„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: sablon be |
|||
29. sor:
[[Svédország]] fővárosában, Stockholmban született, [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét [[1934]]-ben kapta az ''Óváros grófja'' című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után [[1939]]-ben választotta ki [[David O. Selznick]] egy korábbi, [[1936]]-ban készült svéd nyelvű filmje, az ''Intermezzo'' angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett [[Hollywood]]ba.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az [[1942]]-es, klasszikussá vált ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]'' [[Humphrey Bogart]] oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az [[1943]]-as ''Akiért a harang szól'' filmszerepéért. A rákövetkező évben [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|a legjobb színésznőnek járó]] [[Oscar-díj]]at vehette át az [[1944]]-ben készült ''[[Gázláng]]'' filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a ''Szent Mary harangjai'' ([[1945]]) filmben nyújtott alakításáért kapta. [[1948]]-ban negyedszerre jelölték a ''Szent Johanná''ért.
[[Alfred Hitchcock]], aki a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' és a ''[[Elbűvölve]]'' filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket. 1945-ben ismerkedett meg Párizsban a magyar származású Robert Capa fotográfussal, akivel mintegy Egyik szerelme Ingrid Bergman volt, akivel <!-- Frank Capa, azaz Friedmann Endre Ernő 1945–46-ban Ingrid Bergman szerelme kedvéért Hollywoodba ment, ahol rövid ideig segédoperatőrként, filmrendezőként dolgozott. -->
36 ⟶ 38 sor:
A botrány után [[1956]]-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az ''Anasztázia'' főszerepéért megkapta a második [[Oscar-díj]]át. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, [[1956]]-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel [[1957]]-től [[1976]]-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az [[1974]]-es [[Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. [[1978]]-ban az [[Ingmar Bergman]] rendezte ''Őszi szonáta'' című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.
Folyékonyan beszélt [[svéd nyelv|svéd]], [[német nyelv|német]], [[francia nyelv|francia]], [[angol nyelv|angol]] és [[olasz nyelv|olasz]] nyelven. [[1982]]-ben [[Emlőrák|mellrákban]] hunyt el a 67. születésnapján, [[London]]ban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban
[[Posztumusz]] kapta meg a legjobb színésznőnek járó [[Emmy-díj]]at [[1982]]-ben a ''Golda nevű nő'' című tévéfilmsorozatért, amelyben [[Golda Meir]]t, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért
== Filmjei ==
| |||