ahol [[Sterling Price]] és [[Benjamin McCulloch]] tábornokok nem voltak hajlandóak egymással együttműködni. Davisnek szüksége volt valakire, aki a személyes rivalizálásukat el tudja nyomni és hatékony harci erőt tud kovácsolni a hadszíntér szétforgácsolt erőiből. [[Henry Heth]] és [[Braxton Bragg]] tábornokok nem fogadták el a felajánlott pozíciót, így Davis a rangidős vezérőrnagyhoz fordult.{{refhely|NPS}} Van Dorn elfogadta a megbízatást és január 19-én elutazott nyugatra. Feladata a térség erőinek összevonása volt és főhadiszállását az [[Arkansas (állam)|Arkansas]] állambeli Pocahontasban rendezte be.{{refhely|Foote, első kötet|278. o.}} A Mississippintúli katonai körzet parancsnokságát 1862. január 29-én vette át.{{refhely|Eicher & Eicher, Longest Night|884. o.}}