„Mohácsi csata” változatai közötti eltérés

A magyar sereg, amely így mindössze 24 800 emberből állott, 85 ágyúval volt felszerelve (ebből 53 került használatba), s még néhány horvát hadtest állt rendelkezésre, [[augusztusSzeptember 298.|augusztusszeptember 298-énán]] egészen délutánig csatára készen állt. A gyalogság egy részét zsoldosok tették ki, az idegenek közt főleg németek, bajorok és csehek voltak, de akadt néhány spanyol is. A hazai erők közül sem volt mindegyik magyar nemzetiségű. Több egységet [[szerbek]] alkottak, akik a [[Délvidék]]en a várakban és más katonai egységekben igen nagy számban szolgáltak. Vezetőik között ki kell emelni [[Bakith Pál]]t, [[Venčac (Aleksandrovac)|Venčac]] ([[Aleksandrovac]]) egykori vajdáját, aki nemrég érkezett Magyarországra és rögvest II. Lajosnak ajánlotta fel szolgálatait. Szintén [[Szerbia|Szerbiából]] települt át nemrégiben [[Radics Bosics]], aki a csata után is jelentős érdemeket mutat fel a török elleni harcban. Ott volt továbbá [[Cserni Jován]], a hírhedt [[szerémség]]i ''„parasztvezér”'' mely címet a történelemtől jogtalanul kapta. Ő [[1526]] végén fellázította Szapolyai János ellen a délvidéki szerb katonák nagy részét, majd I. Ferdinándnak tett hűséget, amivel hosszú időre elkötelezte a szerbeket a [[Habsburg-ház]] mellett.

AugusztusSzeptember 298-énán tehát a Mohácstól 7 km-re délre elterülő síkon szembetalálkozott a két sereg. A terület mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel, mert terepadottságai befolyásolták a csatát és annak kimenetelét is. A csatahelyet a magyar fél választotta ki, hiszen egy része már hetek óta ott várakozott a szultáni seregre. A mezőt kelet felől a Duna mocsaras ártere határolta, szélén az Eszék felé vezető úttal. Közepén a Borza patak folydogált. Délnyugat felé, a patakkal csaknem párhuzamosan mintegy 20–30 m-rel magasabban fekvő terasz húzódott, amely messzire elnyúlt észak felé, délkeleti végét pedig egy erdő zárta le. A források utalásai alapján elképzelhető, hogy ennek partoldala meglehetősen meredek volt, s akadályozhatta az oszmán sereg felvonulását. A patak és a terasz közti síkon mélyebb teknők sorakoztak, olykor áttekinthetetlenné téve a terepet.