„Keton” változatai közötti eltérés

A '''ketonok''' [[oxocsoport]]ot (═O) tartalmazó, oxigéntartalmú szerves vegyületek, melyeknél a [[funkciós csoport]] egy láncközi vagy gyűrűs C-atomhoz kapcsolódik. Általános képletük: R₁–CO–R₂. A képletben szereplő ''R₁'', ''R₂'' láncokat a keton oldalláncainak nevezzük.

A kisebb- és közepes szénatomszámú ketonok jellegzetes, az [[éter (kémia)|éterekéhez]] hasonló szagú folyadékok. Forráspontjuk az [[alkoholok]]énál és a [[karbonsavkarbonsavak]]akénál<nowiki/>énál alacsonyabb, mivel nem képesek [[hidrogénkötés|hidrogén-híd]] kialakítására, viszont a [[szénhidrogénszénhidrogének]]ekénél<nowiki/>énél magasabb, mivel a poláris molekulák [[Dipólus-dipólus kölcsönhatás|dipól-dipól kölcsönhatásbakölcsönhatás]]<nowiki/>ba léphetnek egymással. A kis szénatomszámú ketonok jól oldódnak vízben, a szénatomszám növekedésével az oldhatóság egyre csökken, az ötös szénatomszámú ketonok már vízben gyakorlatilag nem oldódnak. Az összes keton jól oldódik alkoholban és éterben.

A ketonok az [[aldehid]]ekkel ellentétben enyhe oxidációs hatásra nem oxidálódnak, így nem adják sem az [[ezüsttükörpróba|ezüsttükör]]-, sem a [[Fehling-próba|Fehling-próbát]]. Megfelelően erős oxidációs hatásra (pl. [[salétromsav|HNO₃]]) azonban lánchasadás mellett oxidálhatók, ekkor különféle szénatomszámú [[karbonsavak]] keletkeznek.