„Giulio Romano” változatai közötti eltérés

Rafaello tanítványa volt. Jelentékeny részt vett a Vatikán stanzáit és loggiáit díszítő festmények, valamint a római Farnesinában levő Amor és Psyehe képsorozat elkészítésében és kivált a Vatikán Constantinus-termóben levő képeket G. és Penni fejezte be Rafaello halála után. A Rafaello műhelyéből kikerült függőképek egy részén is fölismerhető G. keze nyoma, alakjainak sajátos tipusa, formáik némi durvasága, vörös hússzíne, sötét árnyékolása (pl. a vatikáni képtárban levő Transfiguratio alsó része). Önálló festményei: a római Sta Maria deli' Aninna templom főoltárát díszítő Madonna-kép ; Madonna della Gatta, a nápolyi muzeumban; A fürdőkádas (della Catina) Madonna, a drezdai képtárban ; Szt. István vértanúsága, a genovai Sto Stefano templomban, stb. Építészettel is foglalkozott és Rómában felépítette és festményeivel díszítette pl. a Villa Lantét (ma Casa Hertz). Tág tere nyílt Giulio Romano tevékenységének [[Mantova|Mantovában]], ahol 1524-től [[Federico Gonzaga]]] szolgálatában állott. A hercegi palotát pompás festményekkel díszítette, palotákat (köztük saját háza) és templomokat (S. Benedetto, a székesegyház belseje) épített, legnevezetesebb alkotása azonban a hercegi nyári lak, a [[Palazzo del TeTè]] (1525—35), amelynek architektúrája helyenként nehézkes, de belső térhatása néhol megkapó, dekoratív kiképzése nemes és gazdag, míg az egyes szobákat és termeket díszítő allegóriai ós mitológiai tárgyú falfestmények, köztük a Sala de' Giganti híres kifestése, Rafaello-féle, antikizáló és erősen realisztikus elemek egyesítését mutatják és szellemben már a barokk festészethez közelednek.