„Jakab Ödön (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kiegészítés |
Dj (vitalap | szerkesztései) a korr |
||
22. sor:
== Életútja ==
Jakab István földbirtokos és Nagy Mária fia. 1863-tól a [[marosvásárhely]]i [[Bolyai Farkas Líceum|református kollégiumban]] végezte középiskolai tanulmányait. Első verseit ekkor, marosvásárhelyi diákévei alatt írta nagy lelkesedéssel, s tanárai – [[Mentovich Ferenc]] és [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]] – is buzdították az irodalmi pályafutásra. „Első feltünést keltett költeménye: Nem látták a kicsi fiam? a [[Fővárosi Lapok]]ban 1874-ben jelent meg; azóta verses és prózai dolgozatokat írt még a következő lapokba: [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Újság]] (1877 óta), [[Figyelő (folyóirat, 1876–1889) |Figyelő]] (VI. 1879. Kazinczy Ferencz classicismusáról), [[Magyarország és a Nagyvilág]], [[Ország-Világ]], Koszorú, Havi Szemle, [[Magyar Szalon]], [[Pesti Napló]], [[Egyetértés (napilap) |Egyetértés]], [[Budapesti Hírlap (napilap, 1881–1938) |Budapesti Hírlap]], Athenaeum nagy képes Naptára, Igazmondó (1876–78), Székely Nemzet, Divat-Salon, [[Arad és Vidéke]] (1882–90), Képes Családi Lapok (1885), [[Kölcsey Egyesület]] Évkönyve (IV. 1887), Erdélyi Írók és művészek Almanachja (1892), Magyar Írók és Művészek (1894), Nemzeti Újság (1896. 265-ik sz., Még egy szó a czímkérdésről) satöbbi.”<ref>{{Cite web |title=Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái |url=http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/j/j09405.htm |work=mek.oszk.hu |accessdate=2020-06-29}}</ref>
1874-től a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári tudományegyetemen]] hallgatott magyar nyelvet és irodalmat, s 1878 januárjában e tárgyakból szerezte meg tanári oklevelét is. Ezt követően két hónapot [[Budapest]]en töltött, és megjelent versei után kapott honoráriumából élt, majd 1878 júniusától báró Kemény Domokos marosvásárhelyi házánál nevelősködött. 1879 tavaszától rövid ideig a [[pancsova]]i, majd ugyanazon év szeptemberétől a [[déva]]i főreáliskolában tanított. 1884-ben Budapestre költözött, s a fővárosi VI. kerületi főreáliskola tanára volt egészen 1910-es nyugdíjazásáig. A tanítástól való visszavonulását követően életét az irodalomnak és irodalomtörténeti vizsgálódásainak szentelte. Szoros baráti kapcsolatot ápolt [[Tömörkény István]] íróval a [[Dugonics Társaság]] alapító tagjával. Jakab Ödön írásait a [[Szegedi Napló]]ban közölte [[Tömörkény István]].
:Első felesége, Szénásy Róza 1905-ben hunyt el, a sajóudvarhelyi temetőben található sírjára Jakab Ödön verse került: „Mert szép és jó volt mindenek felett, / Jobban szerettem, mint a lelkemet, / Daloltam Őt, s míg dal lesz lantomon, / Siratva folyvást dalolni fogom. / Ha pedig egykor én is elmegyek, / Kedves madárkák, majd ti jöjjetek, / S helyettem lágyan altatva porát, / Zengjétek róla itt a dalt tovább!”{{jegyzet|{{CitLib|aut=Székely Ferenc|tit=Cikkek, levelek, visszaemlékezések|ass=az előszót írta Bertha Zoltán|loc=Százhalombatta|red=Üveghegy|ann=2017|pag=128|isbn=978-615-5359-41-5}} }}
| |||