„Telefonhálózat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
|||
58. sor:
[[1961]]-ben 671 ezer, [[1970]]-ben 723 ezer, az [[1970-es évek]] közepén 1 millió telefon-előfizető volt Magyarországon. [[1971]]-ben 14 ezer, [[1976]]-ban hatezer, [[1977]]-ben ötezer, [[1978]]-ban tízezer, [[1979]]-ben 27 ezer, [[1980]]-ban 30 ezer új állomást helyeztek üzembe. 1978. január 1-től bevezetésre került a szerelési hozzájárulási díj a magánelőfizetőknél, s az intézmények, illetve az állami vállalatok is magasabb tarifát fizettek innentől.
1980-ban Budapesten 1,7 millió érkilométernyi kábel volt lefektetve, ennek 40%-a 30–40 évnél idősebb. Az utcákon a föld alatt közel 50 000 ún. kábelszekrény és majdnem 5000 szoba nagyságú kábelakna kapott helyet. Az 1980-as években vezették be a vezetékes és a mikrohullámú PCM-rendszert. Mikrohullámú adót helyeztek el a Szabadság-hegyen, amely a József-, a Ferenc-, a Krisztina-, a Lipót- és a Belváros közötti összeköttetések egy részének lebonyolítását végezte. A helyi beszélgetések száma 1980-ban már egymilliárdnál is nagyobbra rúgott. Egy magánállomáson havonta átlagosan 100, míg egy alközponti
A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A [[19. század]]i írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túl-, hol pedig alábecsülték. [[1882]]-ben [[Vajda János (költő)|Vajda János]] már azt írta: „A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust”. [[Ady Endre]] keserűbben fogalmazott: „Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!”
| |||