„Mohácsi csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
https://index.hu/techtud/tortenelem/2020/08/22/rossz_naptari_nappal_emlekezunk_mohacsra/
→‎Magyar haderő: https://index.hu/techtud/tortenelem/2020/08/22/rossz_naptari_nappal_emlekezunk_mohacsra/
91. sor:
=== Magyar haderő ===
[[Fájl:Battle of Mohács.jpg|bélyegkép|260px|A mohácsi csata (török miniatúra részlete)]]
A magyar sereg, amely így mindössze 24 800 emberből állott, 85 ágyúval volt felszerelve (ebből 53 került használatba), s még néhány horvát hadtest állt rendelkezésre, [[augusztusSzeptember 298.|augusztusszeptember 298-énán]] egészen délutánig csatára készen állt. A gyalogság egy részét zsoldosok tették ki, az idegenek közt főleg németek, bajorok és csehek voltak, de akadt néhány spanyol is. A hazai erők közül sem volt mindegyik magyar nemzetiségű. Több egységet [[szerbek]] alkottak, akik a [[Délvidék]]en a várakban és más katonai egységekben igen nagy számban szolgáltak. Vezetőik között ki kell emelni [[Bakith Pál]]t, [[Venčac (Aleksandrovac)|Venčac]] ([[Aleksandrovac]]) egykori vajdáját, aki nemrég érkezett Magyarországra és rögvest II. Lajosnak ajánlotta fel szolgálatait. Szintén [[Szerbia|Szerbiából]] települt át nemrégiben [[Radics Bosics]], aki a csata után is jelentős érdemeket mutat fel a török elleni harcban. Ott volt továbbá [[Cserni Jován]], a hírhedt [[szerémség]]i ''„parasztvezér”'' mely címet a történelemtől jogtalanul kapta. Ő [[1526]] végén fellázította Szapolyai János ellen a délvidéki szerb katonák nagy részét, majd I. Ferdinándnak tett hűséget, amivel hosszú időre elkötelezte a szerbeket a [[Habsburg-ház]] mellett.
 
=== Török haderő ===
98. sor:
== A csata lefolyása ==
[[Kép:Bánlaky a mohácsi csata.jpg|jobbra|bélyegkép|260px|A mohácsi csata 1526 augusztus 29-én]]
AugusztusSzeptember 298-énán tehát a Mohácstól 7 km-re délre elterülő síkon szembetalálkozott a két sereg. A terület mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel, mert terepadottságai befolyásolták a csatát és annak kimenetelét is. A csatahelyet a magyar fél választotta ki, hiszen egy része már hetek óta ott várakozott a szultáni seregre. A mezőt kelet felől a Duna mocsaras ártere határolta, szélén az Eszék felé vezető úttal. Közepén a Borza patak folydogált. Délnyugat felé, a patakkal csaknem párhuzamosan mintegy 20–30 m-rel magasabban fekvő terasz húzódott, amely messzire elnyúlt észak felé, délkeleti végét pedig egy erdő zárta le. A források utalásai alapján elképzelhető, hogy ennek partoldala meglehetősen meredek volt, s akadályozhatta az oszmán sereg felvonulását. A patak és a terasz közti síkon mélyebb teknők sorakoztak, olykor áttekinthetetlenné téve a terepet.
 
A magyar táborban néhányan azt javasolták, hogy ne ütközzenek meg, hátráljanak, és főleg várják be [[I. János magyar király|Szapolyai János]] [[erdélyi vajda]] időközben 20-{{szám|25000}} főre duzzadt seregét; annál is inkább, mert a vajda már jelezte érkezését. Hasonlóképp megindult és [[Zágráb]]nál járt [[Frangepán Kristóf]] a horvát-szlavón bánság haderejével. A [[Csehország]]ból érkező segélycsapatok is a Dunántúlon voltak már. Azonban a magyar sereg többi vezetője - köztük Tomori Pál, akit nemrég neveztek ki fővezérnek [[Szapolyai György|Szapolyai Györggyel]] együtt - a csata mellett döntött. Ennek okairól szintén vita folyik, de az az érvelés, hogy a már közelben levő, nagyszámú és gyors lovassággal rendelkező oszmán sereg elől ekkor már nem lehetett volna biztonságosan visszavonulni, igencsak megfontolandó. Nem biztos továbbá, hogy az említett segélyhadak az előtt megérkeznek, mielőtt a magyar sereg mégis csatára kényszerült volna valahol Buda előtt. Azt sem lehet kizárni, hogy a fővárostól minél távolabb akartak megütközni. Mindenesetre a magyar hadvezetés is úgy döntött, hogy augusztus 29-én vívják meg a csatát.