„Cseles Márton” változatai közötti eltérés

[[1657]]-ben lépett a jezsuita rendbe. [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban (1673–76) filozófiát, [[Graz]]ban és [[Bécs]]ben egyházjogot, szentírást és [[teológia|teológiát]] is tanított. [[Kollonich Lipót]] [[esztergom]]i érsek megbízásából [[1694]]-ben [[Róma|Rómába]] kerül. A [[Vatikáni levéltár]]ban az ő munkásságával kezdődik a magyar forrásmunkák feltárása -– 1695-ben ő bukkant rá a Riccardus-jelentésre, amiben a pápai kúria számára összefoglalták [[Julianus barát]] első útjának eredményeit. Visszatérvén hazájába, a [[győr]]i rendház főnöke lett, ahol a teológusokat tanította, majd átment a [[pozsony]]i rendházba. A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején tartományfőnök volt, ekkor [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] hívei elfogták és [[Érsekújvár]]ba, majd [[Nyitra (település)|Nyitrára]], végül [[Munkács]]ra hurcolták, ahol egy éven át volt fogságban. Kortársai a magyar [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]]nak nevezték.

*[[Vásáry István (orientalista)|Vásáry István]]: Cseles Márton magyar őstörténeti feljegyzései (1659-98), in: [http://mek.oszk.hu/05000/05071/index.phtml Az előkelő idegen -– III. Nemzetközi Vámbéry Konferencia]. Dunaszerdahely, 234-257.