|
== Története ==
https://discord.gg/zanhJs
=== Korai évek (1968–1982) ===
Megalakulása után évekig nem volt biztos felállása az együttesnek. Állandó változásokon mentek keresztül, ami lényegében amatőr szinten tartotta őket, miközben a közönség előtt is csak szórványosan jelentek meg különböző fesztiválokon. A szakmai előmenetelük [[1976]]-ban kezdődött, amikor felkérték őket, hogy játszanak az egyik első német rock and roll-fesztiválon, ez volt a Rock am Rhein. A fesztivált követően az együttes lemezfelvételi lehetőséget kapott. Az ekkor felvett első [[Accept (album)|Accept]]-album még nem aratott nagy kereskedelmi sikert.
https://discord.gg/zanhJs
Az Accept első stabil felállása [[Udo Dirkschneider]] énekesből, [[Wolf Hoffmann]] és [[Gerhard Wahl]] gitárosokból, [[Peter Baltes]] basszus gitárosból és [[Frank Friedrich]] dobosból állt. Friderich és Wahl otthagyták az együttest az [[Accept (album)|Accept]] megjelenése után, mert nem állt szándékukban professzionális zenészekké válni. A helyükre [[Stefan Kaufmann]] és [[Jörg Fischer]] érkezett. Ezzel az új felállással kezdtek neki az új album felvételének [[1980]]-ban. Az [[I’m a Rebel]] album hívta fel a média figyelmét a csapatra, ekkor kérték fel őket először televíziós felvételre.
https://discord.gg/zanhJs
[[1981]]-ben három fontos esemény is történt az együttes életében. Az első a [[Breaker]] album megjelenése volt, második [[Gaby Hauke]] menedzser megérkezése a csapathoz, aki az egész további karrierjük során menedzselte őket. A harmadik jelentős eseményt az jelentette, amikor az Accept csatlakozott a [[Judas Priest]] világkörüli turnéjához, ami jelentős sikert hozott az együttesnek, Európa-szerte ismertté téve őket.
https://discord.gg/zanhJs
A következő album a [[Restless and Wild]] [[1982]]-ben jelent meg, de Jörg Fischer ekkor már nem volt az Accept tagja, röviddel az album felvétele előtt otthagyta a csapatot. Az összes gitár témát Wolf Hoffmann játszotta fel. A Restless and Wild albumon látható hogy az Accept zenéjébe egyre több olyan jellemvonást foglaltak bele, amit később már [[speed metal|speed metálnak]] neveznek. Az album megjelenését egy turné követte, amire [[Jan Koemmet]] gitáros segítségét kérték, hogy elő tudják adni a dalokat a színpadon.
https://discord.gg/zanhJs
=== A siker (1983–1987) ===
Az Accept számára az igazi sikert a következő albumuk, a [[Balls to the Wall]] megjelenése hozta, ami különbözött az eddig megjelentektől. Ez egy konceptuális album volt, olyan dalokkal amelyek komoly társadalmi problémákról szóltak, mint például a politika, a homoszexualitás, a különböző emberi kapcsolatok. A címadó dal a [[Balls to the Wall]] az elnyomás ellen tiltakozik, a [[Fight It Black]] a társadalomba beilleszkedni képtelen emberekről szól, miközben az alkalmazkodás ellen harcol. A szövegek szerzője az Accept és egy bizonyos Deaffy, amit később felfedtek, hogy a menedzserük, Gaby Hauke rejtőzik az álnév alatt. Ettől az albumtól kezdve ő írta a dalszövegeiket, anélkül hogy a dalok szövegeiért szerzőséget kért volna.
https://discord.gg/zanhJs
[[1983]]-ban a szülővárosukban adott koncert alatt véletlenül összefutottak Jörg Fischerrel. Hauke ragaszkodott hozzá, hogy Fischer legyen újra a zenekar tagja. Ezután egy olyan világkörút következett, ami egészen [[1984]]-ig tartott, majd a történelmi [[Monsters of Rock]] fesztiválon léptek fel Angliában.
https://discord.gg/zanhJs
[[1985]]-ben jelent meg a [[Metal Heart]], hamarosan utána pedig a [[Kaizoku-Ban]] [[Középlemez|EP]], ami egy [[Japán]]ban felvett koncertlemez. Az albumok sorában a [[Russian Roulette]] következett [[1986]]-ban, amin a [[Scorpions]] producerével [[Dieter Dierks]]zel dolgoztak együtt.
https://discord.gg/zanhJs
Időközben a különbözőségek is kezdtek a felszínre törni a csapat tagjai között. Peter Baltes, Wolf Hoffmann és Gaby Hauke egyre nagyobb érdeklődést mutattak az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] irányába, egyre több időt töltöttek a tengeren túli országokban, többet mint Németországban, ami azt jelentette hogy állandóan távol voltak az Accept többi tagjától. A köztük lévő távolság hézagot okozott, ezt Udo Dirkschneider úgy akarta pótolni, hogy szólókarrierbe kezdett. Az együttes otthon maradt tagjai együtt dolgoztak Udóval az első szóló albumán. Az [[Animal House]] című album [[U.D.O.]] név alatt jelent meg [[Európa|Európában]] és [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]].
