„Szerkesztő:Beroesz/cikk1946” változatai közötti eltérés

| colspannév1="2" align="center" |'''[[Tildy Zoltán]]'''

|'''új köztársasági elnök=[[Tildy Zoltán]]'''

Az első köztársasági elnökválasztást az 1946. évi I. törvénycikk 4 §(1)-(5) alapján bonyolították le. Ebben a törvénycikkben körvonalazódtak először a magyar köztársasági elnök megválasztásának mamáig márható tradicionálisnak mondható szabályaikeretei. A törvénycikk rögzítette, hogy a köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés választja. A választásra jelöltet állítani legalább 50 képviselő ajánló aláírásával lehetett, egy képviselő pedig csak egy jelöltet állíthatállíthatott. (Ez az akkori 409 fős Nemzetgyűlésben legfeljebb 8 jelölt indulását tette volna lehetővé.) A választás legfeljebb három egymást követő napra terjedhetett ki. A képviselők a voksaikat szavazólapon adják le, a választás legalább egy, legfeljebb három fordulós.

A Nemzetgyűlés elnökválasztó ülését [[1946]]. [[február 1]]-ére hívta össze [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]], a nemzetgyűlés elnöke. Az eseményen megjelent valamennyi parlamenti képviselő, illetve a kormányfőtől eltekintve a kormány tagjai is. Az ülés a [[déli harangszó]] elhangzása idején kezdődött. [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] bejelentette, hogy több száz parlamenti képviselő aláírása gyűlt össze [[Tildy Zoltán]] megválasztása érdekében, más személyt a képviselők nem jelöltek. A bejelentést egyöntetű taps fogadta. Nagy megállapította, hogy más jelölt hiányában az elnökválasztás közfelkiáltással is lebonyolítható, mivel a képviselők kétharmada jelen van. Nagy mondanivalóját nem is tudta teljesen végigmondani, mivel hangját elnyomta a minden frakció irányából Tildyt éltető ováció, és a helyükről felálló képviselők percekig dübörgő tapsa. A hosszú ideig tartó tetszésnyilvánítás után Nagy megállapította, hogy a Nemzetgyűlés [[Tildy ZoltántZoltán]]t közfelkiáltással a [[Második Magyar Köztársaság|Magyar Köztársaság]] elnökévé választotta.

Ezek után a képviselők formálisan egy hat tagú küldöttséget jelöltek ki, akik a megválasztott köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés termébe kísérik az elnöki eskü letétele céljából. A küldöttség elindulása után [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] bejelentette, hogy a [[Tildy-kormány|Tildy-kormánytól]] átirat érkezett a Nemzetgyűléshez, amelyben Tildy Zoltán formálisan bejelentette kormánya lemondását. A Nemzetgyűlés a kormányfő lemondását tudomásul vette. Az ülést 12 óra 19 perckor berekesztették.

A ceremónia folytatására csak Tildy megérkezése után, 13 óra 20 perckor került sor. Az ülést vezető [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] bejelentette, hogy az államfői jogkört ideiglenesen gyakorló Nemzeti Tanács elfogadta Tildy lemondását, az ügyvezetői kormány vezetésével pedig ideiglenesen Tildy koalíciós helyettesét, [[Rákosi Mátyás]]t bízták meg. Az ülésterembe érkező Tildyt percekig tartó ováció és taps fogadta. Tildyt a parlamenti patkó közepén felállított mikrofonhoz kísérték, ahol elmondta az eskü szövegét. Az eskü elmondásával Tildy Zoltán hivatalosan is az ország államfője lett. Az eskü után [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] rövid beszédben üdvözölte a köztársasági elnököt. Válaszbeszédében Tildy a magyar történelemre emlékezett és kifejezte abbéli reményét, hogy az új köztársaság megszületése véget vet egy hosszú és baljós periódusnak. Kifejezte meggyőződését, hogy a magyar parasztok, munkások és polgárok élni akarása képes felül emelkedni a történelem viharain és biztosítja majd az ország jövőjét. Tildy beszédét a képviselők állva hallgatták, majd a Himnusz eléneklése után az ülést berekesztették.

A megválasztott elnök és a Nemzetgyűlés képviselői ezek után az Országház Kossuth téri lépcsőjére vonultak, ahol az összegyűlt több ezres tömegnek bejelentették a Magyar Köztársaság megalakulását és Tildy Zoltán köztársasági elnökké választását. A köztársasági elnök megválasztását és a köztársasági államforma megszületését országszerte rövidített műszakokkal, rendezvényekkel, ingyenes mozielőadásokkal ünnepelték.