https://discord.gg/zanhJs
=== Az ''Eat the Heat'' időszak (1988–1989) ===
Egy rövid tétlen időszak után Peter, Wolf és Stefan úgy döntöttek, hogy megpróbálnak még egyszer együtt dolgozni. [[David Reece]] énekest kérték fel, hogy lépjen Dirkschneider helyére. Udo szólókarrierje jól működött és Jörg Fischer gitáros még egyszer elhagyta az együttest. Néhány demó után az együttes elég stabilnak tűnt és kiadta az ''[[Eat the Heat]]'' című albumot, ami az első Udo nélküli Accept album.
https://discord.gg/zanhJs
Egy rövid amerikai bemelegítő körút után [[Jim Stacey]] ritmusgitáros támogatásával európai turnéra indultak. A turné során Stefan Kaufmann háta komoly sérülést szenvedett, őt a turné befejezéséig [[Ken Mary]] váltotta fel a doboknál. A turné nem bizonyult túl szerencsésnek, egyrészt Kaufmann sérülése miatt, akinek egy hosszabb szünetet kellett tartania a dobolásban, másrészt, mert úgy ítélték meg, hogy Reece egy instabil személyiség, akivel nem tudnak együtt dolgozni. Végül úgy döntöttek, hogy eljött a visszavonulás ideje. 1989-ig az Accept abbahagyta a tevékenységét.
https://discord.gg/zanhJs
=== Újra Dirkschneiderrel, az utolsó közös évek (1992–1997) ===
https://discord.gg/zanhJs
[[1990]]-ben kibocsátottak egy koncert-felvételekből álló összeállítást [[Staying a Life]] címmel, a rajongók szerte a világon egy újra egyesülésre vágytak. Egy németországi látogatás alkalmával Udo találkozott az Accept zenészeivel és egy beszélgetés után eldöntötték, hogy újra együtt dolgoznak az együttes klasszikus felállásával.
GYERTEK FEL NYOMORÉKOK!
[[1993]]-ban megjelent a [[Objection Overruled]]. Az együttes újbóli összeállása Európában és Amerikában is sikeres lett, ahol az együttes a Pavement Recordsszal szerződtöt le. Az album megjelenését egy világ körüli turné követte. [[1994]]-ben megjelent a [[Death Row]] című albumuk, de Kaufmann a korábbi sérülése kiújult és így képtelen volt még egyszer játszani. Az együttes a következő tervezett turnéra meghívta [[Stefan Schwarzmann]]t, hogy ideiglenesen pótolja Kaufmannt.
A zenészek mindazonáltal elkezdték fáradtnak érezni magukat. A Soligen városából származó tizenévesek fiúkból felnőttek lettek, és elkezdték érezni magukon azt a fáradtságot, amit az egész életen át tartó turnézás jelentett. A véglegesség érzése már bennük volt, amikor stúdióba vonultak, hogy [[Michael Cartellone]]-nal (a [[Damn Yankees]] együttesből) a doboknál felvegyék a [[Predator (album)|Predator]] című albumukat, ami [[1996]]-ban jelent meg. Az Accept utolsó turnéja a Predator album népszerűsítésére indult, keresztül Amerikán, Európán és Ázsián, majd Japán fővárosában Tokióban ért véget.
=== Folytatás Mark Tornillo-val (2009–napjainkig) ===
Az Accept jövője bizonytalan, minden tag a saját projektjein dolgozik. Mindazonáltal [[2005]]-ben újra összejöttek egy rövid megemlékező turnéra, melynek utolsó állomása [[2005]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] volt Bulgáriában, de emlékezetes koncertet adtak előtte Budapesten, a Sziget fesztiválon is. Udo Dirkschneider a Lords of Metal magazinnak adott interjúban arról beszélt, hogy egyelőre nem tervezik az újabb visszatérést. 2009-ben úgy döntött a zenekar, hogy Udo Dirkschneider nélkül, egy új énekessel visszatérnek a színtérre. Az egykori [[TT Quick]] énekes [[Mark Tornillo]] személyében megtalálták az új énekest, és 2010-ben kiadták a ''[[Blood of the Nations]]'' című visszatérő albumukat. Az albumon Peter Baltes basszusgitáros, Wolf Hoffman gitáros, Mark Tornillo énekes mellett Stefan Schwarzmann dobolt, míg a ritmusgitárt a régi tag Herman Frank kezelte. Az album kiváló kritikákban részesült, és kereskedelmileg is az együttes egyik legsikeresebb produkciója lett.
A nagy várakozást megelőző folytatás 2012 áprilisában jelent meg ''[[Stalingrad (album)|Stalingrad]]'' címmel, amely szintén elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését. 2014 végén Herman Frank és Stefan Schwarzmann saját együttesük, a Panzer miatt, kiléptek, helyükre [[Uwe Lulis]] és Christopher Williams érkeztek. 2018 novemberében Peter Baltes basszusgitáros várlatlanul kilépett a zenekarból.<ref>{{Cite web |url=http://hammerworld.hu/2018/11/28/accept-peter-baltes-basszusgitaros-kilepett-a-zenekarbol/ |title=ACCEPT - Peter Baltes basszusgitáros kilépett a zenekarból |accessdate=2018-11-29 |work=Hammerworld |language=hu-HU}}</ref> Helyére 2019 áprilisában Martin Motnik érkezett. Nem sokkal később hatfősre bővült a csapat, ugyanis Philip Shouse személyében egy harmadik gitáros csatlakozott.
== Diszkográfia ==
| 